Ráti Gergő és Borók István látványosan bekezdett Egerben, szépen gyűltek a pontjaik, valamint a serlegeik, egészen a Veszprém Rallye-ig, ami után többen is odaadták neki gondolatban a Rallye2 Bajnokság, idei, abszolút bajnoki címét. De ezután a technika ördöge sorozatosan keresztbe tett nekik, Nyíregyházán pedig elestek, így végül be kellett érniük a bronzéremmel. De Gergő azt mondja, hogy ennek az eredménynek is tiszta szívből tudnak örülni, mert március végén még nem számítottak erre sem. A 2018-as esztendő sikereiről és buktatóiról, illetve a jövő évi tervekről, Ráti Gergővel beszélgettünk.
Jól zárult a 2017-es évetek, mivel pályafutásotok első kategóriagyőzelmét zsebeltétek be a Rallye2 mezőnyében, az Eger Rallye-n. Milyen tervekkel vágtatok neki ezután 2018-nak?
A legfőbb elképzelésünk az volt, hogy egy futam kivételével teljes szezont tudjunk autózni. Ez sikerült, sőt, minden futamon rajthoz álltunk, de az éves eredmények tekintetében semmilyen komoly elvárásunk nem volt magunkkal szemben.
Ehhez képest elmondhatjuk, hogy Egerben istenesen berobbantatok a Rallye2 élmezőnyébe…
Mi is meglepődtünk, hogy az első bajnoki fordulóban azonnal abszolút győztesként tudtuk átszakítanunk a képzeletbeli célszalagot. Ez a siker meg is formálta a céljainkat.
Milyen érzés volt győztesként átgurulni, a Dobó téren, a céldobogón?
Igen sokat készültünk a téli szezonban, reméltük, hogy javul majd a tempónk a korábbiakhoz képest, de nem gondoltuk, hogy mi fogjuk megnyerni az évadnyitó futamot. Szenzációs volt ünnepelni, az egri vár árnyékában, volt bennünk meglepettség is, de nagyon jó érzés volt, szívesen emlékszünk rá vissza mindketten.
Került még győzelem nektek az évben, de kudarcokkal is sűrűn szembe kellett néznetek. Eger után rögtön Miskolcon. Milyen volt nektek 2018?
Változatos. A második fordulóban egy filléres technikai hiba miatt kellett kiállnunk, miközben az eredmények azt mutatták, hogy Borsodban is végig harcban lehettünk volna a futamgyőzelemért. Gyári hibás volt a kuplungmunkahenger, azon belül is egy porvédő gumi okozta a vesztünket. Szombathelyen, az Iseum Rallye-n meg kellett ismerkednünk a murvával, mert korábban egyáltalán nem vezettem laza talajon, hamar megtréfáltak a murvás abroncsok. Aszfalton kezdődött a verseny és az egyik féktávon megcsúsztunk, eltaláltunk egy traktorgumit, csúnyán elhajlott a kormányösszekötő a Fordunkban. Másnapra megjavítottuk ugyan, de két szakaszt így teljesítettünk, több mint egy perces hátrányból kezdtük el újra felépíteni a versenyt. Végül is jól vettük az akadályt, mert az abszolút értékelésben harmadikak, a P13-ban pedig ezüstérmesek lettünk, és elhoztunk 4,5 bónuszpontot is. Székesfehérváron sikerült újra mindkét fronton kupákat szereznünk. Sőt! A power stage-et itt is megnyertük. A Veszprém Rallye-ról, azon belül is a hajmáskéri lőtérről meg sem álmodtam, hogy ennyire tetszeni fog. Az első métertől, az utolsóig parázs csatákat vívtunk a vetélytársakkal a Balaton mellett, a power stage-en sikerült megszereznünk a futamgyőzelmet és a plusz pontokat is. Ha választani kéne, akkor azt mondanám, hogy a Veszprém Rallye volt számunkra az év versenye, pedig eredetileg ki akartuk hagyni. Jó, hogy nem így döntöttünk. Ám nem gondoltuk, hogy ezután már egyetlen pontot sem fogunk szerezni 2018-ban.
Tényleg nem sok babér termett nektek az év utolsó három futamán. Ezekből kettő ráadásul 1,5-szeres szorzóval szerepelt a versenynaptárban. A Veszprém Rallye után, a szoros állás ellenére már voltak olyan hangok a mezőnyben, hogy a Ráti-Borók kettős lesz szinte biztosan idén a bajnok.
