Trencsényi Vince és Pannuska Dávid a 6-os géposztály bajnoki címével a zsebében, a Rallye2 Bajnokság abszolút első helyéről várta a Nyíregyháza Rallye rajtját, de ez a kép kissé csalóka volt, mert az év végi mínuszolások miatt – a páros minden versenyén célba ért, de csak hat futamnak az eredményét veszik figyelembe a végelszámolásnál – mégis 20 pontos hátrányban volt Krehlik Nándiékkal szemben. Ennek ellenére Vincéék nem feltartott kézzel álltak oda a rajthoz, rástartoltak a futamgyőzelemre, és a hatalmas köd ellenére a pilóta az elsőtől, az utolsó méterig imádta a zempléni gyorsaságikat. Trencsényi Vince foglalta össze a Nyíregyháza Rallye eseményeit.
Milyen tervekkel vágtatok neki az évzáró futamnak? Készülni nem igazán tudtál a névben hazai versenyetekre…
A legfontosabb az volt a számunkra, hogy jól érezzük magunkat, de mindezt úgy szerettük volna elérni, hogy közben ráhajtunk a futamgyőzelemre, mert csak így maradt némi esélyünk a bajnoki cím megszerzésére, és még akkor sem a mi kezünkben volt a sorsunk. Úgy voltunk vele, hogy ha valamiért mégsem jön össze a futamgyőzelem, akkor sem fogunk túlzottan elkeseredni, de helyi versenyzőként, a péntek esti superspeciál szakaszt mindenképpen szerettük volna az első helyen zárni. Ez sikerült is.
Ez igen, de az abszolút értékelés aranyérme, és a futamgyőzelem sajnos nem a tiétek lett. Milyen volt a versenyetek?
A pénteki szereplést, a sűrű köd ellenére nagyon élveztük, mert otthon voltunk, a rajtceremóniára sok ismerősünk kilátogatott, a nyíregyházi Kossuth térre, de a pálya mentén is rengetegen integettek nekünk. A lecsökkent látótávolság miatt nem hiszem, hogy nagy előnyünk származott a helyismeretből, de összejött a hőn áhított győzelem, az élről várhattuk a szombati folytatást. Az újhutai gyorsaságitól, a pályabejáráson tapasztaltak után, nem féltem, inkább csak tartottam egy kicsit, mert ennyire nehéz pályán még nem mentem korábban. Összetett, szűk, és nagyon technikás volt. De versenytempóban Dáviddal együtt nagyon megkedveltük. Akkor viszont egy csöppet sem lelkendeztünk, amikor a végén, az eredményekre rápillantottunk, mert azt láttuk, hogy Krehlik Nándiéktól elég sokat kaptunk. Ráti Gergőék sajnos elég csúnyát estek, ők már dél előtt kiszálltak a bajnoki csatából. A telkibányai célban átvettük a lehetőségeinket és arra a megállapításra jutottunk, hogy innentől nem sok értelme van annak, hogy komoly rizikót vállaljunk. Arra utaztunk, hogy az év végi ezüstérmünket biztonságban tudjuk, és, hogy továbbra is jól érezzük magunkat. A kategóriánk bajnoki címe, már a rajt előtt hozzánk került, azt a Nyíregyháza Rallye végkimenetelétől függetlenül megszereztük. Ennek megfelelően közlekedtünk, nem vállaltuk túl magunkat. A második körben, az újhutai rajt előtt azt az információt kaptuk, hogy a pálya eleje, valamint a vége tiszta, de középen nagy a köd. Elég hamar elértünk arra a pontra, ahonnan a célig szinte semmit nem lehetett látni. Pályafutásom legnagyobb kihívása volt ilyen körülmények közt, azon a szakaszon végig autózni. A futam második felében két gyorsaságit pont a sűrű köd miatt fújtak le, ami valahol érthető volt, pedig én nagyon élveztem a versenyzést. Dávid kicsit másképpen gondolkodott erről, mert neki nem esett jól az, hogy nulla látótávolság mellett száguldozunk a sötét, zempléni erdőkben. Erdőbényén még megpróbáltunk a power stage pontokból minél többet elcsenni. A bajnoki címet nem tudtuk megszerezni, de összességében elégedettek vagyunk az eredményünkkel és a verseny rendezésével is. A kategóriánkat sikerült megnyerni, és a negyedik helyet szereztük meg az összetett értékelésben. A cél után viszont Foczkó Ákosék hibáztak, így előre soroltak minket az abszolút értékelés harmadik pozíciójába. A verseny eredményével annyira nem törődtünk, bár nem lett rossz, mi inkább az év végi eredmény javítását, vagy megtartását helyeztük előtérbe, ez alapján pedig azt mondom, hogy sikeres hétvégével zártuk a bajnokságot. Nagyon örülünk annak, hogy a szezon minden versenyén célba értünk, ezt rajtunk kívül nemigen mondhatja el senki sem magáról a Rallye2 Bajnokságban, ebben az esztendőben.
Elég feszítettek a hétköznapjaid, ráadásul Angliában tanulsz. Van még esély arra, hogy az idén versenyautóba üljetek?
Nem hinném, hogy én 2018-ban még egyszer be tudok ülni a Fordunkba. Ha valamilyen csoda folytán mégis összejönne egy futam, az egészen biztos, hogy a Szilveszter Rallye lesz. De erre egyelőre nem mernék nagyobb téttel fogadni, nem sok esélyt látok rá, hogy ott legyünk a december végi, mogyoródi megmérettetésen, a rajtvonalnál.
Rallye2.hu – Salánki Gábor