Rallye2.hu
logo
…csak a Rallye2 -ről szól!

Trencsényi Vince: Egy kicsivel több rizikót kellett volna vállalnunk

Trencsényi Vince és Pannuska Dávid számára nem volt könnyű esztendő a 2018-as, hiszen meg kellett ismerkedniük egy új autóval, át kellett lépniük a rossz, murvás emlékeiken, és ezek olyannyira jól sikerültek, hogy az elsőtől az utolsó futamig ott voltak az élmezőnyben, de a siker kapujának, a zárjához végül mégsem az ő kulcsuk lett a tökéletes. Ennek ellenére Vincéék tudnak örülni az ezüstéremnek is, és azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy január 19-én, e mellé még egy bajnoki serleg is jár majd a szabolcsi párosnak. Trencsényi Vincével elemeztük a 2018-as évadot.


Milyen tervekkel indultatok neki a 2018-as esztendőnek? A helyzet úgy hozta, hogy pályafutásotok során először, az Eger Rallye-n a ti autótok oldalát ékesítette a 201-es rajtszám.

Alaposan átalakult a Rallye2 Bajnokság mezőnye az idei évre, így mi rajtolhattunk az élről az évad nyitóversenyén. Rajtunk kívül a teljes élmezőny elvándorolt a Rallye2-ből, úgyhogy nem igazán tudtuk eldönteni a rajt előtt, hogy mit várhatunk el reálisan önmagunktól. Pláne egy olyan autóval volt nehéz meghatározni a terveinket, amiről tudtuk, hogy jó, csak még nem ismertük, mert mindössze egy 2017-es, őszi Eger Rallye-t, valamint egy bulifutamot, a Szilveszter Rallye-t teljesítettük vele. Az abszolút értékelés dobogójának a közvetlen közelét vettük célba, éppen úgy, mint egy évvel korábban. De hamar rájöttünk, hogy 2018-ban akár az első helyért is harcba szállhatunk, ezért némi esélylatolgatás után, a győzelmet tűztük ki elvárásként az év végére.

Majdnem minden verseny előtt lenyilatkoztad, hogy győzni jöttetek, – ez érthető, hiszen autóversenyző vagy – ám néha az volt az érzésem ezzel kapcsolatban, hogy talán a kelleténél jobban ráfeszülsz erre az eredményre. Te hogy érezted?

Én azt gondolom, hogy nem feszültem rá annyira a futamgyőzelemre, mint ahogyan valójában szerettem volna. Egy kicsivel még jobban oda kellett volna tenni magamat, mert a tempónkkal nem volt baj, a részeredmények jók voltak, de a stabilitás és a biztonság oltárán feláldoztunk valamennyit a sebességünkből. Ha egy kicsivel több rizikót vállalok, könnyen elérhettük volna a vágyainkat, és futamgyőzelmeket szerezhettünk volna.

Ami nem sikerült, de ennek ellenére az elsőtől, az utolsó percig harcban voltatok az abszolút bajnoki címért, kategóriagyőztesek lettetek a 6-os géposztályban, nyolcból nyolc versenyen értetek célba. Milyen volt a 2018-as évetek?

