Rallye2.hu
logo
…csak a Rallye2 -ről szól!

Gyöngyösi Marcell: Nem hozott szerencsét a 1078-as szoba

Gyöngyösi Marci és Kollár Karesz számára rettenetesen alakult a Veszprém Rallye, mert Neukirchner Andrisék bukása teljesen padlóra küldte a Marcellt. A Kislőtéren köze sem volt a rallyeversenyzéshez, majd nem sokkal a szakasz célja után a váltó bevitte nekik az újabb KO-t, amivel begyűjtötték az idei harmadik nulla pontjukat is, így bőven lesz miből válogatniuk az év végi mínuszolásnál. Marci nagyon bízik abban, hogy a következő fordulóban, a Baranya Kupán végre visszatalálnak a jó útra, és sikeresen célba érnek. Az opeles pilóta bevallotta, hogy tart egy kicsit mecseki megmérettetéstől, mert az utóbbi három évben nem igazán sikerült lepacsizniuk, Komlón, Fortuna nagyasszonnyal. Talán majd idén… Gyöngyösi Marcellel beszélgettünk.

A Székesfehérvár Rallye-t jól bírta az autótok. Volt vele gond Veszprém előtt?

Teljesen normális volt a felkészülésünk, nem volt sok dolgunk, nagyjából egy héttel a veszprémi indulás előtt már harckész volt a kocsink. Egyedül ezt mondanám szokatlan dolognak, nem vagyunk hozzászokva ehhez a nyugalomhoz. 🙂 Hevesi Pistiékkel még egy bányaúton tesztelni is tudtam, ami csak nevében volt teszt, inkább azt mondom, hogy gurultam 15 kilométert a kocsival, ami arra volt elegendő, hogy kipróbáljam, hogy minden rendben van e? Nem állítgattam semmit a kocsin, és problémával sem találkoztam. Nyugodtan utaztunk el Veszprémbe. Ott nagy meglepetés érte a navigátoromat, Kollár Kareszt és a párját, Simon Nikit, mert a Székesfehérvár Rallye után megszületett kisfiuk, Kollár-Simon Benett tiszteletére felkerült a kocsinkra a KisDróti dizájn. 🙂 A versennyel kapcsolatban nem voltak különösebb terveink, célba akartunk érni, mert nagyjából előre borítékolható volt, hogy, aki célba ér Veszprémben az jelentős mennyiségű ponttal és kupákkal fog gazdagodni. Ezért nem is akartuk erőltetni a felesleges rohanást.

Ott, ahol én láttalak titeket, valóban nem rohantatok, sőt utána pár száz méterrel fel is adtátok a versenyt. Mi történt veletek Veszprémben?

Az első szakaszt törölték, és mire a második gyorsasági rajtjába odaértünk, az alternatív útvonalon, addigra lehetett nagyjából tudni, hogy mi történt a versenyzőtársainkkal, Pardi Katával és Neukirchner Andrással. Elég jó viszonyt ápolunk velük, tavaly még egy géposztályban versenyeztünk, sokszor beszélünk versenyen kívül is, mondhatom, hogy a barátaink, ezért nagyon megráztak mindkettőnket a róluk érkező hírek. Én teljesen szétestem. Életem egyik, ha nem a legrosszabb gyorsaságija volt a kislőtéri, nem tudtam normálisan vezetni és koncentrálni. Karesz mondta utólag, hogy látta mindezt rajtam. Változás azóta sincs, itthon is nagyon sokat gondolunk rájuk, szorítunk értük és mielőbbi teljes felépülést kívánunk mindkettőjüknek, az egész csapat nevében. Egyúttal szeretném felajánlani a megmentőiknek, hogy bármelyik futamon nagyon szívesen vendégül látjuk mindnyájukat egy teljes versenyhétvégére. Természetesen szállással, étellel, itallal, mindennel együtt, all inclusive módon. Ránk visszatérve, az okozta a vesztünket, hogy a váltóban elszabadult az ötödik fokozat, már a szakasz felétől bajok voltak vele. A kislőtér végén, a beíróban még működött a kocsink. Ezután lehúzódtunk az út szélére, leállítottam a motort, majd indítás után, amikor beraktam egyesbe, akkor becsúszott a váltókar ötödikbe is. Mindkét fokozatban bent volt egyszerre, mert eltört a kapcsolóvilla. Próbáltuk megjavítani, levettük a váltókulisszát, de nem fértünk hozzá, nem jártunk sikerrel. Feladtuk a futamot. Úgy látszik, hogy az idei évünk is hasonlóan balszerencsés, mint a tavalyi, reméljük, hogy az élet előbb-utóbb kárpótol minket a sok küszködésért. Pedig azt hittem, hogy KisDróti szerencsét hoz nekünk. 🙂 A szálláson a 1078-as szobában aludtam. 1978-ban születtem, a 10-es pedig a szerencseszámom. Ez sem jött be sajnos.

Majd talán a Baranya Kupán…

Jó lenne, de tartok tőle egy kicsit, mert az elmúlt három évben nem volt túl sok szerencsénk a Mecsek lankáin. Mindig célba értünk, de össze sem tudnám számolni, hogy mennyi kalandunk volt Komló környékén. Három éve az első nap estéjén tönkrement a váltónk, szuperrallyeztunk másnap. Tavalyelőtt fölborultunk, 2018-ban viszont sikerült események nélkül abszolválni a versenytávot, de csapnivaló egy futam volt nekünk, az biztos. Ennek ellenére legalább egy kategóriában begyűjtött bronzéremnek örülhettünk. Megyünk, csináljuk, bízunk abban, hogy megszakad a pechszériánk és a három rumlis Baranya Kupa után nem lesz egy negyedik is, ráadásként.

Rallye2.hu – Salánki Gábor

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük