Marton Zoli és Doleshall István már alig várta, hogy belevethesse magát Székesfehérváron a versenyzésbe, de egy hiányosság, egy kifelejtett alkatrész miatt kis híján minden kanyarban elszállt alóluk a versenyautójuk. A nagy számok törvénye alapján ez az oroszlányi pályán hamar megtörtént, de némi nehézség árán, egy kis segítséggel teljesítették majdnem a teljes versenytávot. Az esetből tanulva már nagyban szögelik Zoliék a Clio-t, mert a Baranya Kupán nem szeretnének mással foglalkozni, csak és kizárólag a versenyzéssel. Marton Zoltánnal beszélgettünk.

Tavaly már év közben szétszedtétek az autót, amit az szezon elejére szerettetek volna „feltámasztani”, de csak most álltatok vele rajthoz. Mi volt a terv Székesfehérváron?

Úgy készültünk a Székesfehérvár Rallye-ta, hogy egy teljesen újszerű autóval fogunk versenyezni. Utólag azt mondom, hogy a kocsink nagyjából el is készült a rajtig. Mindenképpen a célban szerettük volna zárni a napot, ez volt a terv, de ez végül csak terv maradt.

Elég értetlenül néztem, amikor megláttam, hogy már a második gyorsaságin a mezőny vége és a záró autó között kocogtok. Mi történt?

Sajnos tényleg ez volt a helyzet. Az autónk átalakítása nem sikerült tökéletesen ebből adódtak a problémáink. Egyfelől a gátlók elmaradt revíziója bosszulta meg magát, gyorsan kiderült, hogy a hátsó gátlók rettenetesen rosszak. A jobb oldali gyakorlatilag teljesen tönkre ment. Ezzel még megküzdöttünk volna valahogy, de a munkák során elfelejtettünk fékerő szabályzót beszerelni, így a hátsó kerekekre ugyanakkora fékerő jutott, mint az elsőkre, ráadásul nem is egyforma megosztásban. Hol a jobb hátsó, hol a bal hátsó kerék kapott nagyobb fékerőt így a húzósabb lassításoknál folyamatosan keresztbe állt altattunk az autó. Ez jelentősen hátráltatott a gyorsaságikon. Már a Csákberény felé vezető, első etapon tudtuk, hogy ez így nem lesz jó. A nyitó gyorsaságit óvatosan teljesítettük, és miután semmi komolyabb kalamajka nem adódott, azt gondoltam, hogy Oroszlányból már egy kicsit bátrabban fogunk elstartolni. Az első másfél kilométert szinte padlógázon áttoltuk, ennek a végén, egy balos kitérő volt. Odaértünk, a féktávon ráléptem a fékpedálra, és abban a pillanatban megpördült a Renault-nk, betolattunk az árokba. Nagy baj nem lett, de innentől akár el is vehettük volna a záró autó legénységének a kenyerét, mert olyan sok időt töltöttünk az árokban, hogy csak a mezőny utolsó helyén tudtunk tovább gurulni. Kiszabadulni csak nagy sokára sikerült, mert felakadt az autónk alja. Az a két néző, akik ott voltak nem tudtak kiszedni minket.

Annyi szerencsénk volt, hogy egyszer valakinek a kicsúszása miatt tartottak kb. 20 perc szünetet a gyorsasági közben, és a kifelé sétáló nézők annyian összegyűltek, hogy a segítségükkel már vissza tudtuk rakni az útra a kocsinkat. Oroszlányon átgurultunk, visszatértünk a szervizbe, megvizsgáltuk a kocsit és versenyen kívül, szuperrallye-val teljesítettük a második kört. A tapasztaltakból tanulva nem mertem túlzottan sietni, már 150 méterrel a kanyarok előtt elkezdtem fékezni, mert, ha ettől jobban nyomtam a fékpedált, akkor azonnal elindult valamerre az autónk fara. Mondhatjuk, hogy végigmentünk, de igazából edzésnek sem volt túlzottan jó nekünk a Székesfehérvár Rallye.

 Veszprémre béreltek autót? Ott lesztek?

Bérelnék, mennénk, de nem leszünk ott a rajtnál. Nincs értelme a bérlésnek, egy olyan szezonban, amikor már lement három futam a bajnokságból és nincs még egy árva pontunk sem. Legközelebb a Baranya Kupán találkozunk. Addigra gatyába rázzuk a kocsinkat. Az a jó, hogy már nem sok híja van a munkának, így ha minden jól alakul, akkor a Mecsekben már végre gondtalanul telnek majd a versenykilométereink.

Rallye2.hu – Salánki Gábor 

Ha tetszett a cikkünk kérlek oszd meg másokkal is!