Géczi Laci és Fridrik Gergő nagyon várta már a Nyíregyháza Rallye-t, hiszen a Zemplénben, hazai környezetben, barátaik, és szurkolóik előtt autózhattak, ráadásul még a Rallye2 Bajnokságban is lehetőségük nyílt a közös bemutatkozásra. A debütálás jól sikerült, célba értek és talán a verseny legnehezebb szakaszán érték el a legjobb eredményüket, kicsivel maradtak csak le a ködös, újhutai szakasz végén egy dobogós helyezésről, a P12-ben. Fridrik Gergő emlékezett vissza a nyíregyházi hétvégéjükre.

Te már mentél korábban is a Rallye2-ben, de Lacinak ez volt a bemutatkozó versenye. Mi volt a tervetek a Nyíregyháza Rallye-val kapcsolatban?

Közel volt hozzánk földrajzilag a Nyíregyháza Rallye, ezért bíztunk benne, hogy lesznek ismerős pályák, – voltak is – így eldöntöttük, hogy kipróbáljuk magunkat a Rallye2-ben. Az autónk felkészítésével kezdődött meg nekünk a Nyíregyháza Rallye, mert a MARB futamokhoz képest, a Rallye2 Bajnokságban komolyabb biztonsági felszereléseket követel meg a szabályzat. Természetesen, amit technikailag szükséges volt, azt ellenőriztük, de ezen felül semmi komoly nem történt a Ladánkkal, már „csak” az anyagi feltételeket kellett előteremtenünk a részvételhez. Szerencsére ezt is sikerült megoldanunk.

A superspeciálon elég sok újdonsággal találkozhattatok…

A sötét, a köd, a belváros, minden újdonság volt. Egyikünk sem ment még igazából versenyautóval sötétben, ezt a köd pedig csak tovább nehezítette. Arról, hogy tényleg nagyon izgalmas legyen a bemutatkozásunk, a hangosítás gondoskodott, ami a rajt pillanatában mondta be az unalmast. Én mutogattam, kiabáltam, próbáltam kézzel-lábbal elmagyarázni a kanyarokat, de nem alakult túlzottan szerencsésen az első, Rallye2-es gyorsaságink. Ennek ellenére reggel nagyon jó kedvünk volt, örültünk, hogy részt vehetünk a versenyen, boldogan autóztunk az etapon. Az Újhuta-Bózsva-Telkibánya gyorsaságival kezdtük meg a szereplést, ami a maga 25 kilométerével újabb ismeretlen feladat elé állított minket, mert nem mentünk még soha ennyire hosszú pályán. Nem is akartunk élet-halál harcot vívni. Volt egy kieső versenyzőpáros, akiket nem volt jó látni a pálya mellett, ez kicsit megijesztett minket, aztán az előttünk rajtoló Hondát utol értük és követtünk egészen a célig.

Nem sikerült túl jól ez a gyorsasági, időre legalábbis egyáltalán nem, de a lényeg az volt, hogy lejöttünk rajta. Füzéren sikerült jóízűen autóznunk, Erdőbénye pedig Laci kedvenc pályája, elég jól ismeri, kezdtünk magunkra találni. Ott már élveztük a versenyzést. Átgurultunk Disznókőre, és bevallom, hogy talán ettől a gyorsaságitól tartottunk a legjobban, mert ilyen jellegű pályával eddig még nem találkoztunk. De a végére nagyon megszerettük, jó kis szakasz volt az is, a beíróban meg is beszéltük Lacival, hogy ettől sokkal rosszabbra számítottunk. A szerviz után mi már csak egy gyorsaságit mehettünk, a többi etap lett, vagy törölték. Újhután óriási köd fogadott minket, de a versenyünk legjobban sikerült szakasza kerekedett belőle, negyedikek lettünk a P12-ben. Nagyon tetszettek az etapok, a hosszú gyorsaságik és az, hogy egész nap a versenyautóban ültünk, de egy percet sem unatkoztunk. A végére persze mi is elfáradtunk, örültünk, hogy teljesítettük a versenytávot és eljutottunk a céldobogóhoz.

Hogyan tovább? Jöhet a folytatás?

A Szilveszter Rallye gondolatát már forgatjuk a fejünkben, de egyelőre kérdéses a verseny. A jövőről pedig azt mondhatom, hogy nagyban függ a lehetőségeinktől, még most nem tudom, hogy 2019-ben meddig fog érni a takarónk. Megtetszett a Rallye2 Bajnokság, jól éreztük magunkat a Nyíregyháza Rallye-n, de valószínűleg a következő szezont is a MARB-ban fogjuk teljesíteni, az A kategóriában.

Rallye2.hu – Salánki Gábor

Köszönjük a szponzoraink, a szervizcsapatunk, a csapatunk és a családunk egész éves segítségét és támogatását!

Ha tetszett a cikkünk kérlek oszd meg másokkal is!