Rallye2.hu
logo
…csak a Rallye2 -ről szól!

Gyöngyösi Marcell: Számítottunk rá, hogy elhagy a szerencsénk


Vannak bőven olyan párosok a Rallye2 Bajnokság mezőnyében, akik kizárólag a móka kedvéért utaznak el egy-egy versenyhétvégére, de a lazaság tekintetében közülük is kiemelkedik Gyöngyösi Marci és Kollár Karesz, – valamint a srácok csapata – mert ők minden futamon két végén égetik a gyertyát, a pályán és azon kívül is kizárólag a jó hangulat a fontos a számukra. A poénokból és a buliból 2018-ban sem volt hiány Marciék környezetében, de a 2017-es szerencsemalacuk vagy elszökött tőlük, vagy a sütőben végezte, mert tavaly majdnem minden futamon meggyűlt a bajuk valamivel, így a titkon remélt év végi dobogós pozícióról is le kellett mondania a srácoknak, akik hamarosan Erdélyben szeretnék megalapozni az idei évüket. Gyöngyösi Marcellel beszélgettünk.  

Az 5-ös géposztály bajnokaként álltatok oda Egerben a rajtvonalhoz. Mit terveztetek 2018-ra?

Miután felmértük az erőviszonyokat arra gondoltunk a rajt előtt, hogy az alaposan megerősödött mezőnyünkben, ha az év végén felállhatunk a bajnoki dobogó egyik fokára, – természetesen az 5-ös géposztályról beszélek – akkor boldogok leszünk. Az év első felében mutatott tempónkkal ott is lehetett volna helyünk, de nem így alakult az esztendő. Inkább azt kell, hogy mondom, hogy a szezonunk második fele alapján nem érdemeltük volna meg azt, hogy a kategória legjobbjai között zárjuk 2018-at. Ötödikek lettünk.

Nem csak ti, hanem a teljes kategóriátok minden párosa sokat küszködött az elmúlt esztendőben. Voltak, akik az év elején, voltak, akik az év végén, így kiegyenlített lett novemberre az összkép. Mi történt veletek tavaly?

Miután 2017 rettenetesen jól és szerencsésen alakult a számunkra, valahol sejtettem, hogy egyszer véget fog érni a sikerszériánk. Ezt figyelembe véve nem ért váratlanul a gyengébb 2018-as szezon, gondoltuk, hogy előbb-utóbb visszanyal a fagyi, de azt nem sejtettük, hogy ilyen sok pofonba fogunk beleszaladni. Amíg tavalyelőtt minden necces helyzetből, borulásból, balul elsült ugratásból, műszaki hibákból pozitívan sikerült kikecmeregnünk, addig tavaly egyszer sem volt példa ilyesmire. Alapvetően peches év volt számunkra 2018, amit nem volt jó megélni. Az év eleje még szó-szó, elfogadhatóbb volt. Elértünk néhány biztató részeredményt, de ezek kevesek voltak az üdvösséghez. A második félévre már én is kedveszegetté váltam, nem égett bennem 1000 fokon a láng, elvesztettem a motivációt, gyakorlatilag kerestem önmagam, még a volán mögött is. Amikor rendben volt minden az autóval, akkor velem adódott valami nyűg, ami hátráltatta a jó szereplésünket. A Baranya Kupán egyáltalán nem mentünk jól, de úgy alakult a hétvégénk, hogy sikerült dobogóra állnunk az 5-ös géposztályban, így legalább a bizonyítványunk miatt nem kellett szégyenkeznünk. Ez megmentette a futamot. De a Salgó Rallye-n annyira rosszul vezettem, hogy Karesszal azt beszéltük a második kör után, hogy jobb lenne egyszerűen felállni a kocsival a trélerre, és azonnal hazamenni. De becsületből ezt nem tettük meg, mert hatalmas illetlenség lett volna a lelkes és segítőkész csapatunkkal, a barátainkkal, és a szponzorainkkal szemben, akik kitartottak mellettünk a nehézségekben bővelkedő időkben is. Salgótarjánban konkrétan egy métert sem élveztünk a versenyből. A Nyíregyháza Rallye nagyon jó verseny lehetett volna, mindennél jobban vártuk a Mád-Disznókő gyorsaságit, de az első igazi szakaszon, az újhutai rajt után néhány kilométerrel ki kellett állnunk, egy műszaki hiba miatt. Hatalmas csalódásként könyveltük el az évadzáró futamot. A Mikulás Rallye-t kihagytuk, mert nem készült el a kocsink a veszprémi futam időpontjára. A Szilveszter Rallye-ra pedig csak nézőként utaztunk el, helyette inkább a Kovászna hórallye-t választjuk, így nem sokára felkerekedünk és elutazunk Erdélybe a megszokott, téli havas csapatásra. Szánozunk, bulizunk, kocsizunk egy nagyot, és ezt már mindannyian nagyon várjuk.

A rosszat hagyjuk, arra mondtál már bőven példát 2018-ból. Jót tudsz e kiemelni? Volt e olyan pillanat, amire szívesen emlékszel vissza a tavalyi szezonból?

Persze, akad ilyen, csak az nem a versenypályákhoz kapcsolódik. 🙂 A futamok hétvégéin, a nehézségeket leszámítva mindig nagyon jól éreztük magunkat. 🙂 Ahogy korábban már említettem, az év eleje nem volt rossz. Egerben dobogóra álltunk, Miskolcon pedig az összetett értékelés kilencedik helyéről estünk ki. Mi formában voltunk és az Opelünk is jól működött. Ezen kívül még az Iseum Rallye első napját is a jó emlékek közé sorolhatjuk, a Rallye katlant imádtam, jókat autóztunk, a beugrós navigátorommal, barátommal, Szalai Danival. Aztán másnap – egy buta hiba miatt – pereceltünk egyet, pedig nyerni akartam. Madari Imiékkel nem biztos, hogy bírtunk volna, de Várnai Dávidékat szerintem magunk mögött tudtuk volna tartani. Értékes második helyet buktunk el. Az évad végén levontuk a megfelelő konzekvenciát, és eldöntöttük, hogy az idei évben visszatérünk ahhoz a felfogáshoz és versenyzéshez, amit korábban tőlünk mindenki megszokhatott. Semmi feszültség, maximális öröm és jó hangulat. Kizárólag ennyi számít majd 2019-ben.

Erre hol fog sor kerülni? Sok mindenről csiripelnek a verebek veletek kapcsolatban. Szó volt ORC-ről, Mitropa kupáról, de Rallye2-ről is.

Ez elég jó kérdés. Én a Rallye2 Bajnokságot preferálnám, mert szeretem a Rallye2 légkörét, és a versenyzőtársainkat, ár-érték arányban pedig verhetetlen a Rallye2. De a szponzoraink részéről van törekvés, lenne igény arra, hogy máshol folytassuk a pályafutásunkat. Döntés még nincs, de számolgatunk, hogy anyagilag és időben tudjuk e vállalni az ORC-s szereplést. A Mitropa kupa ezzel a kocsival teljesen esélytelen, nincs kategóriánk és annyi időnk, úgyhogy a Mitropa kupával, mint lehetőséggel egyáltalán nem kalkulálunk. Egyelőre a Rallye2 szerepel nálunk az első helyen. Most pedig készülődünk, elmegyünk Kovásznára, szórakozunk és autózunk egy nagyot, aztán majd meglátjuk, hogy mi lesz az idei évünkkel.

Rallye2.hu – Salánki Gábor

Köszönetet szeretnénk mondani az egész évért Simon Nikinek, a munkájáért, és azért a sok ételért és italért, amit beszerez, és elénk rak a versenyhétvégéken.

Köszönjük Gyurikának a rengeteg segítséget!

Köszönök mindent a navigátoromnak és jó barátomnak, Kollár Karesznak. Ő maximálisan odateszi magát mindig.  

A csapaton kívül hatalmas köszönet illeti még a szponzorainkat is.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük