Csikó Péter és Madarász Szabolcs második közös versenyét teljesítette Székesfehérváron, ahol Peti véleménye szerint tudtak volna egy kicsit gyorsabbak is lenni, amennyiben sikerül vásárolniuk néhány keményebb keverékű, a meleg, fehér aszfaltra jobban passzoló gumiabroncsot. Ha egy kicsit lassabban is, de végül célba értek a srácok, és megszerezték a P12-es géposztály nyolcadik helyét, ami miatt egyáltalán nem voltak szomorúak. Csikó Péterrel beszélgettünk.

Miskolcon az abszolút ötödik helyen zártátok a versenyt, és jól szerepeltek a kategóriában is. Mit vártatok Székesfehérvártól?

Bevallom őszintén, hogy sok mindent nem vártam a székesfehérvári futamtól, mert minden újdonság volt a számomra, soha nem mentem még a környéken. Hosszú kihagyás után tértem vissza, az év elején azóta csak két futamon álltunk rajthoz, van még mit gyakorolnom. Továbbra is elsősorban tanulni szerettük volna. Az autót és egymást is Szabolccsal, mert ez még csak a második közös versenyünk volt.

Ebben a tekintetben maximálisan kihasználtátok a lehetőségeket. Minden versenykilométert teljesítettek, a célban fejeztek be a Székesfehérvár Rallye-t. Milyen volt?

Nagy meglepetés nem ért minket az eredményt illetően, nagyjából arra számítottam, amit végül elértünk. Elég kapkodósan értünk oda Székesfehérvárra és a pályabejárásra adott háromszori lehetőségekből minden pályán csak kettőt tudtunk kihasználni. Mondhatom, hogy a verseny közben sem sok fogalmunk volt arról, hogy éppen merre járunk. Nekem, ha háromnál többet mentünk volna a tréningen az is kevés lett volna. Teljesen ismeretlen és más volt minden, mint, amit eddig máshol megtapasztaltam. Az aszfalt újdonság volt, most ismerkedtem meg a fehér aszfalttal is. Középkemény gumikkal mentünk és ez nem volt megfelelő erre az aszfaltra. Túl meleg nem volt, ennek ellenére úgy csúszkált az autónk, hogy nem tudtam mire vélni ezt a dolgot. A gyorsasági szakaszok végén többször beszélgettünk is erről a versenyzőtársakkal, szerintük sem voltak ideálisak ezek az abroncsok a fehérvári pályákra. Próbáltam vásárolni a Pirelli sátránál a keményebb keverékű gumikól, de sajnos akkorra már elfogytak az ilyen gumik, kénytelenek voltunk tovább menni azzal amink volt. Érdekes volt hallani Foczkó Ákostól, hogy nekik például jól működtek a közepes gumik, nagyjából hasonló időket futottunk velük. Mindettől függetlenül elégedettek voltunk a célban, mert a kocsit karcmentesen eljuttatjuk a Vidi stadionjához, semmilyen akciónk, vagy kalandunk nem volt, mert annyira ismeretlen volt az egész verseny, hogy egyszerűen nem is tudtam túlvállalni semmit. Nem akartunk lecsúszni az útról, és összetörni az autót, ezért inkább szolidabban bántam a gázpedállal. Összességében nem volt ez egy rossz verseny.

A Veszprém Rallye-ra ellátogatok?

Veszprémbe nem megyünk, mert oda kellene legalább hat darab murva gumit vásárolni, futóművet alakítani, emelni az autón és ezekre most nekünk se időnk se keretünk nincs. Murván nem sokat versenyeztem, és nem is mostanában, hanem még annak idején amikor a pályafutásomat elkezdtem. Akkor viszont csak földes, murvás, poros utakon autóztunk. Ám annak van már 25 éve is. A fent említett érveken túl az is Veszprém ellen szól, hogy a verseny után rögvest ugorhatnánk neki a károk felszámolásának, rohanni kellene, hogy időben elkészüljünk a Baranya Kupa rajtjára, bár kétséges, hogy részt veszünk rajta. A régi Rali Túrás időkben versenyeztünk már a környéken, egész jó eredményeket is sikerült elérni, ezért szívesen visszatérnék az ottani pályák. De egyelőre képlékeny még nekünk a július végi futam, nem tudjuk, hogy mi lesz részünkről a sorsa. Az autónkat jelenleg hirdetem, árulom az Interneten, ha addig valaki megvásárolja, akkor egészen biztosan nem leszünk ott Komlón. Hiába nagy kedvencem, akkor is csak 1%-nyi esélyt látok arra, hogy ténylegesen rajthoz állunk a Baranya Kupán.

Rallye2.hu – Salánki Gábor

Ha tetszett a cikkünk kérlek oszd meg másokkal is!