Hofbauer Tamás és Harmos Gergely, 2018-ban kétszer is kimagasló eredményt ért el a Rallye2 Bajnokság 7-es géposztályában, de ezután többször is kiestek, inkább elengedték az elmúlt évet, és megkezdték a felkészülést 2019-re. A Suzukijukból átültek egy Citroen C2R2Max-ba, amivel Egerben, a kemény 6-os géposztályban majdnem elcsíptek egy dobogós helyezést, és végre a célban fejeztek be egy versenyt. Ezzel Tamásék már önmagában is elégedettek voltak, de nem bánnák, ha a Miskolc Rallye után a majdnem szót kihagyhatnánk a mondatból, ezért azt a célt tűzték ki maguk elé a hétvégi, borsodi megmérettetésre, hogy az egritől egy kicsivel jobb tempót diktáljanak a legendás, bükki szakaszokon. Hofbauer Tamással beszélgettünk.


Csapatot váltottatok, új autóba ültetek, volt esemény bőven körülöttetek az Eger Rallye előtt. Mi volt a terv az évnyitóra?

A legfontosabb számunkra a biztos célba érkezés volt, mert nekünk már nagyon régen adatott meg az, hogy egy Rallye2-es futam céldobogóján átguruljunk. Szerettük volna ezt a pechszériát lezárni. Legutóbb tavaly júniusban, a Székesfehérvár Rallye-n szakítottuk át a képzeletbeli célszalagot, akkor arattuk pályafutásunk második kategória győzelmét, a Suzukinkkal, a 7-es géposztályban. Nagyon vágytunk már egy olyan versenyre, amit az elsőtől az utolsó méterig teljesíteni tudunk. Titkon bizakodtunk, hogy ezt úgy tudjuk Egerben megvalósítani, hogy az abszolút értékelésben, az első tízben is benne tudunk lenni, de nem vagyunk telhetetlenek, minden nem jöhet össze. A mezőny elég erős volt, mi pedig jó, de első versenyes tempóban autózgattunk.

Szemre, kívülről nem volt az rossz a produkciótok, szépen haladtatok. Milyen volt belülről?

A péntek esti szuperspeciál szakaszon még nagyon bátortalanul jutottunk át, de később, ahogy fogytak a kilométerek egyre jobban megjött a kedvünk és én is határozottabban nyomtam a gázpedált. Szuha volt nekünk a mumus, ott sokat kaptunk, szerintem túl óvatosan mentünk. Egyszerűen nem akartam elhinni, ahogyan az autónk átmegy azon a rossz minőségű aszfalton. De átment, valószínűleg én voltam elővigyázatosabb a kelleténél. A másik két pályán nem volt különösebb probléma.

Tudom, nem fogsz örülni annak, amit mondok, mert abból nem lehet túl izgalmas beszámolót írni, hogy nem történt velünk semmi a pályákon. 🙂 Nem csúsztunk ki, nem forogtunk meg, nem kaptunk defektet, eseménytelenül abszolváltuk mind a hét szakaszt, a verseny végén csak egy hellyel maradtunk le a géposztályunk dobogójáról. A kategóriánk nem alakult rosszul, az abszolútban viszont szerettünk volna előrébb végezni.

Majd Miskolcon biztos összejön, onnan is szép emlékekkel tértetek haza 2018-ban.

Igen, egy éve kategóriát nyertünk, természetesen most is ott leszünk Miskolcon, leadtuk a nevezésünket. Navigátorként mindegyik gyorsasági szakaszon mentem már, nagyjából ismerősek lesznek nekünk a pályák. Nyilvánvaló, hogy nem lesz egyszerű menet a Miskolc Rallye. Sem versenykilométerek, sem a gyorsasági szakaszok hossza miatt. Változatos, technikás gyorsaságik várnak ránk, amik néhol nagyon lobogósak. Talán csak Lyukóbánya lóg ki egy kicsit a sorból, a másik három gyorsasági ízig-vérig rallyepálya lesz. A mezőnyben ráadásul jó sok környékbeli versenyző fog feltűnni, ők nem fogják megkönnyíteni a dolgunkat.

Nincs mese, fel kell kötnünk a nadrágot, hogy tudjunk egy kicsit gyorsulni. Gyorsulni mindenképpen szeretnénk, de azt már most leszögezem, hogy nem minden áron, nem fogunk ezért fejjel a falnak rohanni. Mi már egy kis előrelépéssel is nagyon boldogok leszünk, pláne akkor, ha a második Citroen-es erőpróbánk végét is a céldobogón ünnepelhetjük meg.

Rallye2.hu – Salánki Gábor

Ha tetszett a cikkünk kérlek oszd meg másokkal is!