Rallye2.hu
logo
…csak a Rallye2 -ről szól!

Tóth Szabolcs: Legyőztük a miskolci mumust

Godó Tamás és Tóth Szabolcs nem várt sokat a Miskolc Rallye-tól, de nagyon szerették volna, ha az őket rendszeresen sújtó miskolci átkot végére meg tudják törni, és technikai hibáktól mentesen visszaérnek DVTK stadionjához, hogy a célban fejezhessék be a borsodi versenyünket. Az elképzeléseket nagyrészt megvalósították, bár ebben nem mindig volt partner a Lada VFTS-ük, de a srácok derekasan állták a sarat, megküzdöttek a miskolci mumussal, amely a végén talán már megkegyelmezett nekik és békén hagyta őket. Tóth Szabolcs foglalta össze a miskolci élményeiket.


Az Eger Rallye-ra mondhatjuk azt, hogy eredmény szempontjából csapnivalóan sikerült nektek, mert a rajttól kezdve szuperrallyeval autóztatok. Hogyan készültek Miskolcra?

A problémát okozó alkatrészt már Egerben kicseréltük, onnantól kezdve hibátlanul működött az autónk, ezért Miskolcra nem kellett különösebben készülni. Még egyszer kipróbáltuk, hogy az egri kálváriánkat okozó fékeknek a hézagolása jó e, az rendben volt, így a kötelező munkák elvégzése után elindulhatunk Miskolcra.

Mit vártatok a Miskolc Rallye-tól és hogyan sikerült?

A Miskolc Rallye mindig is egy olyan verseny volt nekünk, amit mi szeretünk, de ő nem szeret minket. Ezért a célunk és az elvárásunk az volt vele kapcsolatban, hogy a mezőnyben érjünk célba, és ha ehhez még egy elfogadható eredményt is tudunk társítani, akkor mi már nagyon boldogok leszünk. Ez sikerült, de nem volt egyszerű a dolgunk, mert a miskolci mumusunk ismét megkörnyékezett minket. A prológot gyönyörű, napsütéses időben kezdtük meg, de a második körben elkezdett „cseperegni” az eső. A Ladák ablaktörlőjét mindenki tudja, hogy milyen. Nem túl acélos és amúgy is olyan hol volt, hol nem volt felfogásban üzemel. Ennek megfelelően előfordult az is, hogy láttunk valamit a salakon, de leginkább nem. Egyszer sikerült megforognunk, ám olyan mázlista módon, hogy még a versenyzői összekötő, Holecz Krisztián is megkérdezte tőlünk, hogy nem e értünk hozzá a palánkhoz, mert annyira közel voltunk hozzá. De tényleg nem! Igaz egy A4-es papírlap nem hinném, hogy elfért volna a lökhárító, illetve a palánk között. 🙂 Amikor lejöttünk a salakpályáról, akkor indult el az igazi cunami. Negyed órát kellett várnunk, hogy a sportbírók újra ki tudják venni a fedett helyről a felszerelésüket, aztán kaptunk csak időt, ezután mehetünk az autómosóba. A tusolás idejére leállítottuk a motort, ami ezután már nem akart beindulni. Szerintünk a miskolci mumus ekkor vett észre minket. Tavaly is rengeteget kínlódtunk Borsodban az önindítóval, arra készültünk, hogy ez most kezdődik elölről. Szóltunk a szervizcsapatunknak, akik éppen a prológot nézték a lelátón, hogy legyenek kedvesek, és azonnali jelleggel fáradjanak be a szervizparkba, hogy a rendelkezésünkre álló szervizidőt igénybe vehessük. 🙂 Ők természetesen pattantak és jöttek, 15 perc alatt megoldották a problémát, kicserélték a meghibásodott önindítót. Pénteken éjszaka én otthon aludtam, és amikor reggel, Eger felől tartottam Miskolcra egész úton megállás nélkül, szakadt mindenütt az eső. A szervizben is. Ennek megfelelően alakítottuk ki a gumitaktikákat, majd amikor a szervizparkból átálltunk a park ferme-be elállt az eső és utána nekünk már egyáltalán nem esett sehol sem. De mi esőre és vizes aszfaltra készültünk. Legtöbb helyen reggel még vizesek is voltak a pályák, ám fentről, az égből hulló esővel mi már nem találkoztunk. Amikor az első körben leértünk a Garadna-Mályinka szakaszon a cél után mondta Tamás, hogy van egy kis probléma, mert a hűtőfolyadék 110 Celsius fokos. Igazából fogalmunk nem volt, hogy mi okozhatja ezt, de úgy voltunk vele, hogy minél hamarabb guruljunk ki a beíróból, aztán menet közben hátha visszahűl egy kicsit. Mentünk, mendegéltünk, de a taktikánk nem vált be, mert még inkább melegedett a víz. Úgy döntöttünk, hogy jobb, ha még bent a faluban megállunk, hogy megkeressük a hibát, mert ott mégiscsak könnyebben tudunk vizet szerezni, mint valahol kint, a világ végén. Amikor felnyitottam a motorháztetőt akkor egyből láttam, hogy nincs meg az ékszíj. Innentől egyszerűbb volt a történet, de sajnos tartalék ékszíj nem volt nálunk. Ebben a pillanatban megcsörrent a telefonom. Bori barátunk hívott a szervizből, hogy tudják, hogy nincs ékszíj a motoron, de maradjunk ott, ahol vagyunk Deli Laciék hamarosan jönnek és adnak nekünk egyet, mert náluk van tartalék. Nem értettük, hogy derítették ki a fiúk, hogy mi van velünk, gyorsan vissza is kérdeztem, hogy honnan a fenéből tudják, hogy nincs az autón ékszíj mikor még én is csak 30 másodpercre jöttem rá. Ekkor árulták el, hogy hallgatták a Rallye Rádiót, és amikor elmondta Tamás, hogy 110 fokos a víz, azonnal tudták, hogy mi lesz a probléma forrása. Deli Laciék megérkeztek, megkaptuk tőlük az ékszíjat, amit felraktunk a helyére és így tudtuk folytatni a versenyt. Ezután a miskolci mumus valószínű úgy gondolta, hogy már eleget küzdöttünk azért, hogy célba jussunk, vagy talált magának jobb elfoglaltságot, de minket szerencsére már nem piszkált a verseny végéig. Teljesen eseménytelenül és élvezetesen teljesítettük a hátralévő versenytávot. Amióta együtt versenyzünk Tamás szerintem még nem ment ennyire jól, mint most, Miskolcon. A pályák tetszettek Mályinka azért amilyen, Sáta minősége teljesen rendben volt, Bükkszentkereszten volt egy kis magázódás a VFTS-el, de összességében ügyes volt a pilótám, a verseny végére a remélt eredmények is összejöttek. Ehhez az is kellett, hogy a kategóriatársak kiessenek, de a rallye egy ilyen sport, a célban osztják a kupákat és a pontokat. Utóbbiakból hozzánk került jó néhány, aminek nagyon örültünk.

Mi újság a Székesfehérvár Rallye-val kapcsolatban?

Az eredeti elképzeléseink között úgy szerepelt a székesfehérvári megmérettetés, hogy én fogom az itinert diktálni Tamásnak. De változott a helyzet, igazolt szabadságon leszek, mert az egyik nagyon jó barátomnak akkor lesz az esküvője, amikor a Székesfehérvár Rallye, és a menyegzőről nem hiányozhatok. Tamás ettől függetlenül egészen biztosan ott lesz a rajtnál, és Holecz Laci olvassa majd az itinerét. A fiúk először bútoroznak össze egy autóba, reméljük, hogy a megismerkedést követően legalább ugyanolyan jó hangulatú, csak egy kicsivel eredményesebb versenyt futnak majd, mint amilyet nekünk sikerült Miskolcon és Egerben, az év kezdetén.

Rallye2.hu – Salánki Gábor

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük