Ózd, illetve Salgótarján környékén is helyt kellett állnia az ORC mezőnyének, akik között a Rallye2-ből „elszármazott” Bodogán Ferenc-Molnár Tamás duó ott is volt. Ráadásul a toppon, mert a sok-sok zavaró tényező ellenére a P12 élére tudtak állni, ám egyetlen technikai hiba is elég volt ahhoz, hogy az ellenfelek kiénekeljék a sajtot a szájukból. Persze az ezüstérem is szépen csillog a napfényben, de Feriék nem adják fel, a Mecsek Rallye-n újra ráhajtanak a kategória győzelemre, miközben gőzerővel készülnek a 2019-es esztendőre. Bodogán Ferenccel beszélgettünk.

Véget ért a nyári szünet az ORC mezőnyének, visszatértetek a pályákra. Hogyan készültetek a júliusi Veszprém Rallye után, az Ózd-Salgó Rallye-ra?

A futómű átalakításával indítottuk a felkészülést. A Rallye2 versenyzői ezt a munkát már elvégezték a Baranya Kupa előtt, de a veszprémi murva után nekünk még azt is vissza kellett állítanunk aszfaltra. Ezen kívül is rengeteg munkánk volt, mert alaposan megdolgozta a lőtér, valamint a többi Balaton parti murvás gyorsasági a kocsinkat. A kopó és csúszó alkatrészeken kidobásán nem kellett gondolkodnunk, újak lettek, gyakorlatilag kicseréltük a fél autót, jó sokat heggesztettünk, de közben nagyon örültünk ennek a bő, két hónapos pihenőnek. Tesztelni nem voltunk, élesben kezdtük meg az ismerkedést Ózdon, azzal az új futóműbeállítással, ami a korábbi aszfaltos beállításunkhoz képest egy kicsit megemelte az autónkat. Papp Arnold segített nekünk ebben, köszönjük, a közreműködését. Van még mit csiszolni rajta, de azt éreztük az Ózd-Salgó Rallye-n, hogy már ezzel is sikerült gyorsulnunk.

Kicsit várni kellett erre az érzésre, mert nehézkesen indult a szombati napotok. Milyen volt a versenyetek?

A szombatunk erőteljesen foghíjasra sikerült, aminek fejében még hosszú, fárasztó, és kaotikus is volt, sok etappal. Azt nem értettük, hogy miért kellett többször is rettenetesen hosszú időt eltöltenünk a rajtokban, várakozással, miközben az alternatív útvonalak használata, és ezzel, a csúszások lerövidítése szóba sem került. Amatőr hibákat vétettek a rendezők. Ennek a csúcsa az esti, ceredi „gyorsaságink” volt, ahol a pálya zárását biztosító rendőrök, a késéssel mitsem törődve, a megállapodás szerinti időben egyszerűen feloldották a pályazárat, átadták az utat a közúti forgalomnak. Kilenc szakaszból, három etapunk volt ezen a napon. Ez túl sok. A kilométerek szerinti arányt inkább ne is firtassuk. De jókedvűek voltunk, mert azt éreztük, hogy a tempónk az megfelelő, ez volt a napunk egyik pozitívuma. A napot Gurigáék nyerték, mert Királdon bent hagytunk kb. 10 másodpercet, ugyanis az esti körre is kemény gumikkal jöttünk ki, de ekkor már nagyon elhűlt az aszfalt. A hosszú gyorsaságira azt gondoltuk, hogy jók lesznek a kemény abroncsok, ám Rafael Tomiék borulása miatt ott is dekkoltunk egy órát, nem jött be a taktikánk. A est fénypontjaként hivatalosak voltunk Kazárra, Guriga navigátora, Bata Zsolti édesanyjához egy finom gulyáslevesre, valamint egy kis pálinkázásra. Későn kerültünk ágyba, de az esténk jó hangulatban telt. Másnap ott folytatódott a verseny, ahol szombaton abban maradt. Késéssel indítottuk a reggelt. A gyűjtőben várakoztunk egy órát, ami azt eredményezte, hogy nem a korán felrakott gumik voltak az ideálisak a gyorsaságikra, de ezeket már nem cserélhettünk le, azzal kellett mennünk, amiket korábban felszereltünk. Már a keményeket is felrakhattuk volna, igaz minden gumink kopott volt, nem vásároltunk újakat erre a versenyre. Az első kört a rossz gumiválasztás ellenére is jónak értékeltük, a szekció végén át is vettük a géposztályunkban a vezető helyet. De a következő Zagyvaróna-Cered gyorsasági előtt megállt az autónk, 11 percet késtünk a rajtból. 4 percünk maradt ahhoz, hogy ne zárjanak ki minket. Az AC pumpa mondott csütörtököt, amit csak úgy tudtunk septiben, újra működésre bírni, hogy a hangosítás kábelét kitéptük és annak a helyére, direktre kötöttük az AC-t. Beindult a motor, de kaptunk 1 perc 50 másodperc büntetést, amivel azonnal elbúcsúzhattunk az addigra megszerzett első helyünktől. A Zagyvaróna-Cered szakasz elég érdekes volt pantomimozva, maradjunk ennyiben. De átjutottunk a „kanyarcunamin”. Aztán Sámsonházát és Vizslást megnyertük, a büntetés nélkül meglehetett volna a kategóriagyőzelem. Úgyhogy örültünk is a második helyünknek, meg nem is.

A Mecsek Rallye jön az ORB-nek, ORC-nek, ott lesztek a pécsi futamon?

A Mecsek Rallye-ra mindenképpen megyünk, neki láttunk a felkészülésnek, fejlesztünk is ezt-azt az autónkon. Új beállítással készülünk, a futómű tökéletesítése áll nálunk jelenleg az első helyen. Jövőre új autóval fogunk rajthoz állni, amihez minden alkatrészt szeretnénk már az idei évben alaposan letesztelni. Ebből elég egyértelműen kiderült szerintem, hogy maradunk a jól bevált Ladánál, de a többi, azzal együtt, hogy hol fogunk versenyezni egyelőre maradjon titok, legyen mindenkinek meglepetés. 🙂 😉

Rallye2.hu – Salánki Gábor

 

Ha tetszett a cikkünk kérlek oszd meg másokkal is!