Bejött a kategóriaváltás Gyöngyösi Marcellnek és Kollár Károlynak, hiszen Egerben remekül szerepeltek a megcombosodott Opeljükkel, két gyorsaságit is nyertek a P13-ban, de egy technikai hiba, az utolsó szakasz rajtjában keresztbe tett nekik. Marci nem szokott ráfeszülni különösebben a versenyzésre, elsősorban a jó hangulatot keresik a futamokon, de ezúttal valami mégis más, mert a pilóta még napokkal a verseny után is eléggé elkeseredett volt a telefonban, amikor összefoglalta nekünk az egri tapasztalataikat. Gyöngyösi Marcellel beszélgettünk.


Sokat dolgoztatok télen, atomjaira szedtétek a kocsitokat, az 5-ösből, a P13-as géposztályba „igazoltatok”. Mit vártatok az új kategóriától és az Eger Rallye-tól?

Az utolsó csavarig átnéztük a holtszezonban az autónkat, újra lett fényezve a karosszéria, polikarbonát elemeket raktunk bele, próbáltuk lekönnyíteni az autót, amennyi súlyt csak lehetett és tudtunk kivettünk belőle. Több helyen átalakítottuk, készült egy új erőforrás is, amit még Egerben nem tudtunk bevetni. Reméljük, hogy Miskolcon már azzal tudunk menni. A nevezési lista láttán meglepődtünk, hogy milyen sokan lettünk a kategóriákban, mivel az előzetes hírek arról szóltak, hogy négy, legfeljebb öt páros várható a P13-ban. Ehhez képest több, mint tíz autó gyűlt össze, és Nagy Varga Gézáék még el sem jöttek az évadnyitó futamra. Örültünk annak, hogy ennyire népes géposztályban versenyezhetünk, az pedig külön boldogság volt, hogy a 150 lóerős motorunkkal a kategória élmezőnyét tudtuk riogatni. Ezek alapján azt gondolom, hogy jó kis csaták várnak ránk az idei évben, amennyiben azt az autónk is akarja.

Egerben akarta is meg nem is, figyelemre méltó módon szerepeltetek, a gyorsasági szakaszokon jó időket futottatok, de nem sikerült célba érni. Mi történt veletek?

Bizakodásra adott okot a számunkra, hogy az erős géposztályban önerőből, – nem úgy hogy kiesett mindenki előlünk – a második helyen tudtunk autózni. Még szakaszokat is nyertünk. A részeredmények elnézve nincs okunk a szomorkodásra, de a végeredmény tekintetében csapnivalóan sikerült a hétvégénk. Pénteken álmosan kezdtünk, a szuperspeciálon csak hetedik időt futottunk, de szombaton sikerült folyamatosan növelnünk a tempót. A felkészülés során tesztelni nem tudtunk. Csak utcai körülmények között, a futómű beállítása után kocsikáztam az Astránkkal néhány kilométert, így éles helyzetben kellett megismerkedni a beszerelt újdonságokkal.

Ezeket próbáltam folyamatosan tanulni miközben sikerült javítani az eredményeken. Egerbaktán, délelőtt másodikak lettünk, majd jött a parádsasvári gyorsasági, ami nekünk egészen kézre álló feladatnak bizonyult. Szuhán szerintem mindkétszer jó eredményt értünk kell magunkhoz és az autóhoz képest is. Elsőre megnyertük, délután pedig másodikak lettünk, igaz a pálya legutolsó karjában, a célnál érintőre vettünk egy szalagkorlátot. Sok lett, én pedig későn húztam meg a kéziféket, mert azt hittem, hogy el fog fordulni az autó. Nem így lett. Különösebb kár nem keletkezett, csak behorpadt az egyik sárvédő és kitört az indexlámpa, ettől még menthető a kocsink. 🙂 Szuha krónikájához még az is hozzátartozik, hogy elhagytuk a gyorsasági szakaszon az első lökhárítót, ami egyszerűen leesett, mi pedig átmentünk rajta. A hetedik szakaszra maradt a kellemetlen meglepetés, csak a végén jött a fekete leves, mert Verpelét rajtjában úgy befogott a fék, hogy az autónkat se előre, se hátra nem lehetett megmozdítani. Az elindulásra tett elkeseredett próbálkozásaink közben leszakadt a kuplung, ez megpecsételte a sorsunkat. Még a rajt után alig öt méterre lévő a feloldó tábláig sem tudtunk elvergődni, hogy megpróbálkozzunk a szereléssel. Végül a Rescue húzott ki minket a rajtból, mert másképp folytatni sem tudták a sportbírók a rajtoltatást.  A négy keréken lévő slick gumik akaratoskodtak, tették a dolgukat, kapaszkodtak, folyamatosan csíkot húztak az aszfalton, nem volt könnyű dolga a technikai mentőknek sem. Ezzel ért véget nekünk az Eger Rallye. Ezt az egy dolgot leszámítva semmi gondunk nem volt az autóval, mert ment, megállt, elfordult és villogott, dudált, tökéletes volt, ezért nehéz most nekem megemészteni a történteket. Tudom, hogy technikai sportról van, szó ez bármikor benne van, de ennyire rosszul még talán soha sem érintett egy kiesés. Kifejezetten magányosnak éreztem magam, amikor a pálya szélén álltunk és vártuk, hogy a csapatunk értünk jöjjön.

Miskolcra látogatott látogat legközelebb a Rallye2 Bajnokság mezőnye. Ismered és szereted e a versenykiírásban megjelölt gyorsaságikat?

Ismerősek és kedvelem is őket. Sáta bármikor jöhet, bármelyik formájában. Az egy olyan pálya, amelyik bárhol az országban megállná a helyét, akármelyik rallyeversenyen. A Lyukóbánya-Parasznyán majd igyekszünk hamar átmenni. A Garadna-Mályinka – Sátához hasonlóan – brutális, ízig-vérig rallyepálya, a szűk része kicsit hasonlít Szuhához, megpróbáljuk majd ezt is az ottanihoz hasonló sikerekkel abszolválni. Vele ellentétben a Bükkszentlászló-Bükkszentkereszt gyorsasági nem a kedvencem, mert nem tudok jót menni rajta. De megpróbáljuk, nem adjuk fel, szeretnénk majd azt is jó eredménnyel abszolválni. Az egri versenyünk eredményeinek és végkimenetelének a fényében mondhatnám azt is, hogy Miskolcon az lesz a taktikánk, hogy egyszer élünk. Lehet dobunk egy totálkárt, vagy megszerezzük a P13-ban a győzelmet, átmenet nincs a kettő közt, de ilyen felfogásban nem szabad odaállni a rajtvonalhoz. Pedig legszívesebben én így indulnék neki a futamnak. Nem érdekelne az sem, ha összetörik az autónk. Tisztában vagyok azzal, hogy le kell higgadnom, és ezt az eszmefuttatást még át kell „beszélnem magammal” és törekednem kell arra, hogy a totálkárt, a kiesést elkerüljük. De abból nem vagyok hajlandó engedni, hogy az egri fiaskóért mindenképpen elégtételt akarok venni a borsodi pályákon.

Rallye2.hu – Salánki Gábor

Köszönjük a segítségét és a rengeteg munkáját a szerelőnknek, Gyurikának, mert iszonyatos mennyiségű erőt és energiát fektetett abba, hogy az autónk tökéletes legyen az egri futamra. Makulátlan autót kaptunk tőle, a technikai problémáról nem ő tehetett. Gyurikán kívül a párjának, Berninek is nagyon hálásak vagyunk azért, hogy Gyurikát miattunk nagyon sok órán át türelemmel nélkülözi.

Ha tetszett a cikkünk kérlek oszd meg másokkal is!