Papp Arnie és Harangozó Csenge számára nem sok kellemes pillanatot tartogatott a Miskolc Rallye, mert amíg versenyben voltak, addig sem tudták hozni a tőlük megszokott formájukat, majd a harmadik szakaszon, Sátán, a verseny előtti kapkodás eredményeként, a pilóta besokallt és tetőre dobták a Ladájukat. A páros elmondhatja, hogy fönt valaki erősen szorította a kezüket, mert a tempóhoz mérten csak egy szolid pofont kaptak a sátai gyorsasági szakasztól. Arnie és a PSZA Motorsport csapata most serényen dolgozik a lesántult Ladán, azért, hogy Arnie, Székesfehérváron végre megszerezhesse a 2019-es szezonban az első pontjait. Papp Arnolddal beszélgettünk.

Egerben az erdőben ért véget a versenyetek, nagy kár nem keletkezett, de dolgozni kellett az autón Miskolcig.

A Miskolc Rallye eredetileg nem is szerepelt a tél végén a versenynaptárunkban, és utólag, ismerve a történetét, nem is lett volna abból baj, ha nem kerül bele. 🙂 De a Szombathely Rallye elmaradása miatt mindenképpen szerettünk volna részt venni a borsodi megmérettetésen. Az egri kicsúszásunk után keletkezett károkat csak nagy kapkodás közepette tudtuk felszámolni. Az utolsó utáni pillanatban készültünk el a javítással, nem is igazán tudtunk a verseny előtt pihenni, ezért semmilyen célkitűzésünk nem volt az eredményekkel kapcsolatban, a célba érkezés és amennyiben sikerül, akkor a pontszerzés volt a legfontosabb a számunkra. Ezt magunkkal és a csapattal is megbeszéltük, nem akartuk megváltani a világot.

Ehhez az elképzeléshez tartottátok is magatokat, óvatos voltál, a tőletek megszokott abszolút dobogós helyezésektől elmaradtatok, de a verseny vége mégsem úgy alakult, ahogyan azt elterveztétek. Milyen volt a miskolci versenyetek?

Gyorslefolyású. 🙂 Bükkszentkereszten és Mályinkán is a P12-es kategória ötödik helyét szereztük meg, aztán Sátán nem adta ki az egyik kanyar, ezért nem láthattuk meg a célt. Vagyis megláttuk, sőt át is gurultunk a célkapun, de az egy másik sztori. 🙂 Szóval Sátán átvettük a klubtagsági igazolványunkat a Denevér klubba, átéltem, vagyis Csengével közösen átéltük pályafutásom első borulását, a tetején is járt a Ladánk. Előtte már mondták régen a versenyzőtársaim és a barátaim, hogy két féle rallyeversenyző létezik. Aki esett már és, aki esni fog, hát most Csengét is magammal rántva átkerültem a másodikból az első csoportba. Az én hibámból borultunk fel egyébként, de alapvetően szerencsésnek mondhatjuk magunkat. Elég sokat mutatott a kilométeróra, hatodikban volt a váltó, és valószínűleg a sietős pályabejárásnak, valamint a pontatlan itinernek a számlájára írhatjuk fel a történteket. Sok volt a tempó, az autónk egyszerűen lerepült az útról. A videókon is elég jól látszik, hogy jóval többel jövünk, mint amennyi elegendő ahhoz, hogy elszálljunk, de a helyzethez képest csak minimális lett a kárunk. Nem kell elemeket cserélnünk, csak ki kell majd kalapálni a karosszériát. Mákunk volt, mert nem kell a kukába dobnunk mindenestől. A futóművet is megütöttük, de az is megúszta alkatrészcserék nélkül a kalandot, már helyre is hoztuk, nem görbült el semmi, így biztos, hogy tudunk támadni Székesfehérváron. Ja, igen! A céldobogó. Mindezek ellenére átgurultunk rajta a DVTK stadionjánál, mert a csapat hozott nekünk szerszámot, felszereltem a kereket, ami elég csálén állt, de visszajutottunk a kocsinkkal, saját lábon, a céldobogóhoz, ahol megengedték nekünk, hogy értékelésen kívül, a fotók kedvéért a mezőny végén átguruljunk alatta. Tetszett a verseny, jók voltak a pályák, de a Miskolc Rallye nem akar befogadni minket. Tavaly a prológ után estünk ki, az idei történetünket pedig már fentebb mindenki megismerhette.

Székesfehérvárra mik lesznek a tervek?

Egy jó barátom és szponzorom, Szántó Béla fog mellém beülni, navigálni. A feladat nem lesz idegen neki, hiszen egy Evo IX-es Mitsubishiben szokta diktálni az itinert. Az lesz a célunk a két nullás verseny után, hogy biztonságosan elérjünk a célba. Nem lesz túl sok versenykilométer, igyekszünk a munkánkkal, remélem, hogy az autó időben el fog készülni. Szabó Attila nemsoká haza hozza nekem a saját gátlóit, azokat rakjuk majd be az én autómba. Előre is érkezik még két lengéscsillapító, Béres Józsitól, tesztelésre. A fejlesztések sem álltak meg ezeknek köszönhetően. Ha a tetőt is sikerül kiegyengetnünk, akkor semmi sem állhat az utunkba, hogy belevessük magunkat az évünk harmadik versenyhétvégéjébe. A cél a cél, kockázatvállalás nélkül, mert a székesfehérvári futam után nem sokkal következik a Veszprém Rallye, ami az évünk egyik legjobban várt állomása, és egy Fehérváron vétett hiba miatt nem szeretnénk lemaradni az évad egyetlen murvás megmérettetéséről.

Rallye2.hu – Salánki Gábor

Ha tetszett a cikkünk kérlek oszd meg másokkal is!