Egerben nem a terveknek megfelelően indult az évünk, az lett végül az egyik mínuszolt futamunk. Még nagyon év eleji formában voltunk, bealudtunk, mire elkaptuk a fonalat etap lett az egyik szakasz, ettől kizökkentünk a nehezen megtalált ritmusból. A kuplung sokat rakoncátlankodott a Fordunkban, amivel nem tudott mit kezdeni a csapat. Miskolcon már fordult a kocka, nagyon tetszett a Miskolc Rallye. Az addigi pályafutásunk legszorosabb, legküzdelmesebb futama kerekedett belőle, csak az utolsó gyorsaságin billent a mérleg nyelve Tim Gabiék felé. Hatalmasat meccseltünk velük, első ízben csatáztunk ezüstéremért és győzelemért egyaránt. Irtózatosan izgalmas hétvége volt. Szombathelyen beugrós navigátorral, Molnár Zsoltival indultunk a harcba, tökéletes volt vele a csapatmunka. Az első murvás versenyem volt ez a Fiesta R2-vel. Barátkoznunk is kellett, mert a féktávokat nem igazán éreztem, egy etap útvonal elhagyás miatt kirótt időbüntetés pedig alaposan a kedvünket szegte. Az év végi eredményünk tekintetében ez az egyik olyan pillanat, amikor felmerült bennünk, hogy mi lehetett volna ha… Ha negatív élményt kéne mondanom az évből, akkor az Iseum Rallye egyértelműen az volt emiatt a közjáték miatt. A Székesfehérvár Rallye-ra visszatért Dávid, a pályák nagyon tetszettek mindkettőnknek, ezért is voltunk szomorúak, hogy egy baleset miatt a szervezőknek ki kellett venniük a hosszú, záró szakaszt. Új beállításokkal próbálkoztunk, amik nem sikerültek tökéletesre, nem hoztuk a várt időket, sőt egyszer meg is forogtunk, kb. 130-as tempóval. De nem szomorkodtunk emiatt, mert rengeteget tanultunk a júniusi versenyhétvégénkből. Veszprémbe úgy érkeztünk meg, hogy a tavalyi, hegyesdi bukásunk emléke még ott volt a fejünkben, persze már sokat javult a helyzet. Talán a teljes évad legjobb gyorsaságija volt a hegyesdi, egyszerűen imádjuk, VB-s szintű pálya, abszolút időt tudtunk rajta autózni, első nekifutásra. A lőtértől eleinte tartottunk, de a versenyautóban ülve már az is megtetszett. A célban nagyon boldogok voltunk, mert a tavalyi produkciónkon sokat szépítettünk, megnyertük a kategóriánkat, és végül, még a hazafelé vezető úton, az autópályán is előztünk egyet, mert a harmadik helyről előre léptünk a másodikra. Igaz ehhez Krehlik Nándiék késésére és büntetésére is „szükség volt”. A Baranya Kupán sem adtuk alább, onnan is ezüstéremmel tértünk haza, az első kivételével az összes szakaszon győztünk a 6-os kategóriában, amit végül megnyertünk. Mégsem könnyen, mert a legelső gyorsasági megtréfált minket. Volt, akinek a prológon, nekünk utána, a szervizben, szakadt a nyakunkba az ég és elég vicces volt, hogy a fél órás szervizidőből 20 percet azzal töltöttünk el, hogy a sátrunkat próbáltuk a földön tartani, különben elvitte volna a szél. A maradék 10 percben kellett kiötlenünk egy épkézláb gumitaktikát. Szerintem nem a gumin múlt, hanem én hibáztam, amikor az első gyorsaságin elég látványosan megforogtunk. Hátulról kezdtük Komlón, a rohamot, ami végül eredményesnek bizonyult. Salgótarjánban, a vasárnapi kezdés nem sikerült jól, mert sokat várakoztunk a reggeli rajtban. Az amúgy sem túl meleg gumik teljesen elhűltek, a hátsó fékek pedig beragadtak, rögvest a rajt után, így a legelső kanyarban rácsúsztunk a szalagkorlátra. Nagy baj nem lett volna ebből, ha nem sérül meg a futómű is. Ez és a rakoncátlankodó fékek okozták közös erővel azt, hogy a következő pályán egy lassító előtt megforogtunk és szétcsaptuk a gumikat. A Fordunk mindkét oldalát összetörtük. Kupákat szereztünk, de nem éreztük jól magunkat Nógrádban, elgondolkodtunk azon is, hogy van e értelme folytatni a versenyt, de kellettek a pontok a bajnokságban. A 201-es rajtszám nálunk volt még az évzáró, versenyen, a Nyíregyháza Rallye-n is, ami leginkább névben volt hazai a számunkra. Vezettük a táblázatot, de az év végi mínuszolások miatt csöppet sem volt rózsás a helyzetünk. Győznünk kellett volna a bajnoki cím elhódításához, Krehlik Nándiéknak pedig minimum 4-5 hellyel mögöttünk kellett volna célba érniük, ahhoz, hogy mi lehessünk a bajnokok. A matek még velünk volt, de reálisan kellett gondolkodnunk. Nem tettünk fel mindent egy lapra, ám amit elterveztünk, azt sikerült megvalósítani. Az első, belvárosi superspeciált mindenképpen meg akartuk nyerni, hiszen mi Nyíregyháziak vagyunk, rengeteg szurkolónk és barátunk biztatott a pálya mentén, boldogok voltunk, hogy mi lettünk a leggyorsabbak a nagy ködben. Ez volt talán az évünk legszebb pillanata. Másnap, a Zemplénben megismerhettük a pályafutásunk legösszetettebb, legbonyolultabb, legnehezebb pályáját, Újhután. Nagyon sokat tanultunk a záró futamon. Pláne éjjel, a ködben. 🙂

Elégedettek vagytok az év végi eredményetekkel?

Nem szomorkodunk, hiszen a 2018-as volt karrierünk eddigi legjobb éve. Az összetettben másodikak, a 6-os géposztályban pedig bajnokok lettünk. Sok pici hibát vétettünk az év folyamán, amiket kiértékeltünk, és látjuk, hogy tényleg nem sok hiányzott ahhoz, hogy megszerezzük az abszolút győzelmet. Ezekből tanulva szeretnénk nekifutni a jövő évünknek.

A minek is pontosan?

Az egyetemi tanulmányaim miatt mindenképpen maradunk a Rallye2 Bajnokságban, ugyanebben a felállásban. Előreláthatólag más nem fog beleférni az időmbe 2019-ben.

Még előtte a Szilveszter Rallye sem?

Versenyzőként nem. De nézőként ott leszünk, mert egy egyetemi csoporttársamnak megtetszett a rallye, én pedig elvállaltam, hogy bemutatom a Szilveszter Rallye-n a szakágat.

Hogy telik a Karácsonyod?

Leginkább pihenéssel, ami nagyon jól esik, mert az egyetem elég sokat kivett belőlem az év végi hajrában. Jó, hogy itthon tölthetem az ünnepeket, csak január 7-én utazok vissza Angliába. Közben persze a műhelyben sem állt meg az élet, Édesapám Skoda Fabia R5-ösét és a mi Ford Fiesta-nkat is elkezdtük felkészíteni a 2019-es évadra, dolgozik a szervizcsapat, hogy ugyanolyan megbízhatóak legyenek a kocsik, mint amilyenek idén voltak. Persze a rallye sem hiányozhat a programunkból, mert a barátokkal a szimulátort is nyüstöljük, párbajozunk, gyűjtjük a virtuális versenykilométereket. 🙂 Szükség is van ezekre, mert legközelebb csak az Eger Rallye-n fogunk valódi versenyautóba ülni. Abban csak reménykedek, hogy a szakági díjátadó ünnepségen részt tudok venni, és személyesen vehetem át Dávid társaságában, az éves kupáinkat.  Mindenkinek boldog Karácsonyt és sikeres Újévet kívánok!

Rallye2.hu – Salánki Gábor

Köszönöm a csapatnak és Dávidnak az egész éves munkáját! Hálával tartozom a családomnak, a barátnőmnek és a barátaimnak támogatásért, és a biztatásért. Köszönet a szponzorainknak a segítségéért!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük