Fróna Jani és Magyar Zsolti számára egy laza, évzáró tesztversenynek indult a Salgó Rallye, de végül nem volt mese, tövig kellett nyomniuk a gázt, csatázniuk kellett, a másodpercekért és végül szereztek egy újabb ezüstérmet, a 7-es géposztályban. A borsodi páros még úgy gondolta Nógrádban, hogy itt a vége, fuss el véle, ám két héttel a célba érkezés után már rezeg a léc, nem zárja ki teljesen azt sem Jani, hogy esetleg mégis ott lesznek, a Rallye2 Bajnokság évzáró, szabolcsi futamán. Fróna Jánossal beszélgettünk.
A Baranya Kupáról, a kategóriátok második helyével, valamint egy megfőtt motorral tértetek haza. Nem unatkoztatok Salgótarjánig…
A hengerfej dobta be a törölközőt Komlón, azt kellett megjavítani, a nógrádi versenyhétvégére. Szerencsénkre csak a tömítést kellett kicserélni, nem volt nagyobb probléma, innentől kezdve nyugodtan készülhettünk a salgótarjáni megmérettetésre. Teszt és főpróba szokás szerint nem volt, itthon gurultam egyet az autóval, minden működött, úgyhogy álltunk is felfelé vele a trélerre, mielőtt valami még meggondolná magát, közvetlenül, az indulás előtt.
A superspeciállal rajtolt a Salgó Rallye. A gumikerülgetős, visszafordítós pályák nem kedveznek a ti autótoknak, most azonban egy kicsit jobb volt a helyzet…
Örültünk is neki, hogy nem a megszokott szlalompályán kellett mennünk, mert nem rajong érte a Hondánk. Azt mindenképpen pozitívumként értékeltük, hogy a salgótarjáni főutcán korábban megszokott sok néző, ezúttal is kilátogatott. Az autónk jól működött, ez egy jó ötlet volt a rendezőség részéről, még tempót is mehettünk bemelegítésként.
Úgy volt, szinte még közvetlenül a rajt előtt is, hogy mindössze ketten lesztek a géposztályban, Balics Ákosékkal, ezért csak kocsikáznotok kell a Salgó Rallye-n. De beneveztek Berecz Robiék is, ami azt eredményezte, hogy volt miért csatáznotok a pályákon. Milyen volt a vasárnapi kilenc gyorsasági szakasz?
Mindegyik pályát ismerjük, szeretjük, rosszat nem tudunk rájuk mondani. Igazi, legendás rallyepályák. Technikai hibánk nem volt, azt tapasztaltuk, hogy az idei utolsó versenyünkre összeállt az autónk. Egyetlen kalandunk volt, amikor egy bal3-ban elindult az Hondánk hátulja, keresztbe fordultunk az úton, de sikerült megmenteni a helyzetet. Megálltunk, szúrtam neki azonnal az egyest, és mentünk tovább. A géposztályunk második helyét Salgótarjánban is sikerült megszereznünk, az erőviszonyokat figyelembe véve azt mondom, hogy jó eredmény ez, mert Ákosék autója lényegesen jobb, mint a miénk. Ennek ellenére sikerült jókat csatáznunk velük. Berecz Robiék is oda-oda szurkáltak, de a végén mi lettünk a jobbak, begyűjtöttünk egy újabb ezüstérmet.
Hallottam, hogy a célban gratuláltatok Ákoséknak a bajnoki címükhöz, ami matematikailag még nincs meg nekik. Ebben az interjúban is elmondtad, hogy a Salgó Rallye volt idén, az utolsó Rallye2-es versenyetek. Biztos, hogy nem jöttök Nyíregyházára?
Még nem tudok 100%-ig biztos választ adni, sem igent, sem nemet nem mondok. A hétvégén volt éppen a rallye edzés, a mezőkövesdi repülőtéren, ott köszöntük meg a szponzorainknak és a barátainknak az egész éves segítséget, őket kocsikáztattuk. Nyíregyházára mégis azt mondom, hogy kérdőjeles, pont, mint a Szilveszter Rallye. Egyelőre nem döntöttünk róla. Lehet a buli kedvéért rajthoz állunk valamelyiken. Vagy mindkettőn. De az is lehet, hogy egyiken sem. Nem tudok most választ adni. A nevezési listákról majd kiderül, hogy mire döntöttünk végül.
Rallye2.hu – Salánki Gábor