Rallye2.hu
logo
…csak a Rallye2 -ről szól!

Krehlik Nándor: Szombathely után startoltunk rá a bajnoki címre

A gyenge kezdés után gyors és látványos feltámadást, végül pedig huszáros hajrát mutatott be Krehlik Nándi és Madarász Szabi, a Rallye2 Bajnokságban, a 2018-as esztendőben, így megérdemelten söpörték be a srácok a P13-as géposztályban, valamint az összetett értékelésben is a bajnoki trófeákat. Erről a sikerről, a kényszerű motorkérdésről, valamint az előttünk álló évad terveiről beszélgettünk a Rallye2 Bajnokság győztes pilótájával, Krehlik Nándival.

Már az év elején biztosnak látszott, hogy teljes évet tudtok menni 2018-ban, a Rallye2 Bajnokságban. Milyen terveket tűztetek ki magatok elé?

Valóban ez lett volna az elképzelésünk, de már az Eger Rallye előtt módosítanunk kellett rajta, mert az évadnyitó versenyre nem készült el a motorunk, amiben a 2017-es Szilveszter Rallye-n elolvadtak a dugattyúk. Emiatt nem tudtunk rajthoz állni Egerben. Abszolútban a lehető legjobb eredmény elérésére hajtottunk, mint mindenki, de hogy valami konkrétat is mondjak, elárulom, hogy a P13-as géposztály elsőségét mindenképpen szerettük volna megszerezni az év végére.

A Miskolc Rallye-n mutatkoztatok be, ám a hazai versenyetekben nem volt sok köszönet. De az Iseum Rallye-tól kezdve gyakorlatilag a Nyíregyháza Rallye céljáig szárnyaltatok, rengeteg dobogós helyezést és győzelmet szereztetek. Milyennek láttad 2018-at?

A Miskolc Rallye-nk legnagyobb pozitívuma az volt, hogy végre el tudtunk indulni és nem kis nehézségek árán átgurultunk a céldobogón. Rengeteget kínlódtunk a Ladánkkal. Három P13-as autó ért célba, mi lettünk a bronzérmesek a géposztályban, abszolútban pedig csak ketten voltak lassabbak nálunk. Az Iseum Rallye-ig szerencsére sikerült rendbe szedni a kocsit, és elhatároztuk, hogy ha az év első murvás futamán nem szerzünk pontot az abszolút értékelésben, akkor be is fejezzük a 2018-as évet. Erre szerencsére nem került sor, mert karrierünk legelső abszolút futamgyőzelmét arattuk Vas megyében, nagyon boldogok voltunk a célban. Ekkor jöttünk rá arra, hogy ha a kategóriánkban győzni tudunk, akkor a teljesítményünk jó eséllyel az abszolút futamgyőzelemre is elég, így egy kicsit fentebb tettük magunknak a lécet. Vérszemet kaptunk, és úgy döntöttünk, hogy ráhajtunk az összetett bajnoki címre. Székesfehérváron nem sikerült dobogóra állnunk, „csak” negyedikek lettünk, a géposztályban pedig másodikként értünk be a célba. Eseménytelen verseny volt, alig emlékszek belőle valamire, de azt megjegyeztem, hogy jól jött volna, ha van nálunk néhány keményebb gumi is. Veszprémben a legnagyobb ellenségünk a hajmáskéri gyorsasági volt, az még a cél után is kínzott minket. Rengeteg műszaki problémát gyűjtöttünk össze a lőtéren, csodaszámba ment, hogy eljutottunk a Veszprém Arénához, a célba. Az utolsó etapon kilométereken át toltuk az autót, sokat szereltünk az út szélén, a csodát pedig Pethő Tyutyuék szállították, ők segítettek az Arénánál lévő emelkedő leküzdésében. Mindössze egy percet késtünk, de így is megbüntettek minket, az összetettben szerzett ezüstérmünket végül el kellett cserélnünk a bronzérmes Trencsényi Vince-Pannuska Dávid párossal. A Baranya Kupa és a mecseki pályák nagyrészt újdonságot jelentettek nekünk, mert korábban csak egyszer versenyeztünk a környéken, a 2014-es Mecsek Rallye-n. Négy évvel korábban csupán 8 kilométert autóztunk, és az első szakasz céljánál beestünk. Ezúttal lényegesen több sikerben volt részünk, mert futamgyőzelemnek örülhettünk szombaton este a komlói városháza előtt. Győzni mentünk Baranyába, szerencsére sikerült megvalósítani a vágyainkat, a kánikulában, amivel újabb másfélszeres szorzójú versenyt fejeztünk be az élen. Salgótarjánban sem panaszkodhattunk, hiszen onnan is mi hoztuk el a legtöbb pontot, pedig a nógrádi gyorsasági szakaszok, legkevésbé sem tartoznak a személyes kedvenceim közé. Nekem nem szimpatikusak, mert túl jó minőségűek. Az évzáró Nyíregyháza Rallye-ra úgy készülődhettünk, hogy a bajnoki táblázaton ugyan a második helyet foglaltuk el, de az év végi mínuszolások miatt igen kedvező pozícióból várhattuk a startjelet. Ez adott nekünk némi mozgásteret, tudtunk taktikázni, nem akartunk életre-halálra hajtani, igyekezetünk ésszel autózni. A ködös superspeciál után a szombati első körben ezt sikerült is betartanunk, de a második körben, az esti sötétben és tejködben rettentően kalandosra sikerült a 25 kilométeres, újhutai szakasz. A ködben, nem láttunk semmit, lassítani kellett, ezért azt éreztem, hogy túlzottan óvatosan megyünk. Az eszem azt diktálta, hogy siessünk, nehogy ledolgozzák az ellenfeleink a hátrányukat. Szinte egy normális kanyarunk sem volt, sokszor úgy állt a szénánk, hogy leesünk az útról és az árokban zárjuk az elmúlt esztendőt. Ezután a szakasz után rendeztük a sorokat, lehiggadtunk, az utolsó éles gyorsaságin már csak takaréklángon legurultunk, így a Nyíregyháza Rallye-n is megszereztük a legnagyobb kupákat, abszolútban és a P13-as kategóriában egyaránt.

