Szombati Pisti és Szabó Gyuszi 2015-ben megismerkedett a Rallye2-vel, letették a névjegyüket, de nagyon okosan inkább visszatértek a műhelybe és teljesen megbízható versenygépet faragtak a BMW-jükből, ahelyett, hogy sorozatosan futamokat kényszerüljenek feladni. A kemény munka eredménye természetesen nem maradt el, 2018-ban egyszer sem kellett technikai problémák miatt kiállniuk, így egy szép serleggel ismerhették el a hajdúsági páros tavalyi teljesítményét a Rallye Szakág januári, díjátadó ünnepségén. Az elmúlt évet, valamint az idei esztendő terveit Szombati Istvánnal beszéltük át.   

Néhány évvel korábban már szerepeltetek a Rallye2-ben, de a tavalyi volt az első – a murvás futamok kivételével – teljes esztendőtőtök a mezőnyben. Mit vártatok 2018-tól, a rajt előtt?

Az első próbálkozásunk, a Rallye2-ben a 2015-ös Székesfehérvár Rallye-n volt, akkor kategóriagyőzelemmel sikerült bemutatkoznunk, de éreztük, hogy van még bőven dolgunk az autóval, így visszavonultunk a műhelybe, gyakorlatilag robbantott ábrát csináltunk a BMW-nkből, A-Z-ig felújítottuk. 2017 végén, mintegy másfél éves kihagyás után tértünk vissza a mezőnybe, az év végi Eger Rallye-n. 2018-ra az összes aszfaltos Rallye2-es futamot beírtuk a versenynaptárunkba, és mind a hat versenyen rajthoz is álltunk. A tervezett hat futamot szinte technikai hibák nélkül teljesítette az autó, de két versenyünk, az én hibámból kifolyólag, idő előtt ért véget. Egyszer az autó elején, egyszer pedig a hátulján „egyengettem” ki a karosszériát. 🙂 A célunk kizárólag a tanulás volt 2018-ban, és az, hogy magunkhoz képest a lehető legtöbb javulást, fejlődést, gyorsulást tudjuk a versenyek végén felmutatni.

Az izgalmas kalandok mellé szép eredmény is párosult, hiszen a P13-as géposztály bronzérmét vehettétek át a Groupama Arénában. Milyen volt az elmúlt szezonotok?

A tervek nagyobbik részét megvalósítottuk, amit elvártunk magunktól, azt sikerült elérnünk. A legjobban annak örülünk, hogy a tanulóévünkben tökéletesen összeállt a csapat, megtaláltuk a szervizcsapatunkat, összeszoktunk a srácokkal, megismertük egymást, fölvettük a Rallye2 Bajnokság által megkövetelt ritmust, miközben jó hangulatban teltek a versenyhétvégéink. Ezt sikerült megkoronáznunk a bajnoki bronzéremmel. Márciusban kapkodva indult nekünk 2018, hiszen közvetlenül az Eger Rallye előtt kaptuk vissza a felújítás után a motorunkat, szombaton még itthon járattuk, hogy másnap versenyezhessünk vele. Miskolcon, a szemerei szakasz végén, egy jobbos íven megúszott a kocsi fara, tempósan tolattunk egy nagyot, és egy fa állított meg minket. A Rescue kihúzott, de esélyünk sem volt arra, hogy szuperrallyeval tovább menjünk. Székesfehérváron fékbeállítási gondjaink akadtak, folyamatosan blokkoltak az első kerekek, célba értünk, ám kupák nélkül tértünk haza, mert „csak” negyedikek lettünk a géposztályban. Újdonság volt nekünk a Baranya Kupa, hiszen korábban még soha nem jártunk a Mecsekben versenyezni.

Annak ellenére, hogy volt egy megforgásunk, majd az utolsó gyorsaságin a kezemben maradt a váltókar, megszereztük Komlón, a P13-as kategória második helyét, aminek nagyon örültünk, óriási volt a boldogság a komlói Városháza előtt. Az egész csapatunk számára ez volt az év csúcsa, ha akartunk sem tudtunk volna belekötni az augusztus eleji versenyhétvégébe. Salgótarjánban bronzérmesként értünk célba, ezzel sikerült fellépnünk az éves értékelésben is a dobogóra. A Baranya Kupa ellenpólusa a Nyíregyháza Rallye volt, mert rettenetesen hamar kiestünk. Szombaton reggel, Óhután törtük össze az E30-asunk elejét. Nem nagyon, de arra pont elég volt a sérülés, hogy ki kelljen állnunk. Maga a verseny szenzációs lehetett volna, csak elrontottam. Az 25 kilométeres nyitószakasz első harmadában kicsúsztunk, nem tudtunk kijönni a gyorsaságiról. Nagy kár volt érte, mivel pénteken este jól indult a futamunk. De legalább az éves eredményünket nem befolyásolta az eset, mert előrébb, ha futamot nyerünk, akkor sem tudtunk volna lépni, az üldözőink, Nagy Varga Gézáék pedig nem álltak rajthoz az évzáró megmérettetésen, így tét nélkül, felszabadultan örömautózhattunk volna. Ha nem hibázok. Ennek ellenére azt mondom, hogy jó éven vagyunk túl, örültünk az év végi serlegeinknek, nem vagyunk elégedetlenek, ha a 2018-as évünkre visszagondolunk.

Nehéz helyzetbe kerültetek, hiszen a P13-as autókat már nem veszik figyelembe, az idei évben a Rallye2 Bajnokság abszolút értékelésében. Hogyan tovább? Mik a terveitek 2019-re?

Alaposan kitoltak velünk, ezzel az új szabállyal, bár tudtuk, hogy ez lesz, nem ért váratlanul a dolog. De sem energiánk, sem időnk, sem pénzünk nincs arra, hogy az ORC mezőnyében álljunk rajthoz. A csapatunkban mindenki – beleértve magunkat is – munkahelyen dolgozik, nincs annyi szabadságunk, és szabadidőnk, hogy részt vehessünk az ORC-s futamokon. Egyszerűen nekünk kivitelezhetetlen. Visszalépni nem szeretnénk, emiatt a MARB nem opció a számunkra. A BMW-t imádjuk, erre vagyunk berendezkedve, rengeteg tartalék alkatrészünk van hozzá, a pályabejáró autónk, és a hóra használt csapatós kocsink is E30-as. Mindezeket figyelembe véve úgy döntöttünk, hogy 2019-ben is maradunk a Rallye2-ben, megyünk a P13-ban, ugyanúgy, mint eddig, és megpróbáljuk a lehető legtöbbet kihozni ebből az új helyzetből. Eddig nem sokszor sikerült beleszólnunk az összetett értékelésben, az első tíz helyezésért folytatott csatákba, mostantól pedig biztosan nem is fogjuk az élmezőnyt riogatni. 🙂 De úgy készülünk, hogy a P13-ban azért lesz még mellettünk néhány utolsó mohikán, akikkel szeretnénk idén is összeakasztani a bajszunkat. 😉

Rallye2.hu – Salánki Gábor

    Köszönjük a támogatóinknak: Kasz-Farm Kft, Inter-Mix Kft, Nádudvari Élelmiszer Kft, Texem Emeléstechnika KFT, Inter Europe Team Kft, Dairy-Dáv, Agrifirm, Szerviz Max Kft, Cheers Tibi & Norbi, Ecolab, Daburan Decor, Rallye2.hu

Köszönjük a családnak hogy kitartanak mellettünk, és szurkolóknak ezt az évet!

Ha tetszett a cikkünk kérlek oszd meg másokkal is!