Szabó Attila négy versenyen, két navigátorral, egy győzelmet hozott össze tavaly, de ez a rövid statisztika nem jó arra, hogy azt is érzékeltesse, hogy Atsiék milyen szenzációs teljesítményt nyújtottak a gyorsaságikon. Az ő esetükre hatványozottan igaz, hogy a tyúkokat a nap végén számolják, a részeredményekért nem jártak pontok, de Attiláék annak is nagyon tudtak örülni, hogy amíg versenyben voltak szinte mindig volt olyan hadszíntér, ahol az ellenfeleknek az ő idejüket kellett alapul vennie. 2018-ról, valamint az idei év terveiről beszélgettünk Szabó Attilával.
Mit vártatok és mit kaptatok a 2018-as évtől?
Úgy futottunk neki a tavalyi évadnak (is…), hogy nem volt meg a teljes költségvetésünk, így eszünk ágában sem volt az, hogy nyolc futamos évet tervezzünk. Nem volt pénzünk, de nagyon szerettünk volna versenyezni, így csak egy-egy futamot néztünk ki magunknak a Rallye2 Bajnokságból, kizárólag addig nyújtózkodtunk, ameddig a takarónk ért. 2017-ben nagyon sokat bajlódtunk a Ladánk motorjával, de 2018-ra Kasza Zoli épített nekünk egy vadonatúj motort, amiről már a fékpadon mért a számadatok is elég sok jót vetítettek előre. Egerben és Miskolcon még nem állt a rendelkezésünkre az erőforrás, így csak május végén, az Iseum Rallye-ra tudtunk leghamarabb benevezni. Rögtön megvolt a két eldobott versenyünk, de legalább fel tudtuk mérni az erőviszonyokat. Azt rögvest láttuk, hogy nem lassultak le a fiúk. Elég nehéz volt kivárni a szombathelyi, murvás futam rajtját, ezért hatalmas örömmel töltött el, amikor Trescsik Ákossal a jobb1-ben nekiiramodhattunk az első gyorsaságinak. ’17-ben, a sok motorhiba miatt sorban dobáltuk el a futamokat, teszteket csináltunk belőlük, és akkor sikerült remek futómű beállításokat találnunk a vasi pályákra.
Ezeknek az eredményét már a 2018-as futam előtti főpróbán is élveztük, és ehhez társult a szuper motor, ami bődületes erővel tette a dolgát, szélsebesen vitte a kocsit. Ennek szemmel látható eredménye is lett, mert folyamatosan az összetett elsőségért küzdöttünk, a verseny utolsó szakaszának, a legutolsó kanyarjában estünk ki, úgy, hogy az abszolút első helyen álltunk. Sajnos kitört az egyik hátsó kerék. Ilyen a rallye… De legalább megtudtuk, hogy nem lesz ez rossz.
Három versenyetek volt még ezen kívül…
Nevezetesen a Székesfehérvár Rallye és a Baranya Kupa és a Salgó Rallye. Fehérvár az évünk első aszfaltos versenye volt, ami előtt még egy kis tesztet is sikerült beiktatnunk a programunkba. Keresztesi Peti olvasta újra az itineremet, de a megszokott navigátorom nem hozta meg a szerencsét. Az utolsó előtti szakaszon letört egy szelephimba, három henger működött csak a motorban. Mint később kiderült akár a célig is elmehettünk volna az autóval, nem lett volna semmi baj sem, de én megijedtem, ezért inkább kiálltam, mintsem megkockáztassak egy sokkal nagyobb anyagi kárral járó motorhibát. Nem ért annyit az egész A bosszantó inkább az volt, hogy ekkor is a P12 élén álltunk.
A Baranya Kupán célba értünk, de a kánikulai, augusztusi hétvégén úgy döntöttünk Petivel, hogy a kudarcok után mindenképpen a célban szeretnénk befejezni a másfélszeres pontokért rendezett megmérettetést. A szent célnak rendeltünk alá mindent. Végül a géposztályunkban és a Lada kupában is ezüstérmet szereztünk. Pokoli hőség volt, de én szerettem a meleget, és az autónk is jól bírta. Pénteken kaptunk egy hatalmas zuhét a nyakunkba, ez sokakat megtréfált. Minket is, mert fogalmunk sem volt, hogy milyen gumit tegyünk fel az esti gyorsaságira. Sok választásunk nem volt. A gumiprobléma egyébként a teljes évünket végigkísérte, mert az előző évből megmaradt abroncsokat használtuk a 2018-as futamokon, nem akartunk újakat vásárolni. Spóroltunk. De nem úsztuk meg, két gumit venni kellett Komlón, mert defektet kaptunk, kiszakadt az egyik abroncsnak az oldalfala. Mondjuk azt, hogy aránylag sikerült kihúznunk az évet az előző szezonból bespájzolt maradékokkal. 🙂 Salgótarjánban végül összejött, amitől háromszor is csak karnyújtásnyira voltunk: megnyertük a géposztályunk és a Lada kupa versenyét, de elhoztuk az abszolút értékelés bronzérmét is Nógrádból.
A 2019-es bajnokságra hány új gumit szeretnétek venni? 🙂
Minden versenyre legalább egy vadonatúj garnitúrát. Ez a terv. 🙂 Csak sajnos a valóság más lesz. Egyelőre a mi idei versenyzésünk eléggé képlékeny. Egerben és Miskolcon szervizesként fogok a kocsink körül tevékenykedni, mert Támcsu Zoltán bérelte ki tőlem, a Ladánkat, az első két fordulóra. Egyelőre erre a két versenyre szól a megállapodásunk, a többit meglátjuk. A murván, Szombathelyen én szeretnék menni a kocsival, már meg is vásároltam az Iseum Rallye hétvégéjére a repülőjegyeimet, hogy hazajöjjek, de ha lesz érdeklődő a Ladánkra, akkor van az a pénz, amiért lemondanék erről az élményről. 😉 Egyelőre ennyi, a többiről még nem tudok nyilatkozni. Mindeközben épül a saját új autónk, a PSZA Motorsport elképzelései alapján, jó minőségű, új alkatrészekkel, és ez a kocsi már abszolút az én stílusomnak megfelelően lesz megépítve. Főleg a futómű terén. De egyszerre nem megy a versenyzés és az autóépítés is, választanunk kell a kettő között. Csöppet sem szeretnénk, hogy a nagyot akarástól letörjön a szarka farka. 🙂 Maradjunk annyiban, hogy most még Szombathelyig látjuk előre, a 2019-es évünket.
Rallye2.hu – Salánki Gábor