Pontosan így éreztetek a célban. Mennyi időbe telt, mire sikerült megéretnetek, hogy Nyíregyházán nem csak futamot, hanem a Rallye2 Bajnokság 2018-as, összetett bajnoki címét is megnyertétek?

Óriási volt az örömünk, de ez Nyíregyházán valóban csak a futamgyőzelemnek szólt. Tudtuk, értettük, hogy micsoda sikert értünk el, de kellett jó néhány nap ahhoz, hogy el is higgyük, hogy az elmúlt évben mi szereztük a legtöbb pontot. Ennek hamarosan le is arathatjuk a gyümölcsét, hiszen már csak néhány nap van hátra a Rallye Szakág díjátadó ünnepségéig. 🙂 Alig várjuk. 🙂

Mit terveztek 2019-re? Vagytok bajban a P13-as motorotokkal…

Az óévet a Szilveszter Rallye-n búcsúztattuk el, utcai gumikkal bohóckodtunk egy nagyot a Hungaroringen, valamint a környékén. Az idei évünk egyelőre fogas kérdés. Az autónk felkészítését elkezdtem, de eddig csak apróságokkal foglalkoztam, futóművet, üléseket kell majd cserélni. A motorkérdés a legégetőbb a számunkra, miután a Rallye2 Bajnokságban, a P13-as géposztály versenyautóit az idei évtől kezdve – valószínűleg – nem fogják az abszolút értékelésben számításba venni. Áruljuk a motorunkat, azt tervezzük, hogy egy P12-est szerelünk be a helyére, amennyiben azzal lenne lehetőségünk a bajnoki címünk megvédésére. De ehhez a projekthez mindenképpen szükségünk van a jelenlegi erőforrásunk ellenértékére. Sokkal előrébb nem látunk, egyelőre abban bízunk, hogy hamarosan létre jön az adás-vétel és az Eger Rallye-ig elkészülünk mindennel. Ellenben, ha nem találunk vevőt a motorra, akkor nem tudom, hogy mi lesz… Szeretnénk ott lenni március végén, az év első versenyén. Rengeteg a dolgunk, de az autó miatt kevésbé aggódunk, mert a Lada VFTS-ünket minden bizonnyal össze tudjuk rakni a hátra lévő, bő három hónap alatt. Az elmúlt esztendő viszont sokat kivett a zsebünkből, így az anyagi forrásaink jócskán megcsappantak, amiatt jobban fáj a fejünk. Nagyon szeretnénk újra teljes szezont abszolválni, de ehhez értékesíteni kellene néhány üres felületet az autónk karosszériáján. Ha ez nem sikerül, akkor 2019-ben csak néhány futamon fogunk szerepelni, természetesen a Rallye2-ben, mert az ORC-ben nem gondolkodunk. Konkrétumokkal tehát még nem tudok szolgálni az idei évről, mert óriási a káosz a színfalak mögött. Maradjunk annyiban, hogy igyekszünk mindent megtenni azért, hogy idén végre mi is ott lehessünk a Dobó téren, az Eger Rallye rajtdobogóján.

Rallye2.hu – Salánki Gábor

Köszönjük a segítséget:

A Kazinc Logger Kft-nek, valamint a Reál üzletláncnak.

A családunknak és a szüleinknek.

A csapatunknak, az East Motorsport Kft-nek és Szellő bácsinak

Lacának, a motorépítőnek, Kolbinak, Oglinak, Dzsupinnak, Csipesznek, Mikinek, Kulcsnak, illetve Takács Bencének.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük