Szabó Zoli és Milcsevics Lóci az értékes kupákon kívül több kijózanító pofonnal is gazdagodott a Baranya Kupán, aminek a mecseki pályákon nem nagyon örültek, de tanultak belőlük és a későbbiekben garantáltan több hasznát veszik majd a tapasztalatoknak, mint a kétségtelenül a gyönyörű serlegeknek. De ilyen ez a rallyesport, tudják ezt jól a srácok, így ha kategória utolsó helyén is, de nagyon boldogan gurultak át a komlói Városháza előtt, a célkapun. A Baranya Kupáról és az év végéről Milcsevics Lóránttal beszélgettünk.

Mit csináltatok a Veszprém Rallye és a Baranya Kupa között?

Munka, munka, és még egy kis munka volt a programunk, tesztelni, versenyezni egyáltalán nem volt időnk. A Baranya Kupa hivatalos tesztjére is csak késve, nagyjából a teszt félidejénél tudtunk megérkezni, mégis emlékezetesre sikerült a bemelegítés. Egyszer felírtuk a tesztpályát, aztán bekötöttük magunkat a versenyautóban és nagy hévvel indultunk neki a főpróbának. Nem tartottuk be a fokozatosság elvét, hanem azonnal a közepébe csaptunk. Ez persze rögtön sok lett és az első kanyarok egyikében odacsaptuk az autónk bal hátulját egy szalagkorláthoz. Ez egy kicsit visszább vetett a tempónkból, valamennyivel óvatosabban autóztunk tovább, a teszten. Hála az égnek, a kocsinknak nem lett komoly baja, a hátsó lökhárító sérült meg, amit a szervizcsapatunk hamar megjavított, mi pedig megértettük a célzást, hogy ésszel kell menni a vizes, mecseki pályákon, mégis voltak izgalmas pillanataink.

Pedig időben kaptatok egy kijózanító pofont, ami jól jött, mert megnyertétek a prológot, de aztán megint kalandoztatok egyet. Milyen volt a Baranya Kupa nektek?

Rövidre sikerült a pályabejárásunk, amit megint csak a rengeteg munkánknak tudhattunk be. Egyszer felírtuk a gyorsaságikat és egyszer lepróbáltuk az itinert, többre nem volt időnk, ennek meg is lett a hátulütője Szerettünk volna legalább még egyet menni a szakaszokon, a tréningen, de sehogy sem fért bele az időnkbe. A rövid itinerírás után, de a prológ előtt, amikor kijöttünk a szervizből akadt némi nézeteltérésem a sportbírókkal, azt mondták, hogy kikéstünk, szerintem meg nem, de végül bebizonyosodott az igazam, csak nem volt jó ilyen hangulatban nekiindulni a futamnak. A versenyzői összekötőnk, Holecz Krisztián nagyon jól kezelte a helyzetet, megnyugtatott minket, hogy mások is jártak úgy, mint mi, jóvá fogják írni az elrontott időnket. Átgurultunk a prológra, de a rajtidőnk előtt kettő perccel leszakadt az ég, iszonyatosan ömlött az eső, időlegesen meg is állították a prológot. Irreálisak voltak a körülmények, mégis nálunk mutatott a legkevesebbet az óra, megnyertük a bemutatkozó szakaszt, a Rallye2-esek között. Zoli ügyes volt és jól teljesítette a kézifékes, visszafordító kanyarokat is, de amennyire lehetett kíméltük a hajtást és a féltengelyeket. Ezzel az örömmel a tarsolyunkban elindultunk az első gyorsasági szakaszra, ám két balesetbe is belefutottunk az etapon. Sietnünk kellett, hogy ne késsünk ki – ekkor már a valóságban is – a rajtból.

A Vasas-Hosszúhetény gyorsasági ¾-éig teljesen hibátlanul autóztunk, de ekkor Zoli meglátta a nézőket, az egyik kanyarban és látványosan akarta bevenni a kanyart. Végül túl jól sikerült a produkció, mert lecsúsztunk az árokba, – igazából „megágyaztunk” Paolo Diana-éknak, ők is ugyanide estek be – amivel el is ment az egész versenyünk, mert nagyjából öt percbe telt a nézőknek, mire ki tudtak minket szabadítani. Köszönet érte. Szombaton ezért a mezőny végén, sereghajtóként kellett elrajtolnunk. Hetvehelyen azonban kaptunk egy újabb figyelmeztetést odaföntről. Röfögtek a malacok rendesen a csomagtartóban, hiszen majdnem leestünk megint az útról. Egyébként ez a kanyar volt az, ahol egy R5-ös autó, valamint a BMW-s, Ivony-Kreicsi páros is beesett. Mákunk volt, szerencsére Zoli észnél volt, és tökéletesen kezelte a helyzetet. Harmadik nekifutására sikerült velünk megértetnie az égieknek, hogy óvatosabban kellene autóznunk a szakaszokon. Ezután már semmi gondunk nem volt, Zoli rátalált a megfelelő ritmusra, Alsómocsolád széles részén már vissza is kellett fognom egy kicsit, mert kezdte nagyon élvezni ismét a száguldást. Bemelegedtek rendesen a gumik, igazi versenytempót tudtunk autózni végre. A verseny második napján ezt az egy kalandot leszámítva igazából semmi nem történt velünk. A kilométereknek köszönhetően egyre inkább magára talál Zoli, a kis 208-asunkban. Az autónk tökéletes volt, hibátlan munkát végzett a csapatunk az egész verseny alatt. Utolsók lettünk a géposztályban, de rengeteget tanultunk a versenyen, miközben jó kedvből, hobbiból versenyeztünk.

A Salgó Rallye-n lesz a következő „buli”. Ti ott lesztek az évad utolsó előtti Rallye2-es versenyén?

Sajnos nem, Zolinak más elfoglaltsága lesz a salgótarjáni futam időpontjában. A Zemplén Rallye-ra viszont nagyon készül, mert ő arról a környékről származik, részben hazai pályának tekinti. A Zemplénen viszont lehet, hogy én teszek majd neki keresztbe, mert egy kisebb térdműtét előtt állok és az orvosokkal kell egyezkednem, hogy szabad és bevethető legyek a novemberi versenyhétvégén. Egyelőre, a jelenlegi információk szerint ott tudunk lenni a Zemplén Rallye-n. Ez jó lenne, ha így is maradna, mert mindketten nagyon szeretnénk részt venni az évzáró szabolcsi és borsodi megmérettetésen.

Rallye2.hu – Salánki Gábor

Ha tetszett a cikkünk kérlek oszd meg másokkal is!