Bacsa Tomi és Hanyik Gergely a legutóbbi három fordulóban rengeteget lefaragott az év eleji, váratlan és elhúzódó motorfelújítás miatt begyűjtött hátrányából, két győzelmükkel és a Salgó Rallye-n begyűjtött ezüstérmeikkel felzárkóztak a géposztály élmezőnyéhez, így az év végén, esélyesként szállhatnak majd harcba a P12-es géposztályban, valamint a Lada kupában is, a bajnoki címért. A küzdelmes salgótarjáni versenyükről Bacsa Tamással beszélgettünk.
A legutóbbi két versenyetekről kategória és Lada kupa győztesként tértetek haza, mit változtatott ez a salgótarjáni felkészüléseteken?
Semmi különös nem történt emiatt, de természetesen óriási löketet adtak nekünk ezek a sikerek, a Salgó Rallye-hoz. A felkészülésünk egyik legérdekesebb részét az jelentette, hogy még soha nem mentünk ebben a felállásban, Salgótarjánban, én pedig még nem vezettem eddig a nógrádi gyorsaságikon. Tavaly navigáltam rajtuk Kronome Ákosnak, így legalább volt egy kis elképzelésem az indulás előtt, hogy mire számíthatunk. Viszont azt nem tudtam, hogy milyen ritmusban kell a kanyarokat végigfűzni, ezt ki kellett tapasztalnom. Ceredet Magyarország egyik, legtechnikásabb, ha nem a legtechnikásabb pályájának tartom. Az autót lelkiismeretesen felkészítettük, amit csak tudtam, mindent átnéztem rajta. A bajnokságban, a ladások közt, az első helyezettől nem sokkal lemaradva vártuk a rajtot, Komlón felkapaszkodtunk a negyedik helyre, Salgótarjánban akár az élre is állhattunk volna, de mivel „csak” másodikak lettünk ezúttal a P12-ben, ez most nem történt meg. Kevésen múlt.
Kicsit előre szaladtunk. Nézzük a versenyeteket! Milyen volt?
A Superspeciál nekünk tetszett, bár alapvetően mi mindenevők vagyunk, szinte mindegy, hogy hol, csak menjünk, nekünk ez a legfontosabb. Nem kedvezett ez a gyorsasági a Ladáknak, de ezt pontosan megcáfolja Papp Arni ladás, abszolút ideje. Arnoldék szép győzelmet arattak, mi pedig igyekeztünk nem túlfeszíteni a húrt, mert tudtuk, hogy úgyis másnap fog eldőlni a verseny. Túl kellett élni a bemutatkozást, nekünk ez hibátlanul sikerült. Vasárnap reggel Zagyvarónán változó körülmények fogadtak minket, itt-ott még nedves volt a pálya, pedig vártunk majdnem egy órát a rajtra. Ez senkinek nem kedvezett, nekünk miért lett volna ideális? Minden elhűlt annak rendje, s módja szerint. A taktikánk az volt, hogy használt, de puha Hankook gumikkal megyünk ki az első körre, ezek elég gyorsan elérték a megfelelő hőfokot, már a pálya elejétől tették a dolgukat. Cereden pontosan, lendületesen akartunk autózni, hogy rögtön átvehessük a vezetést a kategóriában. Ez nem jött össze elsőre, de egy abszolút második hellyel sikerült magunkra felhívni mindenkinek a figyelmét. Ez a szakasz volt a kedvencünk, a másik kettő inkább erőmérőnek, vagy gyorsulási versenynek tűnt. Az első kör utáni szervizben Prígyeni Tiszák Péter barátunk négy darab vadonatúj gumival várt minket, amit felfogni sem tudtunk, óriási meglepetés volt és hatalmas köszönettel tartozunk neki ezért (is). Akiknek jó erőben volt a motorja, azoknak a kanyarokban elég volt kevesebbet is vállalni. A második kör utolsó gyorsaságiján, Vizsláson, nagyjából a pálya felénél éreztük, hogy kezd elfogyni az erő, a motorból, ami fokozatosan átváltott három hengeres üzemmódra.
Rettenetesen kétségbe estem, mert eszembe jutott az évnyitó Eger Rallye, ahol tönkre ment a motorunk és csak Székesfehérváron térhettünk vissza a felújítást követően. Szinte csak legurultunk a pályáról. A beíró után szétnéztünk a motortérben, de semmi rendelleneset nem láttunk. Jó volt a vízhőfok, volt olajnyomás is, a gyújtáselosztó tökéletesen muzsikált. Hálás vagyok Gerinek, mert ki akartam állni, a nagyobb bajt megelőzendően, de ő biztatott, hogy ne adjuk fel, és milyen jól tette. 🙂 A szerviz közel volt, eljutottunk odáig, ahol a szervizcsapatunk gatyába rázta a motort, hálás köszönet nekik ezért. Gondtalanul tudtunk tovább autózni, a begyűjtött hátrányunkból igyekeztünk minél többet lefaragni. Ez nagyrészt sikerült is, mert a P12-ben és a Lada kupában másodikak lettünk, az összetettben pedig a negyedik helyre tornáztuk fel magunkat az utolsó körben, ami jó, de akár a második helyet is elcsíphettük volna. Élveztük a csatákat, óriási volt a géposztályban is a csata, ez alapján egész jó verseny volt a Salgó Rallye. Élmény és eseménydús futam volt az idei Salgó, aki itt célba ért, megérdemli a gratulációt.
A Nyíregyháza Rallye nektek – a navigátorod oldaláról – félig hazai verseny lesz. Ott tudtok lenni az évzárón?
Gergely helyben lesz, a saját ágyából jöhet majd versenyezni, de nekem sem lesz messze, mindössze 85 kilométert kell majd utaznunk a novemberi verseny színhelyére. Nagyon készülünk, nagyon szeretnénk már ott lenni, mert a zempléni pályákon fog eldőlni a géposztályunk és a Lada kupa éves trófeáinak a sorsa is. Számolgattunk a Salgó Rallye után és azt az eredményt kaptuk, hogy a P12-ben mindössze egy ponttal vagyunk lemaradva Hulmann Gabiék mögött, így rendkívül szoros csatákra, és ha már így alakult a ponttáblázat, akkor néhány szép nagy serlegre is számítunk.
Rallye2.hu – Salánki Gábor
Támogatóink köszönjük az önzetlen, kitartó támogatását!
Tiszák Kft, Optimit Kft, Precedent, Lisztes Trans, Balog és fia Gumiszervíz, Race1.net, Kalmár Norbert, Szombati Rally Team, Szalma autófényezés és autókozmetika
Valamint hatalmas köszönettel tartozom a Családomnak, csapatomnak és az összes segítő barátnak, akik ebben részt vesznek, mert nélkülük ez nem jöhetne létre!