Olyan pechszériát, mint amit az idei évben Tim Gábor és Timár Tamás él át, olyat a Rallye2-ben senki sem tudhat magáénak, de megkockáztatjuk, hogy a teljes hazai rallyesportban sincs párja ennek a vesszőfutásnak. Gabiék készültek, teszteltek, izgultak a hazai versenyüket megelőzően, de feleslegesen, mivel az évad legrövidebb futama lett a számukra, a nógrádi megmérettetés. A Salgó Rallye-ról Tim Gábort kérdeztük.
Szia Gabi! Néhány mondatban össze tudnád foglalni a Salgó Rallye-t?
Mi sem egyszerűbb ennél. 🙁 Kettőnél nem hinném, hogy több mondatra lesz ehhez szükség. 🙁
A Superspecial jól sikerült, másodikak lettetek, majd vasárnap reggel, kb. négy kilométer után, a zagyvarónai gyorsaságin, technikai hiba miatt ki kellett állnotok.
Nagyjából ennyi, ami azért is érintett minket nagyon rosszul, mert a Salgó Rallye a hazai versenyünk volt, rengeteget készültünk rá fejben, bizonyítani akartunk, és még egy kis tesztet is tartottunk Bárnán, a rajtot megelőzően.
Ott azt gondolom, hogy minden rendben volt a kocsival. Nem gyanakodtatok technikai hibára?
A kocsink tökéletes volt, a teszt hasznos, kizárólag a rendőri biztosítással nem voltunk megelégedve. Nem sok kellett hozzá, hogy óriási balesetet szenvedjünk. Visszafelé irányban haladtunk, amikor szembe jövő forgalommal találkoztunk a pályán. Amikor elindultunk, akkor azt mondta a biztosítást végző rendőr, hogy mehetünk nyugodtan, miközben a lezárt(nak hitt) útszakasz túloldaláról beengedték a közúti forgalmat. Nagyon megijedtünk. Ezzel véget is ért a tesztünk, de legalább ráérezhettünk, hogy az Opel Adam motorjának megjött az ereje, a generátor rendesen töltött, megbizonyosodhattunk róla, hogy jól sikerült a verseny előtt az autónk felkészítése.
Szombaton egészen jól mentetek az első szakaszon, ügyesen lefűztétek a kanyargós részt.
Nagyon tetszett a Superspeciál, mert én kedvelem a szűk, visszafordítós kanyarokat. Technikás volt, igyekeztem a kéziféket is használni, a közönségnek tetszett, amit csináltunk, sok barátunk, szurkolónk és ismerősünk buzdított minket a tömegben. A bemutatkozó gyorsaságin mi voltunk a leggyorsabbak, a 6-os kategóriában, az összetettben pedig másodikak lettünk.
Vasárnap reggel némi várakozással és nem várt eseménnyel indult a napotok.
A második gyorsaságin, miután elrajtoltunk, a rónafalui elágazásnál, a kereszteződésnél átbukkantunk egy kisebb huplin, de nem ugrattunk, semmi különös nem történt. Ám éreztem, hogy a jobb első keréknél valami baj van. Nagyjából 100 km/órás tempónál ráléptem óvatosan a fékre, ami kis híján berántott minket az árokba. Nem volt könnyű megfogni az autót, de egyértelművé vált azonnal, hogy roppant nagy baj van. Rónabányáig elvergődtünk komoly nehézségek árán, és ott ki kellett állnunk. Senkit nem tartottunk fel, jó helyre sikerült lehúzódnunk a kocsival, de a versenyünk véget ért. Eltört a kitámasztó lengőkar, ez okozta a vesztünket.
A Zemplén Rallye-ra el tudtok majd jönni, novemberben?
Bennünk van a motiváció, nagyon szeretnénk ott lenni az évzáró versenyen, mert bizonyítani szeretnénk. Karrierem leghektikusabb éve az idei, ennyi problémával még soha nem kellett megküzdenem a pályafutásom elmúlt 17 évében. Rajtunk tehát nem múlik, reméljük, hogy valóban rajthoz állhatunk az évad utolsó Rallye2-es futamán.
Rallye2.hu – Salánki Gábor