Július közepén elég kedvezőek voltak a kilátásaink, jó is lett volna, ha sikerül győznünk. 🙂 De az év végi versenyeink rettenetesen alakultak. Hazai pályán, a Baranya Kupán, az élről álltuk ki egy jeladótárcsa törés miatt. Salgótarjánból úgyszintén technikai hiba miatt kellett idő előtt hazaindulnunk, pedig nagyon készültünk, új computert szereltünk a kocsiba. A programozással lehettek gondok, mert ahelyett, hogy megerősödött volna a Fordunk, 30-40%-al gyengébb lett, mint korábban. Ennek ellenére, a jó gumiválasztásnak köszönhetően, az első kör végén még az élen álltunk, majd Cereden csapágyas lett a motor. A verseny előtt revízióztuk az erőforrást, még most sem tudjuk, nem értjük, hogy mi történt. Ismét „gyűjtöttünk” 0 pontot, amivel egyre inkább elúszni látszott a bajnoki cím. Az évzáró versenyen már nem a saját kezünkben volt a sorsunk, mert a mi szerencsénk és győzelmünk mellé arra is szükség lett volna, hogy az ellenfeleink betlizzenek. Nyíregyházán ismét szenzációs volt a kocsink, megjavítottuk a motort, és a computer programozása is tökéletesnek bizonyult, ám a második szakaszon én hibáztam, mégpedig elég nagyot. Azt biztosan tudjuk, hogy nem a túlzott akarás, vagy a sietség miatt történt, ami megtörtént. Újhután egy farönkhöz éppen csak hozzáért a bal első felnink, de „kiharapott” a fából egy jókora darabot, ami beszorult a felni és a gumi közé. Valószínűleg az abroncs fordult le pár kilométerrel később, a keréktárcsáról, egy tempós kanyarban, így beestünk a fák közé kb. 150-el, ahol ripityára törtük az MK 2-esünket. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a kasztni, az első, igencsak borúlátó állapotfelmérés után mégiscsak menthetőnek bizonyult, már elég jól állunk a javítással, de van még bőven teendőnk. Szerintem további egy, vagy másfél hónap kell a teljes gyógyuláshoz. A nyolc versenyünkből sajnos csak négyet tudtunk a célban befejezni, viszont ahol megláttuk a kockás zászlót, ott erős, dobogós helyezéseket tudtunk felmutatni az összetettben és a P13-as géposztályban egyaránt. Ennek köszönhettük, hogy az utolsó percig csatában voltunk a bajnoki címért és végül bronzérmesek lettünk az abszolút értékelésben. A kategóriánkban a második hely lett a miénk. Köszönjük mindenkinek, aki hozzásegített ehhez miket!
Elégedettek vagytok az éves eredményetekkel?
Az eredeti elképzelésekhez képest elégedettek lehetünk, mert nem gondoltuk, hogy dobogóra állhatunk. Aztán az erős kezdés után fentebb került a léc, többre vágytunk, ahhoz képest már nem mondom túlzottan rózsásnak a helyzetet. De mindent összevetve nincs itt semmi baj. Örömmel fogjuk január 19-én átvenni a kupáinkat.
A Mikulás és a Szilveszter Rallye kimarad(t) nektek, de mit terveztek 2019-re?
A folytatás körül elég sok a kérdőjel. Természetesen nagyon szeretnénk tovább versenyezni, de találnunk kellene ehhez néhány támogatót. Szemet gyönyörködtető fehéren is az autónk, ám még boldogabbak lennénk, ha sok, szép, színes matrica díszítené, ezért minden megkeresést örömmel fogadunk. Tervezgetni még nem igazán tudunk, hiszen a P13-as autók további sorsáról egyelőre nem született megnyugtató döntés. Mi szívesen mennénk továbbra is a Rallye2 Bajnokságban, küzdenénk a bajnoki címért, de erre aligha lesz módunk jövőre. Ennek tükrében az ORC mezőnyében, a P13-as géposztály nagyon szimpatikus lenne. De az RVSZ várható módosításairól közzétett közlemény nem teljesen érthető a számunkra, ezért jelenleg azt mondom, hogy még a külföldi szereplést, a Mitropa kupát sem tartjuk elképzelhetetlennek 2019-ben. Sajnos a versenyhétvégéink meghosszabbodhatnak, ezért a navigátorom, Borók István már nem biztos, hogy el tudja vállalni a közös versenyzést, valószínűleg csak csapattagként tud nekem ezután segíteni. Előfordulhat, hogy keresnem kell valakit a helyére. Itt tartunk jelenleg.
A karácsonyi készülődéssel hol tartotok? Milyen lesz nálatok a Karácsony és az év vége?
Semmi különösre nem készülünk, szűk, családi körben telnek majd nálunk az ünnepek. Itthon leszünk, és megpróbálunk nagyokat pihenni, elég sokat dolgoztunk mi is év közben. Azon viszont törjük a fejünket, hogy hová menjünk versenyt nézni az év végén. Ugyanazon a hétvégén rendezik meg a Szilveszter Rallye-t, Mogyoródon és az év végi Rallyesprint Gálát, szinte egy karnyújtásnyira tőlünk, Zobákpusztán. Nem lesz könnyű a döntés, de az egyikre biztosan ellátogatunk, hogy a pálya mellett köszönhessünk el a 2018-as évünktől. Mindenkinek boldog Karácsonyt, és sikeres Újévet kívánunk!
Rallye2.hu – Salánki Gábor