Marton Zoli és Horváth „Titti” Krisztián számára nem túl szerencsés év a 2019-es sem, lépten-nyomon keresztbe tesz nekik a kocsijuk pedig a fiúk tényleg nem sajnálnak tőle semmi földi jót, mindent megtesznek azért, hogy üzembiztos kocsival érkezzenek meg a futamok helyszínére. A célig Komlón sem jutottak el, de biztosak vagyunk abban, hogy a sok munka gyümölcse hamarosan be fog érni, és előbb-utóbb a kör végére érnek a srácok. Reméljük és ők is nagyon bíznak abban, hogy ez már Salgótarjánban megtörténik, mert nagyon rájuk férne egy aprócska részsiker, szeretnének végre ők is ünnepelni egy egészségeset, valamelyik verseny céldobogóján. Marton Zoltánnal beszélgettünk.


Székesfehérváron csak a mezőny végén, szuperrallyezva gurultatok el a célba, Veszprémben nem álltatok rajthoz ezúttal. Mi történt veletek a két futam közt és mit vártatok a Baranya Kupától?

Székesfehérváron árokba estünk, ahonnan csak nehezen tudtunk kijutni, ezért kerültünk a mezőny legvégére. A két verseny közt igazából egy megbízhatóan működő féket kellet a Renault-nkra faragni, mert az okozta a kicsúszást, hogy nem volt fékerőszabályzó az autónkban. Ennyi volt a felkészülésünk, és mindössze annyit vártunk a Baranya Kupától, hogy célba érjünk. Ez sajnos most sem sikerült.

Miért? Mi volt Komlón a baj, és milyen volt a versenyetek amíg mentetek?

Nem mondanám jónak a sztorit. Én nem készültem az esőre sem fejben, sem pedig megfelelő gumikkal. Amíg zuhogott az eső addig óvatosan mentünk, nehogy újra az árokban kössünk ki. Amikor felszáradt az aszfalt elkezdtünk jobban sietni, megjött a tapadás, felbátorodtunk, de csak 15-20 kilométert bírt ki a kocsink, mert megadta magát a kinyomócsapágy, és elment a váltó. Lejöttünk nagy nehezen a hatodik, remeteréti gyorsaságiról, beküszködtük magunkat a szervizbe, majd miután láttuk, hogy menthetetlen a helyzet összecsomagoltunk és elindultunk hazafelé. A végzetes technikai hibát és egy két kisebb megcsúszást leszámítva teljesen esemény és kalandmentes volt az a táv, amit teljesítettünk.

Közeleg a Salgó Rallye. Tavaly oda már nem jöttetek el. Idén ott lesztek?

Igen, leadtuk a nevezést, biztosan ott leszünk Tarjánban. Az autónk minden bizonnyal elkészül addigra, Doleshall István barátunk dolgozik rajta éppen. Az lesz a necces, hogy éppen csak haza fogok érni a nyaralásból, a pihenőnk után szinte azonnal Salgótarján felé kell vennünk az irányt. Az autónkba visszakerül a teljesen gyári kinyomócsapágy és a kuplungszerkezet, mert a versenyzésre szánt darabot nem igazán sikerült összeházasítanunk a kocsival, ezért megpróbálunk visszatérni most a széria alkatrészhez, ami eredetileg volt a kocsinkban, hátha több sikerrel járunk.

Csak a célba érkezés lesz a terv?

Szerinted? Eddig még egyszer sem sikerült célba érnünk, legalábbis csak rettentően régen, vajon most akarjuk megváltani a világot? 🙂

Aha… 🙂

Nem. Mégsem. Beérjük a céldobogóval. Mindent megteszünk azért, hogy még az idei évben kiküszöböljünk minden gyermekbetegséget az autónkon, hogy jövőre már valóban problémák nélkül tudjunk támadni.

Rallye2.hu – Salánki Gábor

Ha tetszett a cikkünk kérlek oszd meg másokkal is!