Rallye2.hu
logo
…csak a Rallye2 -ről szól!

Pethő István: Nem bánkódtunk Nyíregyházán

Pethő Tyutyu és Holecz Laci számára sorsdöntő volt a Nyíregyháza Rallye, mert ideális helyzetben még a P12-es géposztály bajnokként is távozhattak volna a szabolcsi központú, zempléni futamról, de csak a matek volt a barátjuk. A szerencsével hadilábon álltak, a technika ördöge keresztbe tett nekik, így Nyíregyháza helyett, Telkibányán rakták fel a trélerre a VFTS-üket, és ezzel az aranyérmet nem szerezhették meg az év végén. De a dobogó legalsó fokára még így is felléphetnek majd, a Rallye Szakág díjátadó ünnepségén. Pethő Tyutyuval beszélgettünk.

Még volt némi esélyetek a Nyíregyháza Rallye-n, a P12-es géposztály bajnoki címének a megszerzésére. Láttatok arra reális esélyt, hogy begyűjtsétek a kategória legnagyobb éves trófeáit?

Matematikai volt az esélyünk inkább, mintsem valódi, de azért meglehetett volna, a győzelem, ha minden összejön. Az autónk felkészítése a megszokott ütemben telt, az viszont izgalmassá tette a helyszíni készülődést, hogy új, mindeddig mindenki számára ismeretlen pályák szerepeltek az útvonallapon. A pályabejárásra kevés lett az időnk, a disznőkői pályát mindössze egyszer tudtuk bejárni a felírás során. Többekhez hasonlóan mi is benéztük egy kicsit a tréning időbeosztását. De valahogy mégis sikerült összehoznunk az itinerünket, és nagyon vártuk, hogy pénteken este elkezdődjön a verseny.

Ez a városi superspeciálon történt meg, ami után szombaton még nyolc szakasz várt volna rátok. Milyen volt a versenyetek?

Nekünk tetszett a bemutatkozó gyorsasági, a köddel viszont igyekeztünk nem törődni, mert mindenkinek egyformák voltak a feltételek, emiatt nem is nevezhettük hátráltató tényezőnek a ködöt. Egyszer hibáztunk, de nagyon élveztük a superspeciált, ilyenben még nem volt részünk korábban. Szombaton, a 25 kilométeres újhutai szakaszon indítottuk a napot. Ezt sok mindennek nevezhettük, csak éppen könnyű pályának nem. Az ellenfeleink közül Hulmann Gabiék itt kaptak defektet, bent kellett kicserélniük a kereket, ezzel pedig kiszálltak a bajnoki csatából. Egy gyorsaságival később Üveges Sanyiék is elbúcsúztak, amit sajnáltunk, de a mi malmunkra hajtotta a vizet. Nekünk is benne volt a levegőben egy nagyobb kaland, egyszer mi is csúnyán túlcsúsztunk, Mádon, de szerencsénk volt, megúsztuk. Nem akartunk mi életre halálra hajtani, a második helynek nagyon örültünk volna a P12-ben. A szervizből kimentünk a második körre, de az újhutai rajt után nem sokkal elszakadt az ékszíj, amiből a nagy ködben nem sokat vettem észre, mert csakis az útra koncentráltam. Egyszer, amikor rápillantottam a műszerfalra az tűnt fel, hogy túl meleg a víz, és megszűnt a töltés. Takarékoskodtunk az energiával, de a nyíregyházi célig már nem bírta volna szuflával az aksi. A sok kiesett versenyautó között izgalmas volt minimális világítással, tejködben autózni. A szakaszról még le tudtunk jönni, de hiába igyekeztünk, Telkibányáról már nem sikerült tovább menni. A hűtőfolyadék nem forrt fel, – bár a 100 Celsius fokot sem mondanám langyosnak – de az akkumulátor nem bírta a fokozott igénybevételt. Folyamatosan csökkent a töltöttség, ami nekünk a futam végét jelentette.  A hátra lévő három gyorsaságiból egy szakaszt töröltek, egy etap lett, nekünk igazából csak a Nyíregyháza Rallye céljáig kellett volna elgurulnunk. De nem szomorkodtunk, mert ha bajnoki címet nem is, de egy szép, év végi kupát mégis sikerült begyűjtenünk, a 2018-as szezon legvégére.

Hétvégén Mikulás Rallye. Ott lesztek Veszprémben?

Semmiképpen sem. Tökölre szeretnék elmenni, kocsikázni egy kicsit, de ami ettől sokkal fontosabb, az az, hogy Tökölön egy jótékonysági rendezvény lesz, ahol beteg gyerekeket autóztathatunk és örvendeztethetünk meg. A problémám csupán annyi, hogy amióta hazajöttünk Nyíregyházáról, még időm sem volt ránézni a kocsira. Nem gondolnám, hogy komoly a baj, szerintem csak az ékszíjat kell pótolni, de jó lenne leellenőrizni, hogy nem e lett mondjuk hengerfejes a motor, a telkibányai célba érkezésig.  A Mikulás Rallye tehát biztosan kimarad, és a Szilveszter Rallye-t sem tervezzük. Jó hangulatú a mogyoródi futam, kedveljük, messze sincs hozzánk, ám sokat kell állni, illetve várni, amihez mérten keveselljük a versenykilométereket. A télről most ennyit tudok, a jövő évünk pedig teljes egészében képlékeny. Arról majd inkább valamikor, tavasszal beszélgessünk! Addigra remélem, hogy már ebben a kérdésben is okosabbak leszünk.

Rallye2.hu – Salánki Gábor

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük