Remekül kezdte az évet az Üveges Sándor-Kopcsó Péter páros, a Rallye2 Bajnokságban, kis szerencsével, a félidőben még vezették a P12-es géposztályban az értékelést, és a salgótarjáni fiaskójuk ellenére is a bajnoki cím egyik esélyeseként érkeztek meg az évzáró versenyre, Nyíregyházára. Ám egy szerencsétlen fékezés miatt nem csak az álmaik, hanem a Lada VFTS-ük is összetört a harmadik gyorsasági szakaszon. Ennek okán, igaz csak 2 ponttal, de lecsúsztak a P12-ben, még a dobogóról is az éves értékelésben. Az évadzáró futamról Üveges Sándorral beszélgettünk.
Salgótarjánban nem alakult túl jól a versenyetek. Sokat kellett készülnötök a Nyíregyháza Rallye-ra?
A szeptemberi, nógrádi futamon nem értünk célba, mert a differenciálmű lefogazott a Ladánkban, úgyhogy ennek a javításával kezdtük meg a felkészülést a nyíregyházi megmérettetésre. Eközben nem volt túl jó a kedvünk, mert nagyon elszomorított minket az, hogy kiestünk a Salgó Rallye-n, bevallom, hogy többet vártunk attól a futamtól. A hátsó futóművel is sokat foglalkoztunk, nagyrészt felújítottuk. A pályabejárás után, közben és pénteken is annyira szoros volt az időbeosztás, hogy azt éreztük, mintha üldöztek volna minket. Rohamtempót diktáltunk, örültünk volna, ha egy kicsivel több időt adnak nekünk a szervezők, a felkészülésre, jobban beosztják az időtervünket.
Ha kapkodva is, de sikerült minden rajt előtti procedúrát elrendeznetek, és indulhattatok a superspeciál szakasz rajtjához. Milyen volt a versenyetek?
A bemutatkozó gyorsaságin, a kanyarokat, – amiket Peti egyébként jól mondott be – alig akartam elhinni, mert nem láttam semmit a ködben. A navigátorom már kezdte felemelni a hangját, hogy higgyem már el azt, amit diktál, mert az úgy van. Kellett egy kis idő mire összeszedtem magam és a nagy köd ellenére magunkra találtunk, így végül nem lett annyira rossz a produkciónk, a kezdeti nehézségeket leszámítva. Másnap, Újhutától tartottam, mert hosszú és elég összetett gyorsasági szakasz volt. Az eleje szűk, a kanyarívekre pedig nagy farönköket raktak ki a szervezők, hogy megelőzzék a tövezést, és a levágást. Megtiszteltük ezeket, jobb a békesség alapon. De jó volt, élveztük a versenyzést, nem volt olyan vészes a pálya, mint amilyet a híre előrevetített. Olyan gyorsan leszaladtunk rajta, hogy szinte észre sem vettük, lendületesen, jól indult a szombati napunk. Bíztunk benne, hogy így is folytatódik, és visszaérünk Újhutára, hogy autózzunk rajta még egyszer. De nem így lett. A következő füzéri pálya kifogott rajtunk.
Egy bal4-jobb3 kanyarkombinációhoz érkezve, a fékúton lecsúszott a fékpedálról a lábam és már késő volt, amikor újra elkezdtem nyomni a féket. Mentésként berántottam a kéziféket, hátha elfordul az autó, de akkor már tudtuk jól mindketten, hogy ez sok lesz. Ráadásul az aszfalt is felhordásos volt egy kicsit. Nem tévedtünk, felkenődtünk egy partfalra, ami le volt betonozva. Az autónk hátulja összetört, kitört a bal hátsó kerék, elől, hátul sérült a futómű, véget ért a versenyünk.
A Mikulás vagy a Szilveszter Rallye-ra fel tudtok készülni? Ott lesztek valamelyik évbúcsúztató versenyen?
Az autón keletkezett károk felszámolásának hamar nekiláttunk, de az új futóművet alaposan lerendeztem, nincs még teljesen kész. Csináljuk folyamatosan, a héten, ha minden igaz már eljut a fényezőhöz. A Szilveszter Rallye-t terveztem volna, vagy tervezem, – nem is tudom, hogy mit mondjak – de nem sok esélyt látok rá, hogy december végén valóban ott is leszünk Mogyoródon. Majd kiderül… Inkább a jövő évünkre koncentrálunk. Szeretjük a Rallye2 Bajnokságot, de a munkahelyem mellett elég sok időt elvisz egy-egy Rallye2-es versenyhétvége, amit nehéz kigazdálkodnom, ennyi szabadságom nincsen sajnos. Csütörtöktől vasárnapig nekem nem fér bele a „lógás”. A télen átértékeljük a helyzetet, és tavasszal egész biztos, hogy újra versenyautóba ülünk. Azt hogy hol, még nem tudom, de március végéig erre a kérdésre is meg fogjuk találni a megfelelő választ.
Rallye2.hu – Salánki Gábor