Bartha Nándi és Veres Pisti rengeteget dolgozott a holtszezonban a Peugeot-ján, de Egerben, a srácok hamar rájöttek, hogy a munkák valahol félre siklottak, mert a 206-os fékei már pénteken csütörtököt mondtak, és még szombatra is szabadságot vettek ki. Ezzel együtt élve lopakodtak el Nándiék a célig, és ha kupáknak nem is, de pár pontnak azért örülhettek az évadnyitó végén. Ezekből szeretnének a Miskolc Rallye-ra egy kis lendületet szerezni. Bartha Nándorral beszélgettünk.

Az Eger Rallye, és a pályái már egyáltalán nem ismeretlenek a számotokra. Hogyan tudtatok készülni a versenyre? Beváltak e a téli fejlesztések, amiket elvégeztetek a Peugeot-n?

Mi azt gondoltuk, hogy nagyon jól felkészültünk a holtszezonban, de Egerben hamar kiderült, hogy ez az elmélet délibáb volt, amit a jó útnak véltünk, azzal jelentősen nagyobb kárt csináltunk magunknak, mint amennyi hasznot reméltünk.

Nem is volt őszinte a mosolyotok az évadnyitó futamon…

Az Eger Rallye első percétől kezdve, egészen az utolsóig nem volt fékünk. Hiába nyomtam a pedált az autónk egyszerűen nem akart lassulni. Az okára pedig nem sikerült rátalálni, így gyakorlatilag mindenhol motorfékkel lassítottuk az autót, csakis a váltó a segítségére támaszkodhatunk a kanyarok előtt. Kicseréltünk a szervizparkban minden szóba jöhető alkatrészt, az összes fékbetétet, a féktárcsákat, és átnéztük a teljes fékrendszert A-tól Z-ig, de mindhiába.

Elég izgalmasan alakulhatott így a versenyeket…

Szerencsére különösebb kalandunk nem volt, bár ezt annak köszönhettük, hogy csínján bántam a gázzal, nagyon figyeltünk a problémára, kifejezetten óvatosan vezettem, hogy nehogy az árokban, vagy az erdőben végezzük. Bár, ha azt nézzük, hogy fék nélkül teljesítettük a versenytávot, akkor nem is volt annyira csapnivaló a tempónk. Szuhára tudatosan felkészültünk, mert tudtuk, hogy nagyon rossz lesz az útnak a minősége. Hat centimétert emeltünk az autónk orrán, mert nem akartunk amiatt kiesni, hogy valamelyik alkatrészt odacsapjuk az igencsak hiányos aszfalthoz. Ez a taktika száz százalékban bejött, mert Szuhán egyszer sem találkozott az autónak az eleje a talajjal, amit kizárólag a murvás beállításoknak köszönhettünk. Ennek ellené mégis elcsodálkoztunk azon, hogy a szuhai pálya támadásait gyakorlatilag sértetlenül élte túl a 206-osunk. Azt hiszem ez volt az egyetlen dolog, aminek örülhettünk.

A legszebb élményünk Egerből az a rajt és a cél dobogón történő átgurulás volt. A rajtnak örültünk, mert véget ért a tél, és versenyezhettünk, a célnak pedig azért örültünk, mert megláttuk, és véget értek a fék nélküli megpróbáltatásaink. A többit azt hiszem, hogy igyekszünk gyorsan elfelejteni.

Majd a Miskolc Rallye-n jobb lesz, meglátod. Rajthoz álltok a hazai futamotokon?

Természetesen ott leszünk és nem csak Miskolcon, hanem az év minden futamán szeretnék ott lenni. A murvákon is. Még a Veszprém Rallye is be van írva a versenynaptárunkba. Ha nem csinálok butaságot, és az autónk is üzemképes lesz akkor a hátralévő hét futam mindegyikén elindulunk. A Miskolc Rallye-ra beharangozott pályákat ismerem és nagyon, nagyon, nagyon, nagyon, szeretem. A Bükkszentkereszt-Bükkszentlászló közülük a kedvencem. Azt gondolom, hogy ezután, az egri fiaskó után kijár nekünk a jóból, szükségem lesz arra, hogy számomra kézre álló pályákon versenyezzünk, és ha lehet, akkor egy kicsit több sikerélménnyel zárjuk majd az április végi, itthoni megmérettetést.

Rallye2.hu – Salánki Gábor

Ha tetszett a cikkünk kérlek oszd meg másokkal is!