Rallye2.hu
logo
…csak a Rallye2 -ről szól!

Elek Róbert: Idegennek éreztem magam a saját autónkban

Elek Robi és Kőrösi Gyuszi számára nem lesz szép emlék sem az Eger, sem a Miskolc Rallye, mert annak ellenére, hogy törődtek és foglalkoztak a télen az autóval, a munkák feleslegesnek bizonyultak, mindkét versenyen technikai hiba miatt nulláztak, ami Robit végtelenül elkeseríti. A Ladájuk, most pihen, arra vár, hogy a páros lelkileg egy kicsit összeszedje magát, feltárják a problémákat, és ha minden jól megy, akkor Salgótarjánban, vagy Nyíregyházán esetleg újra belekóstolhat a versenybenzin semmihez sem fogható finom ízébe. Az év elejéről, a Miskolc Rallye-ról és a további tervekről Elek Robival beszélgettünk.


Az Eger Rallye rettenetesen gyorsan ért véget a számotokra, meghibásodott az autótok. Sikerült e rendbe szedni a miskolci rajtra És mit vártatok a Miskolc Rallye-tól?

A téli szezonban vásároltunk és beszereltünk egy új vezérműtengelyt a Ladánk motorjába és azt vártuk tőle, hogy jobban tudunk szerepelni, szebb eredményeket érhetünk el, mint korábban. Sajnos ebből eddig nem sokat tapasztalhatunk meg. Az Eger Rallye második, egerbaktai gyorsasági szakaszának a közepére négy szelep és négy gyertya olvadt el a motorban, ami az évnyitó versenyünk végét jelentette. A Miskolc Rallye-ra az utolsó pillanatban sikerült a felkészülésünk, mert olyan hibákat is találtunk, amelyekre nem számítottunk. Nem volt alkatrész a javításhoz, de megoldottuk, ráadásul én is csak az utolsó pillanatban érkeztem haza.  

A szerencse Miskolcon is nagy ívben elkerült benneteket. Hogyan alakult a versenyek?

A prológ előtt éppen a rajtvárakozóban álltunk, amikor leszakadt az ég és hatalmas jégeső kezdte el áztatni a miskolci salakstadion talaját. Szerencsére nem számított bele a „salakolás” eredménye a verseny végeredmény ezért ennek megfelelő óvatossággal tudtuk le a bemutatkozó penzumot. Szombaton reggel feltettük az intermedia gumikat, annak reményében, hogy el tudunk csípni egy jobbnak mondható helyezést. Ám az első szakasz, a Bükkszentlászló-Bükkszentkereszt gyorsasági második kilométerénél egy sziklánál megütöttük a kereket, és ekkor kitört a felniből egy darab. Defektet is kaptunk, ennek ellenére nem akartuk megállni, mert az nagyon sok időt elvitt volna tőlük a kerékcsere, a rövid szakaszon, így legurultunk a bükkszentkereszti célba csak utána orvosoltuk a hibát. Nem vesztettük keveset, de talán mégsem annyit, mintha a szakaszon oldatuk volna meg a problémát. Pótkerék gyanánt csak slick gumink volt, a három intermedia mellé egy slicket kellett feltenni, amikről mondanunk se kell, hogy közel sem volt azonos a tapadás a két oldalon. Mályinkáról a rajt előtt rémisztő híreket kaptunk, inkább óvatosan mentünk, Sátán szerettünk volna jobban szerepelni. A sátai pálya, amire mi odaértünk már nagyjából felszáradt, ezért az átmeneti gumikkal gyakorlatilag keresni kellett a vizesebb részeket, hogy az abroncsokat hűthessük. Egyszer meg is forogtunk emiatt. A ritmusból még inkább kibillentett az, hogy a pálya vége felé rengeteg versenyautót kellett kerülgetnünk. Parasznyára már úgy érkeztünk meg, hogy a rajt előtt, az etapon elég durván felmelegedtek a gumik, az már tényleg sok volt a jóból. A szervizben a fiúk megpróbálták felszámolni a szikla támadásának a nyomát, mert a bal első kerék szemmel láthatóan kintebb állt a kelleténél. A szervizcsapat megtette, amit lehetett, kihozták a helyzetből a maximumot, a fiúk, de nem lett 100%-os a futómű. Bükkszentkeresztet és Mályinkát sikeresen letudtuk, majd jött a Sáta-Sajómercse. Sajnos a technika ördöge ott garázdálkodott a kedvenc gyorsaságinkon és azt a vezérműtengelyt piszkálta meg, amit újonnan beszereltünk az Eger Rallye előtt. Nagyon szomorúak voltunk, amikor lehúzódtunk az út mellé. A Miskolc Rallye-t egyébként egy pörgős, jól szervezett rendezvénynek láttuk, a probléma leginkább az volt, hogy már az első szakaszon elvesztettem a ritmust, és ez végigkísért minket mindaddig, amíg versenyben voltunk. Ez meglátszott az eredményeinken, én pedig egyszerűen idegennek éreztem magam a saját autónkban. Szerintem a bükkszentkereszti sziklás, felnitörős, defektes kaland nyomta rá a bélyegét az egész versenyünkre.

A folytatásról van valami elképzelésetek?

Még szét sem szedtük az autót, fogalmunk sincs róla, hogy pontosan mi a baja. Székesfehérváron egészen biztosan nem leszünk ott, a mi versenyzésünket alapvetően a munkahelyi elfoglaltságaink határozzák meg, de más elfoglaltság is van betervezve nekünk az előttünk álló fél évre. Ezen kívül azt is bevallom, hogy annyira el vagyok keseredve az év eleji két lenullázott versenyünk után, hogy egyelőre azt sem tudom megmondani, hogy mikor és hol láthattok minket újra versenyezni. Összeszedjük magunkat, helyre hozzuk az autót, gyűjtünk egy kis harci kedvet, aztán annak a lehetőségét még nem zártam ki teljesen, hogy a Salgó Rallye-ra, vagy esetleg Nyíregyházára ellátogassunk az évad második felében.

Rallye2.hu – Salánki Gábor

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük