Rallye2.hu
logo
…csak a Rallye2 -ről szól!

Várnai Dávid: Amit csak lehetett, azt megkaptuk a sorstól


Várnai Dávid és Szabó Tomi minden egyes tavalyi versenyén jól szerepelt, arra is volt példa, hogy az abszolút értékelés élmezőnyével vívtak kiélezett csatát, ám a Honda Civic Type-R-jük rendre keresztbe tett nekik, pedig a srácok minden alkalommal beleadtak apait-anyait. Végül a bronzérem lett az övék, az 5-ös kategóriában, de Dávid azt ígéri, hogy télen gatyába rázzák a Hondájukat és idén újra harcba szállnak a géposztályuk bajnoki címéért. Várnai Dáviddal beszélgettünk.

2018-ra autót és kategóriát váltottatok. Mik voltak a terveitek az elmúlt esztendő elején?

Az új géposztályunk bajnoki címét szerettük volna megszerezni, de elég nyögvenyelősen indult és alakult a tavalyi szezonunk. A Honda Civic Type-R-ünk egy félkész versenyautó volt, amikor hozzánk került, igazából nekünk kellett üzembiztossá tennünk. Ez, mint utólag kiderült csak részben sikerült. Motorikusan megbízható volt mindvégig a kocsink, de a váltóval rengeteget küszködtünk a versenyeinken.

Ez olyannyira igaz, hogy ezen úszott el a hőn áhított, év végi győzelmet. Sokszor betliztetek 2018-ban.

Az vigasztalt és egyúttal bosszantott is ebben a helyzetben, hogy amíg mentünk, addig mindenütt jól mentünk, eredményesek voltunk, kitűnő részeredményekkel büszkélkedhettünk, abszolút versenyképesek voltunk. De az esetek túlnyomó többségében a váltó cserben hagyott minket. Ha malacunk volt, akkor csak helyezéseket vesztettünk miatta, de többször előfordult, hogy ki kellett állnunk a cél előtt. Még versenyt is hagytunk ki a váltó miatt. Konkrétan a Salgó Rallye-ra gondolok, mert a Baranya Kupát követően annyira meguntuk a sorozatos problémákat, hogy megfogadtuk, hogy addig nem versenyzünk, amíg nem tudjuk megnyugtatóan rendezni a problémát. A széria váltók helyére végül sikerült egy tolókerekest építtetnünk, de Nyíregyházán ezzel is kiestünk. Később derült csak ki, hogy az évzáró versenyt a végáttétel hibája miatt kellett feladnunk. Mondjuk a végeredmény szempontjából ez teljesen mindegy. A sok technikai gondunk ellenére szerencsére voltak olyan pillanataink is 2018-ban, amikre szívesen emlékszünk vissza. A Veszprém Rallye-n ugyan kiestünk, de szenzációs verseny volt. Nekem az aszfalttól sokkal jobban fekszik a murva, ez az eredményeken is meglátszott, mert az abszolút értékelésben sikerült negyedik, ötödik helyeket szereznünk a szakaszokon. A lőtér rettenetesen leamortizálta a kocsinkat, de én akkor is a Veszprém Rallye-t éreztem az évünk csúcspontjának. Szombathelyen, az Iseum Rallye is jó volt. A váltónk természetesen ott is vacakolt, nem volt második és harmadik fokozatunk, mégis ezüstérmet szereztünk az 5-ös géposztályban. Ráadásul a legjobb tízbe is befértünk. Örültünk, hogy többször is sikerült beverekednünk magunkat az élbolyba, mert ott a miénktől lényegesen komolyabb tudással, valamint autókkal felvértezett ellenfelekkel meccselhettünk. Az Eger Rallye-n tök jól mentünk, egy akkor még ismeretlen autóval, de nem jutottunk vissza a Dobó térre. A Miskolc Rallye-t egyenesen imádtuk, az összetettben is negyedikek lettünk. Székesfehérváron, hazai pályán különösen élveztük a versenyzést. Tomi munkájával maximálisan elégedett voltam, nekem viszont lesz még mit elsajátítanom, bár sokat tanultam én is 2018-ban. Tudom, hogy van még hová fejlődnöm, ám mégsem éreztem magamat fakezűnek a gyorsaságikon. Egyetlen rémálmunk volt az egész szezonban, ami a Nyíregyháza Rallye superspecial szakasza volt. Azt nagyon nem szerettük. Éjszaka kellett autóznunk, hatalmas ködben, vizes aszfalton. Ezek közül egyikkel sem találkoztam még versenyautó volánjánál. A vizes aszfalttal is csak az augusztusi Baranya Kupán ismerkedtem meg. Bőven kijutott nekünk 2018-ban az újdonságokból. Amit lehetett kapni a sorstól, mi azt meg is kaptuk tavaly, persze ezt negatívumként mondom. A motivációnkkal semmi gond nem volt, a sok kudarc ellenére sem gondoltunk arra egy pillanat erejéig sem, hogy feladjuk. Az utolsó fordulóig csatában voltunk a bajnoki címért, végül bronzérmesek lettünk az 5-ös kategóriában. A Mikulás és a Szilveszter Rallye-n nem álltunk rajthoz, mert úgy voltunk vele, hogy az év végi buliversenyeink árát inkább az autónkra költjük.

Milyen tervekkel várjátok a márciusi rajtot, mivel telik a téli szünet?

Próbálunk a meglévők mellé további szponzorokat találni, mivel tervek azok vannak bőven. Valószínűleg lesz olyan is, ami nem valósul meg, arról inkább nem is beszélek. Nekikezdtünk a kocsi felkészítésének, gyógyítgatjuk a tavalyi sebeit, mert megbízhatónak kell lennie a Hondánknak, – és immár nem csak motorikusan – hiszen tavaly minden bizonnyal a műszaki meghibásodásokon úszott el a végső győzelmünk. Elektronikai fejlesztések vannak napirenden, de még nincs eldöntve, hogy mit akarunk pontosan. A kipufogórendszert fentebb kell szerelnünk valahogy, mert többször megsérült az év során. Az Eger Rallye-n bármennyire is szeretnénk ott lenni, egyáltalán nem biztos, hogy ott is leszünk, mert március utolsó hétvégéjén én minden bizonnyal külföldön leszek. Azt megígérhetem, hogy minden követ meg fogunk mozgatni azért, hogy nekünk is Egerben kezdődjön az évad, de ha ez megsem jön össze, akkor felfogjuk úgy, hogy megvan az egyik „eldobós” versenyünk. De a Miskolc Rallye-n és a maradék hat futamon kérlelhetetlenül rálépünk a gázra, hogy 2019-ben megszerezhessük a Rallye2 Bajnokságban, a géposztályunk legfényesebb érmeit.

Rallye2.hu – Salánki Gábor

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük