Rallye2.hu
logo
…csak a Rallye2 -ről szól!

Csikó Péter: A rallye-ból nem lehet kigyógyulni

Csikó Péter, 2007-ben egy csodálatos bajnoki címmel búcsúzott el hosszú időre a rallye-tól, legalábbis, ami magát, a versenyzést illeti.  Ám az egykori ladás pilóta eddig bírta, új autót épített, megfűzte a régi navigátorát, Nazareczki Nándort is, akivel már Egerben szeretnének egy ismeretfelfrissítő MARB futam után rajthoz állni, és bemutatkozni a Rallye2 Bajnokság egyik legkeményebb géposztályában. Csikó Péterrel beszélgettünk.


Hosszúra nyúlt az a szünet, a pályafutásodban, amit most készülsz lezárni. Mivel teltek az elmúlt éveid és hol versenyeztél korábban?

Országos szinten először a Rali túra bajnokságban mutatkoztunk be, tizenöt éve, 2004-ben. A 2007-es év végéig folyamatosan túráztunk, akkor kezdődött el a mostanáig tartó rallye-s kényszerszabadságom. Addig engedték meg az anyagi lehetőségeink a versenyzést, sajnos hosszú időre szögre kellett akasztanom a bukósisakomat. Pedig 2006-ban és 2007-ben már kifejezetten jó eredményeink voltak az abszolút értékelésben is, miközben a kategóriánkban folyamatosan nyertük a futamokat. 2006-ban pontegyenlőséggel a második helyen zártunk, 2007-ben bajnokok tudtunk lenni, a géposztályunkban. A bajnoki címmel a zsebünkben több, mint 11 évig szüneteltetni kényszerültünk a versenyzést, nem álltunk rajthoz egyetlen futamon sem. Nándi navigált még egy ideig Bedő Iminek és Lovász Palinak. Dolgoztunk, a munkánkkal és a családunkkal voltunk és vagyunk mostanság is elfoglalva, nekem van egy hét éves kisfiam is. A visszatérésen már hosszabb ideje törtük a fejünket, mert a rallysportból nem lehet kigyógyulni. Nekünk is felerősödtek az elvonási tüneteink, így a régi navigátorommal, Nazareczki Nándorral ismét megpróbálunk helytállni a pályákon. Mindketten külföldön dolgozunk, tudjuk, hogy nem lesz könnyű összehozni az idei bajnokságot, de ami tőlünk telik, azt megtesszük érte.

Az új autó

Hogyan álltok a felkészüléssel? Sok híja van még az autónak?

Nem mostanában kezdtük el a munkát, az autónk már két éve készül. Az utolsó fázisban jár az építkezés, amit egy technikai hiba miatt kellett a vártnál jobban elhúzni. Már tavaly is szerettük volna bevetni a kocsit, úgy gondoltuk, hogy készen van, a Nyíregyháza Rallye-n rajthoz akartunk állni vele, ám műszaki okok miatt erre mégsem kerülhetett sor. Elég keveset tartózkodunk itthon, leginkább külföldön telnek a mindennapok nem tudtam elegendő időt fordítani az autóra ahhoz, hogy ott lehessünk a tavalyi évzáró futam rajtjánál. Az autónk nagyrészt Németországban készült el, inkább kivittem külföldre, mert úgy véltem, hogy ott jobban fogok haladni a munkákkal. Igyekeztem 100%-os állapotúra építeni elég sok német és angol alkatrész került be a Ladánkba. Angliából is rendeltem, illetve vásároltam hozzá ezt-azt, sokat dolgoztam a kocsin, és másodjára is úgy gondoltam, hogy elég jól álltunk. De ismét jelentkezett némi probléma a motorral. A héten itthon, Magyarországon voltam, de amint visszatérek Németországba, belevetem magam a sűrűjébe, hogy a szükséges javítások mihamarabb megtörténjenek.

2007 – Vectra Line Salgó Rallye Cered-Zagyvaróna

Az erőforrás már be volt járatva a napokban szerettük volna beélesíteni, és elvégezni rajta a végleges versenybeállításokat, de szerdán, anyaghiba miatt hengerfej problémák adódtak. Ezért ki kellett venni a motort az autóból, és visszakerült a szerelőmesterhez. A Lada motorokon már nagyon sok hibaforrást sikerült kiküszöbölni, de a hengerfej még mindig a gyenge pontja. A helyzet így az, hogy igazából most motor nélkül várjuk a szezon kezdetét. Tisztában vagyunk azzal, hogy a hamar munka ritkán jó, de szeretnénk gyorsan visszakapni a motort, hogy a Rallye2 Bajnokság rajtja előtt még próbára tehessük magunkat és a kocsit is, a március 23-24-i, Lyukóbánya-Parasznya MARB futamon.

Fotó: Makai Gergely – www.duen.hu

Mit terveztek a 2019-es esztendőre?

Nagyon régen ültünk versenyautóban, 11-12 éve is van már annak, amikor utoljára versenyeztem. Mindenekelőtt nagy szükségünk lenne egy alapos tesztelésre és egy jó bemelegítésre. Rengeteget fejlődtek az elmúlt bő egy évtized alatt a Ladák, köszönőviszonyban sincsenek a mai Zsigulik, az általam ismert régi önmagukkal. Igyekeztünk mi is alkalmazkodni, haladtunk a korral, belepakoltunk minden földi jót és okosságot az autónkban, amik a mai Zsigulik közt már teljesen természetesnek számítanak. Soha nem versenyeztem még a manapság kötelező gumikkal, és ekkora fékekkel. Minden megerősödött és felgyorsult, nagyobb lett a teljesítmény, így hasznos lenne, ha ezekkel a dolgokkal már az egri bevetés előtt, nyugodt körülmények között, tét nélkül megismerkedhetnénk. Az Eger Rallye-t és a Miskolc Rallye-t mindenképpen felírtuk magunknak, hiszen ezek a versenyek nagyon közel vannak a lakhelyemhez, földrajzilag. Nem, nem Németországhoz, hanem Borsodhoz, mert én sárospataki vagyok.  Kemény összecsapásokra, valamint erős mezőnyre számítunk, mivel azt hallottuk, hogy a 2018-ban is igen nívós nevezési listákkal büszkélkedő P12-es kategória, idén tovább erősödik.

A tavalyi névsor várhatóan kiegészül feltörekvő fiatalokkal és több régi túrás, illetve Rallye2-es versenyzőpárossal is, akik hozzánk hasonlóan a visszatérés gondolatával kacérkodnak. Ráadásul valódi űrtechnikákkal fognak a vetélytársak harcba szállni. Igyekszünk majd tartani velük a lépést, bizakodó vagyok, reménykedek abban, hogy sikerül pontszerző helyen célba érnünk a versenyek végén. A további terveket szerintem majd az egri és miskolci teljesítményünk függvényében fogjuk megfogalmazni. Bevallom, hogy egy kicsit tartok az első futamoktól, mert nagyon megváltoztak az autók, nem beszélhetünk átlagos Ladákról a P12-ben. Ezt egyből éreztem, amikor kipróbáltam az új versenyautónkat.

Fotó MRY – www.duen.hu

Egerben az óvatos autózásról, a tanulásról fog szólni nektek az évnyitó futam?

Az Eger Rallye-ra remélem úgy érkezünk meg, hogy az autóval kapcsolatban már lesz némi versenytapasztalatunk, Lyukóbányáról. Ez azért is lenne fontos, mert a pályák gyakorlatilag teljes egészében ismeretlenek lesznek. Mindössze Szuhán, fordított irányban, a rossz minőségű részén mentünk, lefelé, anno még a túrában. Egyetlen mátrai pályát sem ismerünk. Az biztos, hogy nem a futam, vagy kategóriagyőzelemért, netán a világmegváltásért fogunk autózni Egerben. Boldogok leszünk, ha szombaton este beérünk a célba és esetleg még néhány pontot is sikerül szereznünk, amikor átgurulunk a Dobó téri céldobogón.

Rallye2.hu – Salánki Gábor

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük