Kiss Zsolti és Berényi Gabi amennyire csak lehetett kiszolgálta a hazai közönséget, a Nyíregyháza Rallye bemelegítő szakaszán, de másnap is látványosan, kevés hibával terelgették a Ladájukat a zempléni pályákon. Az évadzáró futamért rajongtak, ha lehetne még mindig a pályákon csapatnának, ám a második körben becsúsztak egy árokba de szerencsére szinte ingyen megúszták ezt a kis sötét, újhutai kalandot, amiből Zsoltinak, elég hamar sikerült levonni a konzekvenciát. Kiss Zsolttal beszélgettünk.
Nem volt valami szerencsés az idei évetek, és ez a legutóbbi Salgó Rallye-tokról is elmondható. Hogyan készültetek a hazai futamotokra, a Nyíregyháza Rallye-ra?
Szuperrallye-val is mindössze három szakaszt tudtunk teljesíteni a Salgón, nem mondanám, hogy ettől túlzottan boldogok lettünk volna. Ennek ellenére nem sokat foglalkoztunk az autónkkal, csak a nógrádi futamon keletkezett károkat számoltuk fel, és amit szükségesnek éreztünk azt alaposan átnéztük. Aztán amennyit csak lehetett teszteltünk, mert a tesztet nagyon fontosnak tartjuk, óriási szükségünk van rá, csakis a teszteléssel tudjuk azt elérni, hogy megbízhatóan működjön a kocsink. A próbák alatt úgy tűnt, hogy minden rendben van a Ladánkkal, ezért nyugodtan vártuk a superspeciál szakasz rajtját.
Milyen volt a versenyetek?
Borzasztóan tetszett a bemutatkozó, városi szakasz. Igaz, hogy a ködtől nem sok mindent láttunk, de amit láttunk, az nagyon jó volt. A szombati versenynapon pörgősek, irgalmatlanul technikásak voltak a pályák és élveztük, hogy alig értünk le a 25 kilométeres újhutai szakaszról, már rajtolhattunk is a 15 kilométeres hollóházin. Ráadásul az egész napot a kocsiban töltöttük volna, ha nem adódott volna problémánk. Az első kör egészen jól alakult, de férfiasan bevallom, hogy a bózsvai templomnál hibáztunk. Egyszerűen le akartuk vágni a templom körüli kört és szimplán nekiindultunk, hogy nyílegyenesen átvágunk a templom előtt. Az űridő lett volna, annyi szent. 😀 A mi kis falunk nekünk egyszerűen nem volt felírva. Kimaradt a pályabejárás során. De előtte és utána is nagyon élveztük a telkibányai pályát. A murvás rész volt a kedvencünk. A harmadik gyorsaságin amiatt adódott problémánk, hogy túlságosan sok volt a hátsó kerekeknél a fékerő, ezen állítottunk, miután a szakasz céljába értünk. Erdőbényén gond nélkül letaláltunk, a disznókői pályán pedig forogtunk egyet a nézőknek, a kocsink lefulladt, de fantasztikus volt itt is az autózás. Pontosan kellett menni, de mégis volt lehetőség itt-ott arra, hogy sodródjon a Ladánk fara. A hatodik gyorsasági elején, bent a szűk, erdős részen szerencsére csak sötét volt, bár abból a komolyabb, igen félelmetes fajta, amikor mi arra jártunk, köddel nem találkoztunk. Volt egy kanyar, ami nekünk jobb3-nak volt felírva, de rajta volt egy bal5. A jobb3 előtt még volt két kanyarkombináció, amiket Gabi egyben mondott be. Nem emlékszek, hogy mikor mondta a bal5-öt, vagy ha mondta, akkor, az nekem már nem jött át. Pedig nagyon meg kellett volna tisztelnünk. Egyest kellett volna kapcsolni, de amikor kiderült a sötétben, hogy mi is van, addigra már a kettes sok volt, nem tudtunk befordulni. Behajtottunk a szemben lévő árkos részre, és onnan már nem szabadult az autónk.
Nem sérült meg semmi, igazából nagyon lassan érkeztünk meg az út mellé, csak egyetlen csavar esett le a jobb első futóműben, – a lengővilla felfogató csavarjáról van szó – emiatt nem folytathattuk a versenyzést. Ezen kívül semmi baja nem történt a kocsinknak. A ködnek ehhez köze sem volt, a tanulság annyi, hogy többet kéne az autóban ülnünk, és többet kéne éjszakai körülmények között versenyeznünk. Ez teljesen másféle itinerdiktálást igényel, mint a nappali, ezt nekünk még jobban el kell sajátítanunk, finomítani kell a jelenlegi módszerünkön. Ezt a fiaskót leszámítva jól éreztük magunkat a versenyen, nem bántuk meg, hogy rajthoz álltunk. Annyira tetszett ez a futam, hogy ha tehetném, akkor legszívesebben körbetáncolnám a rendezőket. 😀
Év végi bulifutam szerepel e a versenynaptáratokban?
A Mikulás Rallye semmiképpen sem, de a Szilveszter Rallye-n még megeshet, hogy részt veszünk. Egyelőre még nem dőlt el a sorsa, de ha lehetőség nyílik rá, akkor mi szívesen búcsúztatnánk az idei esztendőt Mogyoródon, és a Hungaroring környékén.
Rallye2.hu – Salánki Gábor