Rallye2.hu
logo
…csak a Rallye2 -ről szól!

Bodogán Ferenc: A bronzéremnek is tudtunk volna úgy örülni, mint a bajnoki címnek

Két kategóriagyőzelmet is aratott tavaly – Veszprémben és Pécsett – az ORC P12-es géposztályában Bodogán Feri, akit Molnár Tomi mellett Szarka Dávid is segített beugrósként néhány alkalommal az elmúlt esztendőben. A technika ördöge egy csöppet sem volt kegyes Feriékhez, amint elfordultak, a motort folyamatosan megbabrálta a Ladájukban, de még így sem jártak messze attól, hogy bajnokként köszönjenek el 2018-tól. A változatos, fordulatokkal, sikerekkel és buktatókkal tűzdelt tavalyi szezont és az idei évük terveit, Bodogán Feri foglalta össze nekünk.


2017 végén búcsút intettetek a Rallye2 Bajnokságnak, és tavaly már az ORC mezőnyébe neveztetek. Miért váltottatok bajnokságot, és mit vártatok az új kihívástól?

Nem fogalmaztunk meg komoly kritériumokat magunkkal szemben. Az ORC P12-es kategóriája azzal tudott minket elcsábítani a Rallye2-ből, hogy sok kategóriatársunk döntött úgy, hogy magasabb szinten folytatja a pályafutását. Plusz a már az ORC-ben versenyző ladás ellenfelek között is volt jó néhány páros, akikről az a hír járta, hogy nagyon ügyesek, így a versenyzés szeretete, és a várható nagy csaták miatt döntöttünk a váltás mellett. Újra találkoztunk Gurigáékkal, Vizelli Karcsiék sem lassultak le télen, de a többiekre is nagyon oda kellett figyelnünk. Kihívást kerestünk, és a bajnokság lezárását követően kijelenthettük, hogy megtaláltuk. Sokkal hosszabbak voltak a futamok, valamint a Rallye2-ben megszokottaktól eltérően alakult a versenyeink lebonyolítása is.

Komolyabb mentális, és fizikális felkészülést igényel az ORC, mint a Rallye2. Anyagilag illetve időben is lényegesen nagyobb falat, de megérte, így is jól éreztük magunkat minden versenyhétvégénken. Viszont a Rallye2-ben megszokott bulikat szinte azonnal elfelejthettük, nem volt idő a hosszabb kikapcsolódásra, mulatásra. Kőkeményen hajtottunk a pályabejárástól, egészen a céldobogóig.

A bemutatkozó év remekül sikerült, hiszen az utolsó fordulóban csak egy technikai hiba miatt maradtatok le a géposztály bajnoki címéről. Milyen volt az évetek?

Rendkívül fordulatos esztendőn vagyunk túl, amit színesítettek magaslatok, és mélypontok is a versenyeink közben. Az első megmérettetéseken nem is néztük az időeredményeket, inkább próbáltunk beilleszkedni az új géposztályunkba, autóztunk a saját tempónkban, és figyeltük, hogy mi történik körülöttünk. A hosszú versenytáv miatt nem lehetett ész nélkül rohanni, meg kellett tanulnunk beosztani a kocsit.

Az ORC-ben nem lehet az elsőtől az utolsó milliméterig padlóig taposni a gázt. A Lada nem arról híres, hogy tolerálja ezt egy két napos futamon. Az óvatosságunk ellenére többször is motorhibás lett a kocsink. Az év során háromszor hevült túl az erőforrás, mindhárom alkalommal hengerfejes lett a motor, ám reméljük, hogy sikerült megtalálnunk a hiba forrását, a szezon legvégére. Bár, ha jobban belegondolok, akkor hamar rájövök, hogy a kérdésben említett Nyíregyháza Rallye-n is több vizet fogyasztott el, mint benzint. De a szervizben a fiúk – szerintem – végre rátaláltak a hiba forrására, bízunk benne, hogy nem kell legközelebb is a hűtőfolyadék túlmelegedésével küzdenünk. Minden más technikai hiba, a természetes kopás, illetve a kőkemény, megfeszített tempó miatt következett be. Ezeket több idő és pénz ráfordításával talán megelőzhettük volna, de sajnos nem álltunk túl jól egyikkel sem. A legvégére, a Nyíregyháza Rallye-ra már csak ketten maradtunk versenyben az év végi kategóriagyőzelemért. Ifj. Kerék Gyuriékkal csatáztunk, de egy technikai hiba okán elvesztettük a bal hátsó kereket, és kiállni kényszerültünk. Pedig csak el kellett volna gurulni a célig, és a miénk a bajnoki cím. Ehhez a galibához szerintem nekem is közöm volt, mert egy jobb6 levágban a padkához érintettem a kereket, ami két szakasszal később tört ki. Ezért kellett engednünk az álmainkat. Természetesen ezt a sztorit könyveltük el az elmúlt évünk legrosszabb emlékeként.

Az ellenpólus a Mecsek Rallye volt. Az elsőtől az utolsó gyorsasági szakaszig tizedmásodpercekre mentünk egymástól a vetélytársakkal, de végül megnyertük a gigászi csatát. Alapvetően az év végi második helyezésünkkel elégedettek voltunk, természetesen szerettünk volna bajnokok lenni, de nem szomorkodtunk egy pillanatig sem. Szerintem, ha bronzérmet szerzünk, akkor is ugyanolyan boldogok lettünk volna, mintha a bajnokoknak járó serlegeket vehetjük át. Valamint azt se feledjük el, hogy az ORC 2WD kupájában is felállhattunk a dobogó harmadik fokára.

Van arra esély, hogy visszatértek idén a Rallye2-be?

Egyelőre nem tervezünk ilyesmit, 2019-ben is az ORC-nek futunk neki. Folyamatban van egy VFTS projektünk, arra szeretnénk lecserélni a jó öreg CUB rendszámos Ladánkat. Reméljük, hogy elkészül a munkálatokkal az Eger Rallye rajtjáig Csipesz barátunk, aki rengeteget dolgozik a kocsinkon. Tavaly volt néhány verseny, amelyiken Szarka Dávid helyettesítette az állandó navigátoromat, Molnár Tamást, de úgy néz ki, hogy idén már minden futamon Tomi fog újra mellettem ülni. Kíváncsian várjuk, hogy hová leszünk jók az előttünk álló szezonban. Egy célkitűzésünk van, amit Tomival megbeszéltünk, és mindketten elfogadtuk: a lényeg, hogy minden versenyünkön a lehető legjobban érezzük magunkat. Megyünk a saját ritmusunkban, az eredmény pedig reméljük, hogy majd jön szépen magától. 🙂

Rallye2.hu – Salánki Gábor   

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük