Tamás Gergely és Benkó Gyuri második nekifutásra, a Salgó Rallye céljában mondhatta el azt, hogy teljesítette első közös versenyét, ami mindenképpen jó, hiszen Gergelynek hosszú idő után sikerült a célba eljuttatni a Renault Twingo R2-t, és ezen felül az újdonsült páros még tökéletesen elégedett is volt egymással. A fiúk most abban bizakodnak, hogy az autójukba végre bekerülhet az új, erősebb motor és a biztató salgótarjáni szereplés után, a Nyíregyháza Rallye-t követően nívósabb eredményekről is beszámolhatnak majd. Tamás Gergellyel beszélgettünk.
A Miskolc Rallye-n mentetek utoljára, mi történt azóta veletek? Tudtatok e esetleg tesztelni, vagy bármilyen versenyen autózni?
Ilyesmi nem igazán volt, de a miskolci borulásunk után a tetőt ki kellett cserélni a Renault Twingo R2-nkön, az ugyanis menthetetlennek bizonyult. Oroszlányban rajthoz álltunk egy rallysprinten, de elszakadt az ékszíj, és amire kerítettünk egy újat és elhárítottuk a hibát, addigra leszakadt az ég, esőgumink pedig nem volt. A fehér aszfalton túl az egész rendezvény is csúszott, úgyhogy tele lett a hócipőnk, összepakoltunk, és elindultunk haza. Semmiféle értékelhető tesztet nem tudtunk volna kihozni már a kialakult helyzetből. Ezután már csak a Salgó Rallye hétvégéjét vártuk.
Megérte a várakozás, mert ha serleget nem is szereztetek a célban, mégis régen látott sikerrel zártátok a futamot. Milyen volt a salgótarjáni hétvégétek?
A navigátorom, Benkó Gyuri barátom, még soha életében nem navigált, – csak Oroszlányban, másfél szakaszt – így a Zagyvaróna-Cered gyorsasági igencsak mély víz volt a számára, nyitásként. De nagyon ügyes volt az egész versenyen, aminek örültem, úgy gondolom, hogy fogunk még sokat együtt autózni. A superspeciálon igazából csak bemelegítettünk a másnapra, de nem mondanám, hogy nagyon feküdt nekünk az első gyorsasági. Kellettek volna a jó kigyorsítások a szakasz elején, de még most sem sikerült beszerelnünk a régen várt, új, erősebb motort, a jelenlegitől pedig csak ennyire futotta. Másnap, Cereden még ezzel együtt is többet vártam magunktól, de leginkább magamtól. Hiányoztak a lóerők, ám velem is akadt gond, nem éreztem magamat elég jónak a klasszikus nógrádi pályán. A rajt előtt volt egy kis késésünk, számszerűsítve három perc, amiért kaptunk harminc másodperc büntetést.
Később a nevünk mellé írtak még ugyanennyit, amit nem értettünk és nem is fogadtunk el, a versenyzői összekötőnk, Holecz Krisztián, „Kicsy” közbenjárására törölték, és jóvá írták nekünk. Sámsonházán érdekes volt háromszor is megmászni a hatalmas nagy dombot, szívem szerint ott is tettem volna még rá egy lapáttal, de nem volt több erő a motorban. Technikai gondunk nem volt, megbízható kis autó a miénk, csak az erősebb motor hiányzik egyre inkább belőle. A verseny végén természetesen örültünk, mert sikerült célba érnünk, a kategóriánk ötödik helyétől viszont csöppet sem voltunk boldogok, viszont az egri kizárásunk és a miskolci borulásunk után, a salgótarjáni, már egy kifejezetten jó eredménynek számít, ebben a kudarcokkal teli évben. Mondjuk azt, hogy elégedettek és elégedetlenek sem voltunk a célban, kezdésnek jó volt. Minden esetre ettől többet várunk az elkövetkező versenyeken.
Mondjuk a Nyíregyháza Rallye-n?
Igen, már ott is, mert megyünk az évzáró versenyen, ott leszünk a rajtjánál. A szabolcsi futamon kívül a Szilveszter Rallye is tervbe van véve. Ezt minden évben elmondom, aztán nem mindig jön össze, de most valóban reális esélyt látok rá, hogy Mogyoródon búcsúzunk el 2018-tól. Főleg, ha meglesz az új motor. Akkor mindenképpen szeretnénk részt venni az év utolsó futamán, mert feltétlenül ki akarom próbálni a régen várt, izmosabb erőforrást.
Rallye2.hu – Salánki Gábor