Gyöngyösi Marci és Kollár Karesz kívülről nézve és a fotóik tanulsága alapján a tőlük megszokott jó hangulatban száguldozott a baranyai pályákon, pedig nagy feszültség volt bennük és a csapatukban is az elmúlt három futam fiaskói miatt, valamint a Veszprém Rallye után elvégzett fél autó felújítás sikeressége okán is aggódtak. A vége viszont jó lett, a kocsi rendben volt, a komlói célban pedig már felszabadultan ünnepelte az egész csapat az 5-ös géposztály bronzérmét. Gyöngyösi Marcell foglalta össze a mecseki kalandjaikat.
A Veszprém Rallye után alaposan szétszedtétek az Opeleteket, rengeteget dolgoztatok rajta. Hogy sikerült a munka?
A két verseny között gyakorlatilag folyamatosan szereltük a kocsit, elvégeztük a szokásos murváról, aszfaltra történő futómű átszerelést is. Ezután atomjaira szedtük az autó belsejét, a motor kábeleinek a kivételével kihúztuk az összes kábelköteget, kiszedtük a műszerfalat, a vezetékekkel, valamint a hűtő/fűtő ventilátorral együtt és mindet újra cseréltük. Kikerült vagy 30 kilogrammnyi felesleges súly, az új taposólemezeknek köszönhetően pedig szebb és praktikusabb lett az utastér. A mindennapi munkánk mellett ez nem volt könnyű feladat, szinte az összes esténket a műhelyben töltöttük. Karesz, Gyurika, Dani és Simon Niki is sokat segített. Niki ételt, italt hozott nekünk, mindenkinek nagyon hálás vagyok a segítségéért, a családtagoknak pedig a türelemmel viselt nélkülözésünkért, mert úgy néz ki, hogy jó lett az autó, Komlón remekül muzsikált.
Nem arról vagytok híresek, hogy hetekkel, a rajt előtt készen vagytok a kocsi felkészítésével. Sikerült egy ekkora volumenű munka után tesztelnetek? Ki tudtátok próbálni az autót miután elkészült?
Semmilyen teszten nem voltunk, a verseny előtt néhány nappal, egyszerű utcai körülmények között gurultunk vele párat, és a legnagyobb meglepetésünkre, a mérőóra szerint túlmelegedett a hűtőfolyadék. Beletelt némi időbe, mire rájöttünk, hogy valójában nem melegedik a hűtőközeg, csak a computer van megbolondulva, és hibásan jelez. De már nem volt időnk elvinni a programozóhoz, így 19-re lapot húztunk, elindultunk és bíztunk benne, hogy Komlón nem fog letiltani a computer, mert úgy van beállítva, hogy a motor károsodását megelőzvén lecsökkenti a teljesítményt, ha túlmelegedést észlel. A nagy hőség sem szolgálta a helyzet megoldását, de végül szerencsénk lett, nem volt problémánk, kibírta a versenytávot, nem tiltott le.
Mi történt veletek a gyorsaságikon?
Az első nap az nagyon rosszul sikeredett. A prológon már felhőszakadásban indultunk el. A bemutatkozásra kopott slickeket tettünk fel, ezek pedig az esővel együtt csúsztak ám, de nem kicsit. Mindeközben, a hőségben bepárásodott a szélvédő, amit a ventilátor nem bírt lefújni. Konkrétan semmit nem láttam a gumik között. Azt hittem a cél előtt, hogy van még egy visszafordító és így bementem a rajtba, oda, ahol már Marton Zoliék várták a startjelet. 10 méterre voltunk tőlük. Hagyjuk is a prológot inkább, mert totálisan élvezhetetlen volt ilyen körülmények között. Full káosz volt az egész. Ezután megpróbáltunk egy nagyot dobni, intermedia gumikat raktunk fel, az esti, hosszúhetényi gyorsaságira, hogy hátha esős lesz az aszfalt, de mire odaértünk, addigra a pálya nagyobbik része fölszáradt. Erre a gyorsaságira a legjobb választás egy jól megmelegített puha slick lett volna. Nem forszíroztuk túl ezt a szakaszt, mert tudtuk, hogy a verseny úgyis szombaton, a hátra lévő hat szakaszon fog eldőlni. A szervizparkba menet, etapon vettünk egy dinnyét, mert egy civil rendőrautóból, mozgó traffipaxal lefüleltek minket a rend éber őrei, és pont egy dinnyeárusnál tudtunk lehúzódni, hogy alávessük magunkat a hatósági eljárásnak. Eközben ejtettük meg a gyümölcsvásárlást.
A szervizparkban tök „jóízűen” fogyasztottuk el a 33000 Forintos dinnyénket. 🙂 Másnap mindössze egyetlen megforgásunk volt, akkor egy bal5-ös visszafordítónál rövidet fékeztem és emiatt elúszott az autónk hátulja. De szerencsénkre már annyit lassult az autó, hogy háttal csúszva, négy füstölő kerékkel, de megálltunk a bozót és a fák előtt, azonnal tudtunk tovább menni. 4-5 másodpercnél nem maradhatott bent több a piruett miatt. Ezen felül – azt leszámítva, hogy nagyon rosszul versenyeztem – más kalandunk nem volt. Szeretem, imádom a mecseki pályákat, de ezúttal nem éreztem rá a ritmusukra. A három eredménytelen fordulónk, rajtunk kívül, a csapatunkat is feszültté tette. Azon stresszeltünk az elsőtől az utolsó méterig, hogy végig kellene érnünk, Karesz ezen felül a verseny előtt elvégzett munkák miatt is aggódott, hogy rendben lesz e minden, kibírja e, a célig a kocsi? Nem volt meg a szokásos Gyöngyösi-Kollár féle jó hangulat. A jó hangulat végül is megvolt, csak hiányzott az önfeledt oldottság. A verseny végén, amikor végre átgurultunk a célkapun, no akkor szakadt ez ki mindenkiből. Az egész csapat szombaton este szabadult föl igazán. A kategóriánkban sikerült kupát is szereztünk, a másfélszeres pontoknak köszönhetően talán a géposztályunk év végi dobogójáért folytatott csatába is visszatértünk a komlói bronzérmünkkel. Nagyon kellett már ez a célba érkezés az egész csapatnak. Mi már a Salgó Rallye-t várjuk.
Ez lett volna a következő kérdésem…
Mindenképpen megyünk a bajnokság hetedik versenyén, mert szeretjük a nógrádi pályákat, és az elmúlt évek tapasztalatai alapján azt mondom, hogy ott általában jobban is tudunk autózni. Reméljük, hogy az Opelünk Komlón mutatott jó formája Salgótarjánban is megmarad, és akkor úgy gondolom, hogy az év végére, a Zemplén Rallye-ra még nyitott maradhatna a dobogós helyezésekért vívott meccs, a géposztályunkban. Madari Imikééknek külön gratulálunk, mert űridőket autóztak a Baranya Kupán, de Várnai Dávidék is jól mentek. A bajnoki cím sorsa szerintem kettőjük között fog eldőlni, aztán mögöttük vagyunk legalább négyen, akik a bronzéremre pályáznak. Lesz egy kis show és izgalom az év utolsó két futamára, az 5-ös géposztályban, az már szinte biztos.
Rallye2.hu – Salánki Gábor