Rallye2.hu
logo
…csak a Rallye2 -ről szól!

Trencsényi Vince: Gyengélkedő turbóval győztünk kétszer is Szuhán

Trencsényi Vince és Pannuska Dávid számára nem volt fenékig tejföl, az évadnyitó futam, mert a 2018-ban szinte hibák nélkül működő Ford Fiesta R2T versenyautójuk Egerben megmakacsolta magát, többször is keresztbe tett a fiúknak, akik még így is két szakaszgyőzelmet ünnepelhettek, a csöppet sem puhány 6-os géposztályban. A technika ördöge azonban tizenkilencre lapot húzott, és Egerben legyőzte a srácokat, akik minden gyorsasági szakasz teljesítettek, de a Dobó térre már nem tudtak eljutni. Ezért is várják most különösen nagy izgalommal a Miskolc Rallye-t, ahol szeretnének a gonosz kis manónak visszavágni, de Vince már előre tudja, hogy az egyetemi elfoglaltságai miatt a borsodi versenyhétvégéjüket sem lesz könnyű tető alá hozni. Trencsényi Vincével beszélgettünk.


Hogyan készültetek az Eger Rallye-ra, és mit vártatok az évnyitó versenytől?

A sztorink ezúttal is a szokásos volt. Angliából nem sokkal a verseny előtt értem haza, de most szerencsénk volt annyiban, hogy legalább tudtunk tesztelni a rajt előtt. Igaz nem sokat, csak egy délutánt, de az is segítette a visszarázódást. Ennyiben merült ki a felkészülésünk, mert tavaly úgy tettük le az autót, hogy minden rendben volt vele, fel volt készítve, így most csak egy kicsit át lett nézve, aztán mentünk a főpróbára, majd onnan felkerekedtünk, és elutaztunk az Eger Rallye-ra.

Hogy alakult a versenyetek? Voltak biztató részeredményeitek, de az utolsó szakasz céljában le kellett adnotok a menetlevelet, nem jutottatok el a Dobó térre, a célba. Mi történt?

Összességében meg szerettük volna nyerni a futamot, ez volt a tervünk. Tanulva az elmúlt évből idén is a bajnoki címet céloztuk, de talán a korábbitól egy kicsit nagyobb magabiztossággal. A technika ördöge viszont – akivel tavaly szinte nem is találkoztunk – most befészkelte magát a szervizsártunkba, egyszerre több fronton is támadott a kis gonosz manó. Már a szuperspeciál szakaszon feltűnt, hogy az autó jobb hátulja, minden nagyobb fékezésnél elindul keresztbe. Ott már elég sokat kaptunk, jókora hátrányra tettünk szert, rögtön pénteken este. A szombat reggeli szervizben volt a csapatnak néhányat ötlete, azokat megcsináltuk, újra állítottunk a futóművön, de nem sikerült teljesen megszüntetni a problémát, ezért az, az első körben végigkísért minket. El kellett spórolni a féktávokat. Csúnyán, de egy rallye-s berkekben szakmaiként elfogadott kifejezéssel megfogalmazva, 🙂 buzisan kellett vennünk a féktávokat, 🙂 másképp nem tudtunk volna elfordulni. Ezzel az óvatoskodással további másodperceket gyűjtöttünk. Szerencsére ez nem volt igaz Szuhán. Az ilyen jellegű pályák amúgy is jobban szoktak nekem tetszeni és jobban is mennek, mint az autópályákra hajazó, széles, jó minőségű szakaszok. A rossz állapotú felületen és a kevés egyenesben nem jelentett akkora hátrányt a fékprobléma, mint a másik két pályán.  Fel tudtuk venni a tempót a többiekkel, mindkétszer megnyertük Szuhát, a 6-os géposztályban. Eközben, a szervizben tovább ötletelt a csapat, és félidőben sikerült megoldani a fékproblémát, aminek örültünk, de hamar keletkezett helyette egy másik hiba. Vagyis, ahogy utólag kiderült ez sem volt új keletű, már a szuperspeciáltól kezdve megvolt, csak nem tűnt fel. A turbó szabályzó szelep, ami a vákuumot adja, elromlott, és emiatt rohamosan csökkent autónk teljesítménye. Érzékeltünk is ezt az autón, a gyorsaságik előtt beszéltem erről Dávidnak, panaszkodtam, hogy nem bír menni az autó felfelé, aztán a helyzet egy pillanat alatt kétségbeejtőre fordult. Az utolsó gyorsasági előtt, gumimelegítés közben végleg csütörtököt mondott a rakoncátlankodó szelep, egyáltalán nem volt turbónyomás a Fordunknak 30-40 kilométer/óra lett a végsebesség. Ebben az „eszeveszett” tempóban legurultunk a hetedik szakaszon, power stage pontot értelemszerűen nem gyűjtöttünk, a menetlevelet pedig leadtuk a gyorsasági céljában, a vége előtt nem sokkal, de mégis idő előtt fejeztük be, az Eger Rallye-t.

A Miskolc Rallye-n lehet szépíteni. Ott lesztek az április végi versenyen?

Igen, és bizakodók vagyunk, mert volt öröm is az ürömben. Visszanéztem a
ECU-bol lementett logokat, a szuperspeciáltól kezdve, és azt láttam, hogy 3-4 tized bar nyomás minden szakaszon hiányzott a rendszerből, tehát emiatt a rajttól kezdődően jelentős hátrányban voltunk a többiekkel szemben, a lóerők terén. Ezért még inkább örülünk a szuhai eredményeinknek. A tanulság az, hogy az erőhiány nem ment a tempónk rovására. A borsodi pályák nem lesznek egyszerűek, de Lyukóbányán szerintem már mindenki autózott, aki Magyarországon versenyez. Azt én is jól ismerem, a többin viszont még nem mentem a mostani irányban, vagy formában. A Garadna-Mályinkán ellenkező irányban autóztunk legutóbb, Peugeot-val, az akkor bejött nekem. Technikás, tempós, változatos, van benne minden. Bükkszentlászlón még soha nem jártunk, Sátáról pedig azt mondja Dávid, hogy úgy lesz összerakva, hogy ilyen formában még nem láttam. Királdi körgyors néven, egyes részein biztosan mentünk már a Peugeot-val. A felkészülés és a pályabejárás ismét elég vicces lesz, mert csütörtökön még Angliában vizsgázok, majd pénteken hajnalban landol a repülőgépem Budapesten, emiatt a pályabejárás elég sűrűnek ígérkezik. De igyekszünk majd, odatesszük magunkat, mert nem feledjük a céljainkat, és alapvetően keressük és szeretjük is a kihívásokat. Az már biztosnak tűnik, hogy ezekből Miskolcon nem lesz hiány. 🙂

Rallye2.hu – Salánki Gábor

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük