Rallye2.hu
logo
…csak a Rallye2 -ről szól!

Várnai Dávid: Miskolcon megutáltuk az esőt

Várnai Dávid és Szabó Tomi csak Miskolcon tudta elkezdeni az idei évadot, éppen ezért azt tervezte a székesfehérvári páros, hogy alaposan beletaposnak a gázba, és az Egerben elvesztett, vagyis meg sem szerzett pontjaik közül Borsodban visszaszerezzenek néhányat. Ám a tavaly még oly szimpatikus Miskolc Rallye ezúttal egy másik arcát mutatta Dávidéknak, az eső, a sár, és azok a versenyzőtársak, akik előttük álltak sorba a gumiboltban alaposan kibabráltak velük, a száraz aszfaltra való abroncsokkal csak szenvedtek a fiúk, a bükki pályákon. A végére viszont sikerült feltámadniuk, begyűjtöttek egy kupát, amit a Székesfehérvár Rallye után szeretnének egy jóval nagyobb mögé elrejteni a vitrinjükben. Várnai Dáviddal beszélgettünk.

Az Eger Rallye-n nem tudtatok részt venni, Miskolcon kezdtétek meg az évet. Hogyan készültetek és mit gondoltatok a Miskolc Rallye-ról a rajt előtt?

A Miskolc Rallye-n tavaly indultunk először és akkor nagyon megkedveltük. Az elképzeléseink szerint jobban szerettünk volna szerepelni, mint ahogy az áprilisi futamon végül sikerült. Az autónkat először vetettük be a téli szünet után, technikailag a legjobb formáját hozta, de az esőre egyáltalán nem voltunk felkészülve. Szerettünk volna alkalmazkodni a körülményekhez, a helyszínen akartunk vizes útra való abroncsokat vásárolni, de a fokozott érdeklődésnek köszönhetően a Hankook standjánál elfogytak az intermedia gumik, kénytelenek voltunk slickekkel teljesíteni a versenytávot, a szakadó esőben.

Innentől kezdve azt gondolom, hogy izgalmas futamot tudhattok magatok mögött…

Nem unatkoztunk egy percet sem, párszor sikerült is megforognunk. Ezekkel a gumikkal nem élveztük az esőt, rettentően elóvatoskodtunk mindent, de nem volt más választásunk, nem akartuk odacsapni a kocsit. Közeleg a Székesfehérvár Rallye, ami a hazai futamunk, nekünk kötelező a részvétel. Szóval Miskolcon igazából csak kocsikáztunk, szerintem még a pályabejáráson is jobb tempót mentünk, mint a versenyen. Sokszor életveszélyesnek éreztem azt, amit csináltunk, bevallom, hogy én féltem néha.

Ezt Tomi is tudta? 🙂

Nem. 🙂 Jobb is volt így neki. 🙂 Soha nem mentünk még esőben, ez a slick gumis tanulás jó kiképzés volt nekünk, az már holtbiztos. Én alaposan meg is utáltam az esőt egyből, de remélem, hogy mást mondok majd akkor, ha normális gumikkal is kipróbálhatjuk egyszer a vizes aszfaltot. Bükkszentkereszten, az első gyorsaságin, a kőfal után, a boksás kanyarban annyira eltolta az elejét a Hondánk, hogy egy kicsit lecsúszott a sárba. Ettől azonnal beforogtunk, átcsúsztunk az út túloldalára, ami már füves, vizes és rettenetesen csúszós volt. Ott esztergáltunk szinte egy helyben, mert a füvön egyszerűen nem bírtak megtapadni a gumik, legalább húsz másodpercet kaptunk, csak ezért az egy hibáért. Aki arra járt aznap, mindenki elvert minket. Akiktől gyorsabbak szoktunk lenni, olyan simán elkalapáltak Miskolcon, hogy nem győztük összeszámolni. Innentől kezdve értelmét sem láttuk a fokozott sietségnek.

Ennek ellenére volt még bőven kalandunk, nem is mondom el mindet. Egy saras jobb4 is megtréfált, ment az út befelé, tovább az erdőbe. Próbáltam előtte fékezni, de nem történt semmi, csak csúszott az autónk egyenesen, és semmit sem lassultunk. Hiába melegítettük a gumikat, nem ért az semmit, csak csúszkáltunk folyamatosan, mint malac a jégen. Töréskárunk viszont nem lett, megúsztunk mindent szerencsére. Amint elkezdtek száradni az utak, úgy kezdtük mi is egyre inkább összeszedni magunkat, lassacskán sikerült felgyorsulnunk a saját tempónkra. De addigra annyit kaptunk, hogy lehetetlenség volt utolérni az ellenfeleket. Sátán, második nekifutásra sikerült egy szakaszgyőzelmet szereznünk, úgy, hogy a vége előtt nem sokkal beforogtunk, mert azt mondtam, az egyik kanyar előtt, hogy most olyan féktávot veszek, mint az R5-ök. 🙂 Célba értünk, az eredményünk a kategóriánkban nem lett teljesen csapnivaló, mert ezüstérmet szereztünk az 5-ös géposztályban, de nem voltunk elégedettek a DVTK stadionjánál. Majd júniusban, hazai pályán szépítünk.

Nagyon rá vagytok pörögve Székesfehérvárra.

Igen, és a Veszprém Rallye-t is nagyon várjuk. A pályák, ha jól láttam a kiírásban ugyanazok lesznek Székesfehérváron, mint tavaly, azokat ismerjük, és szeretjük. Az elképzeléseink szerint hazai pályán, nem csak a géposztályunkban akarunk jól szerepelni, hanem az abszolút értékelésben is igyekszünk majd letenni egy szép eredményt a futam legvégén az asztalra.

Rallye2.hu – Salánki Gábor

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük