Marton Zolinak és Horváth Krisztiánnak gyorsan be kellett látnia Komlón, hogy nem érdemes kapkodni a felkészülés során, hiszen az roppant hamar visszaüt a versenypályákon. Zoliék ennek ellenére kihajtottak mindent a Renault-jukból, amit csak lehetett, de sajnos így sem sikerült célba érniük a Mecsekben. Most viszont arra az elhatározásra jutottak, hogy a Salgó Rallye mehet a levesbe, helyette inkább előre hozzák a holtszezonra tervezett felújításokat, amiket, ha egy kis szerencséjük lesz, a novemberi Zemplén Rallye-n akár még le is tesztelhetnek. Marton Zoltánnal beszélgettünk.

A Székesfehérvár Rallye után kihagytátok a Veszprém Rallye-t. Miként készültetek Komlóra?

A rengeteg munkánk miatt gyakorlatilag semmit sem csináltunk a kocsinkkal, fejlesztésekre pedig végképp nem volt idő. Csak lemostuk a Renault-nkat, kerekeket cseréltünk, majd elindultunk a Baranya Kupára. Ez meg is bosszulta magát. A tesztre sem jutottunk el. Ahogy kiszálltunk Székesfehérváron az autóból, ugyanúgy álltunk oda a Baranya Kupán a rajtjához.

Pénteken egy izgalmas prológgal kezdtetek. Milyen volt a versenyetek?

Izgalmas volt a prológ? Köszi, jó, hogy mondod, mert mi semmit sem láttunk belőle, olyan párás volt a szélvédő belülről. „Zseniális” érzés volt így autózni, a szakadó esőben. A taktikánk az volt a bemutatkozó szakaszon, hogy nézegettem kifelé az oldalablakon, aztán, ha láttam, hogy elmentünk valami mellett, akkor rárántottam a kéziféket, így a hömpölygő vízen azonnal eldobta az autónk a farát.

Végül is bevált a taktika, mert mindent ki és megkerültetek, ahogyan azt kellett. 🙂

🙂 Mi is így „láttuk”, csak eddig nem voltunk biztosak benne. Az első szakaszon, az elején óvatoskodtunk, aztán belejöttünk, úgy éreztük, hogy jól megyünk, erre kétszer megforogtunk. Az okát nem tudnám megmondani, kopott gumik voltak fönt, de nem kellett volna ennyire megcsúszniuk, ám nem is ebben látom az okokat. Szerintem én hibáztam. Viszont élveztük az esti autózást. Az egész versenyen csak kerestem a megfelelő ritmust, de egyszerűen nem találtam. A szombati napot hosszú várakozással kezdtük, majd amikor végre elindulhattunk Hetvehelyen, akkor az előttünk rajtoló BMW-sek, Ivony Csabáék jókorát estek, amit szerencsére megúsztak ép bőrrel. Természetesen ez is kizökkentett minket a nehezen megtalált kerékvágásból, kellett másfél, vagy két kilométer is, mire újra elkaptuk a fonalat és rátaláltunk az itinerben, hogy hol vagyunk pontosan. A harmadik gyorsasági szakasztól elkezdett melegedni a motorunk. Mint utólag kiderült, leszakadt a hűtőventilátor a tengelyéről, és kilyukasztotta a hűtőt. Olyan meleg volt a motortérben, hogy a váltóbowdenek megnyúltak, nem tudtam rendesen váltani, ez vetett véget a versenyünknek. Túlélő módban autóztunk még egy darabig, megtettük, amit lehetett, de esély nem volt rá, hogy így célba érjünk.

A Salgó Rallye-ra el tudtok jönni?

Egészen biztosan nem megyünk el Salgótarjánba. Elég sokat törtük a fejünket, hogy mi legyen, és végül úgy döntöttünk, hogy ezt az évet inkább elengedjük. Az elkövetkező két hónapban egy csomó olyan átalakítást szeretnénk elvégeztetni az autón, amiket egyébként a téli holtszezonra terveztünk. Ha elkészül minden november elejére, akkor ellátogatunk az év utolsó futamára, a Zemplén Rallye-ra, de ha nem, akkor oda sem. Az a célunk, hogy amikor legközelebb odaállunk a rajthoz, akkor ne arról kelljen beszélgetnünk a verseny után, hogy ez, meg az, meg amaz volt a hibánk és a problémánk. Legyen minden jó, aztán ha tudunk végre gondtalanul versenyezni, akkor nagyon boldogok leszünk a következő futamunk céldobogóján.

Rallye2.hu – Salánki Gábor     

Ha tetszett a cikkünk kérlek oszd meg másokkal is!