Rallye2.hu
logo
…csak a Rallye2 -ről szól!

Magyari Beck Szabolcs: Elfogadhatóan zárult a Baranya Kupánk

Magyari Beck Szabi és Török András számára nem kevés munkával járt, hogy ott lehessenek a Baranya Kupán, de ennek ellenére a technika ördöge – részben – megint kibabrált velük. Minden igyekezete ellenére Szabiék mégis legyőzték a mecseki pályákon, és így értékes pontokkal távozhattak Komlóról. A Salgó Rallye-ra – amin Szabi már 21 évvel ezelőtt is részt vett – sajnos nem fog megoldódni a páros Renault-jának a váltóproblémája, de a fiúk már kidolgoztak egy stratégiát, amivel a reményeik szerint szinte gond nélkül abszolválhatják majd a salgótarjáni versenyhétvégét. Magyari Beck Szabolccsal beszélgettünk.

A Székesfehérvár Rallye-n mentetek utoljára, így elegendőnek tűnik a komlói felkészülésre szánt időtök. Mivel telt a két futam közti másfél hónap?

Próbáltuk megkeresni annak az okát, hogy miért dobálta ki a váltónk folyamatosan a második fokozatot a székesfehérvári futamon. Le is szereltük a váltót, mert az egyik váltótartó bak ki volt szakadva a helyéről. Ezt kijavítottuk és egy erősebb bakkal pótoltuk, kipróbáltuk, jó volt, így nyugodtan állhattunk oda, a rajtba, Komlón. A munkánk miatt úgy alakultak a dolgaink, hogy nem tudtunk ellátogatni a hivatalos tesztre, amennyi időt csak lehetett, azt mindet a pályabejárásra, illetve a helyszíni felkészülésre fordítottuk.

A pénteki prológon nem unatkoztatok… Milyen volt a versenyetek?

A prológot megelőzően, egy perccel azelőtt, mielőtt be kellett volna érkeznünk az első időellenőrző állomásra, kiderült, hogy az autónk nem indul be, mert elmozdult az AC pumpa kábele. Azóta sem tudjuk mitől, de szerencsére rájöttünk és sikerült életet lehelni a motorba. Kapkodtunk, ott hagytam a maszkomat a szervizparkban, de Danika utánunk hozta, ezt köszönjük még egyszer neki. Eközben kitört a vihar, a vadonatúj sátrunk pedig a szervizpark közepén landolt, mert felkapta a szél. A prológon száraz aszfaltra való gumikkal motorcsónakáztunk egy jót, majd jött a nagy fejtörés, hogy milyen állapotok fogadnak majd vajon minket az első gyorsaságin? Nem tudta senki és persze mi sem, hogy milyen gumikat kellene felraknunk az egyetlen, pénteki szakaszra. A tanakodás közben Turán Fricit is megkérdeztem, hogy mit javasol? Ő azt tanácsolta, hogy hátra intermedia-t előre pedig száraz gumikat szereljünk föl. Ez jónak bizonyult, mert nem koptak el az intermedia-k, az eleje pedig jó puha volt. Semmi gondunk nem volt igazából, tapogatózósra vettük a Vasas-Hosszúhetény gyorsaságin a figurát, bemelegítésnek tökéletes volt. Hasonlóan, óvatosan nyitottuk a szombati napot, Hetvehelyen, de eközben fény derült arra, hogy valami mégsem sikerült jól a váltó javításakor. Ismét elkezdte kidobálni a második fokozatot, de csak a balos kanyarokban.

A széles utakon elég jól boldogultunk, de a keskenyebb, erdei aszfalton alaposan megnehezítette ez a hiba az életünket. Ott sokszor kellett tartani menet közben a váltókart, a másik kézzel kormányoztam, de néha Bandinak is be kellett segítenie a váltókar helyen tartásában. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy ez csak a másodikat érintette, a többi fokozat nem rakoncátlankodott, de volt rá így is példa, hogy a Bencs testvérek utolértek minket a gyorsaságin. A cél előtt egy kilométerrel el kellett engednünk őket. Nem tudtunk mást tenni, úgy voltunk vele, hogy megyünk, ameddig tudunk, eljutottunk végül a célba is, csak lecsúsztunk a kategóriánk utolsó előtti helyére. De voltak bíztató részeredmények, sikerült olyan szakaszt is teljesítenünk, ami még így is jó volt. Az ötödik helyünket nem mondanám jónak, de a helyzethez képest elfogadhatónak ítélem meg. A lényeg az volt, hogy a pontokat hazahozzuk Komlóról.

A feladat adott a Salgó Rallye rajtjáig…

Ez igaz, de nem lesz kész addig a váltónk, nem tudjuk kijavítani a problémát, mert „váltós emberünk” három-négy hét alatt tudná összerakni a váltót, annyi idő pedig nincs Salgótarjánig. Azt beszéltük meg, hogy Nógrádban szélesebb, jobb minőségű utak vannak, mint Komlón, az ilyen helyeken pedig nem volt túl sok problémánk a váltóval, így megyünk, bizakodunk és megpróbálunk jól szerepelni. A feladat nem lesz új a számomra, már 1997-ben is versenyeztem Salgótarjánban. A pályák közül mindegyik volt már akkor is. Cerdenek két évtizede még rosszabb volt a minősége, Kazárra MARB és egyéb amatőr futamokra jártunk, tetszik és fekszik is nekünk ebben a Vizslásig tartó formában is. Attól függetlenül, hogy csak egyszer lesz a Rallye2-eseknek, mi nagyon várjuk a salgótarjáni, városi superspeciált. Jónak gondoljuk ezt a kezdeményezést, biztosan sok néző lesz majd kint a pálya mentén. Úgy készülünk, hogy az autónk olyan lesz, amilyen, a széles aszfalton megpróbálunk inkább egy fokozattal fentebb fordulni, aztán bízunk a szerencsénkben, és abban, hogy ezzel kijátszhatjuk a váltónkat, kíváncsiak vagyunk, hogy ez hová lesz elég a futam végén, a mezőnyben.

Rallye2.hu – Salánki Gábor

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.