Czézinger Kristóf és Bölcs Balázs csak egy megbízható és jó Lada motorral szeretett volna odaállni a Székesfehérvár Rallye rajtvonalához, de a projekt végül olyan lendületet vett, hogy egy gyönyörű VFTS-essel róhatták másfél év kihagyás után a Rallye2 Bajnokságban a kilométereket. A végeredmény egyelőre barátkozós, de nincs miért aggódnia a párosnak, hiszen a kocsijuk néhány apróságot leszámítva jól bírta a bemutatkozó futamot, így Veszprémben újra ott lehetnek vele az évad egyetlen murvás megmérettetésén. Czézinger Kristóffal beszélgettünk.
2018-ban láttunk titeket utoljára a Rallye2 mezőnyében. Mi történt veletek azóta és mit terveztetek Székesfehérváron?
Volt az 2017 is. 🙂 Rohan az idő, elröpült másfél év. Akkor még egy ausztriai futamon vettünk részt, de a shake down-on elszakadt a hajtókar, kukába dobhattuk a teljes motort. A javításnak úgy kezdtünk neki, hogy készítünk egy megbízhatóbb és a régitől komolyabb motort. Aztán úgy belelendültünk a munkába, hogy VFTS lett a kocsinkból. Minden ki lett cserélve, a narancssárga Ladánkból csak a karosszéria maradt meg. Ezzel telt az elmúlt másfél évünk, mostanra állt össze az autónk. Pénteken végeztük el a motorkalibrálását, az volt a tervünk, hogy a Székesfehérvár Rallye-n alaposan kipróbáljuk a megújult kocsinkat.
Volt bőven mivel ismerkednetek. Milyen volt?
Az első gyorsaságit abszolút tesztjelleggel abszolváltuk, de az egész első körünk az ismerkedés jegyében zajlott, elóvatoskodtuk. A második kört valamivel jobban meghúztuk, fokozatosan gyorsultunk, az összes pályán tudtunk az eredményeinken javítani. Oroszlányon ezt úgy is elmondhattuk, hogy egy visszafordítós részen a váltó váratlanul kidobta az egyest és becsúsztunk egy kisebb árokba. Az autó karcmentes maradt, de lefulladt a motor, majd tolatni kellett, ám így is jobb időt futottunk, mint délelőtt. Egész jó eredményt érhettünk volna el azon a gyorsaságin. Sebaj, majd legközelebb.
A váltó rakoncátlankodásán kívül a computerrel is küzdöttünk, mert az idő rövidsége miatt nem állt össze tökéletesen a rendszer, hagyományos gyújtást kellett beraknunk. Ettől becsörgött a motor, a gyújtást nagyon vissza kellett tekerni, nagy fúvókák kerültek a motorba, ettől pedig olyan sok üzemanyag ömlött az égéstérbe, hogy 5000-es fordulat alatt nem élt a kocsi. A rajtoknál annyira teleszívta magát, hogy alig bírtunk elindulni. Minden rajtunk kín és szenvedés volt, beletelt kb. 20 másodpercbe, mire kitisztult a rendszer. A visszafordítóknál ugyanez volt a helyzet. Amint átléptük az 5000-es fordulatot, onnantól kezdve álomszerű volt a kocsink. De ezzel a problémával is fantasztikus volt a verseny. Célba értünk, és a középmezőny hátsó traktusában végeztünk. Ha minden klappol, akkor talán a középmezőny elejébe is jók lehettünk volna, de elsőre jó volt ez így.
Közeleg a Veszprém Rallye, ami nagy kedvenced. Indultok?
Ott leszünk. A Székesfehérvár Rallye után hétfőn egyből nekiláttam az autó szétszedésének, és a veszprémi felkészülésnek. Átalakítjuk murvára a futóművet, gőzerővel dolgozunk, hogy minél előbb készen álljunk a rajtra. Leghamarabb a gyújtásproblémát kellene orvosolnunk, és ha az sikerül, akkor nyugodtan indulhatunk el a hónap végén tesztelni. Utána pedig jöhetnek élesben is a Balaton parti murvás pályák, amiket ismerünk és tűkön ülve várunk már.
Rallye2.hu – Salánki Gábor