Rallye2.hu
logo
…csak a Rallye2 -ről szól!

Várnai Dávid: Megtréfált a Hondánk

Várnai Dávid és Szabó Tomi tökéletes teljesítménnyel, de a körülményekkel nagyot csatázva vezette a géposztályát a Veszprém Rallye-n, amikor a hőn szeretett autójuk alaposan becsapta őket és emiatt feladták a futamot a szervizben. Dávidék otthon nekiestek a kocsinak, de mérgükben nem szétverik, hanem alaposan megjavítják, mert a Baranya Kupára, a pilóta megígérte neki, hogy minden veszprémi bánatát megbosszulja az egyébként fürge Hondán. Várnai Dáviddal beszélgettünk.  

Székesfehérváron kategóriagyőzelemmel zártátok a futamot, ami után az általad nagyon kedvelt murvás pályák vártak rátok, Veszprémben. Hogyan készültetek?

A hazai versenyünkön tökéletesen működött az autónk, és szerintem mi is nagyon jól működtünk az egész versenyen. A Veszprém Rallye-nak úgy tudtunk nekikezdeni, hogy az Hondánk hibátlan állapotban volt, csak a murvás beállításokat és a kötelező feladatokat kellett elvégeznünk a felkészülés során. De hiába voltunk alaposak, a pályák nagyon hamar leamortizálták a kocsinkat. Az alját és tetejét egyaránt, bár nem borultunk fel és tetőn sem voltunk, de mindenütt kapott az autónk a sziklás gyorsaságikon.

A verseny feléig jutottatok. Milyen volt ez a három gyorsasági és mi történt az autótokkal?

Gondolom, hogy nem árulok el azzal nagy titkot, ha azt mondom, hogy a pályák véleményem szerint siralmas állapotúak voltak. Már Kislőd is. Leszaladt előttünk az ORB mezőnye, az R5-ös versenyautók pedig alaposan megdolgozták a talajt, nekem gyakorlatilag a fékhez sem kellett érni, mert az is eleget lassított rajtunk, hogy folyamatosan a földön húztuk a Hondánk alját. Emiatt a kocsink alsó védelme elég hamar felmondta a szolgálatot. Nem szakadt le, de durván kapta a kiképzést. Hegyesd baromira tempós volt, azt nagyon szerettük, ez az a pálya, amire azt mondom, hogy én vagyok. Alapból szeretem a murvát, de Hegyesden még jó időt is tudtunk menni. A kategóriánkban megnyertük, mint ahogy a másik két gyorsaságit is, amit teljesítettünk és abszolútban is jól álltunk, hatodik időt jöttünk a második gyorsaságin. Fenomenális szakasz volt! A lőtér is, bár Hajmáskér egyáltalán nem kímélte a kocsit. Ugrattunk is többször, igazából nem vettem el a gázt, úgy mentünk végig, ahogyan azt kell, az összetett értékelésben is bőven benne voltunk az első tízben. Az utolsó egy kilométert már úgy teljesítettük, hogy nem volt ötödik és hatodik sebességfokozatunk, 5500-ig forgott csak ki a motor, mert letiltott az autónk. Kb. 20 másodpercet bent hagytunk emiatt, de így is jó lett az időeredményünk. Az utolsó előtti kanyarban elkezdett világítani a töltésjelző lámpa, mindössze 60-70 kilométeres tempóval gurultunk át a cél fotocelláján. Beszenvedtük a kocsit a szervizparkba, miközben folyamatosan azt gondoltuk, hogy a töltéssel és emiatt a generátorral van a gond. Útközben többször le is fulladt az autó. A szervizcsapatunk felemelte a kocsit, és megállapították a srácok, hogy valószínűleg a generátorral lesz a baj, legjobb tudásunk szerint ilyen esetben ott kell keresni a hiba forrását. De valamiért ennél a &@< [ä;]>#%!+=-nél 🙂 , más néven, a mi kis drága japán autónknál, – amit egyébként imádok – azt a megoldást alkalmazták a mérnökök, hogy a lambda szonda egy áramkörre van kötve a generátorral. Közös az elektronikájuk. Mi pedig az egyik ugratónál a lambda szondát ütöttük le, ami zárlatos lett, ezáltal letiltotta a generátort. Emiatt nem volt töltésünk. Erre Ifj. Fogarasi Attila hívta fel a figyelmünket, akinek ezt és az összes többi technikai információt is köszönjük szépen. De sajnos csak későn találkoztunk vele, így nem indultunk ki a második körre a szervizből, mert úgy voltunk vele, hogy generátor és töltés nélkül teljesen felesleges. Igazából egy gyorsan javítható autóval adtunk fel, egy jó eredménnyel kecsegtető, bár kétségtelenül küzdelmes versenyt. De még ott volt a sebességváltó problémánk is, amit ha „megoldunk” annyival, hogy negyedikben, vészvillogóval végiggurulunk a második körön, akkor is minimum másodikként célba érünk, mert a három, 5-ös géposztályba tartozó autóból, a harmadik szakasz végére már csak ketten maradtunk. De nem tudtuk pontosan, hogy mi a hiba, ezért inkább kiálltunk, nem láttuk értelmét áramellátás nélkül a verseny folytatásának. Talán a sors akarta így. Ha tovább megyünk, akkor lehet, hogy beborulunk valahová Hegyesden, negyedikben, padlógázzal.

Ezt már soha nem tudjuk meg, bár ilyesmire nem is vagyunk kíváncsiak. A bajnokságot hol folytatjátok?

A Baranya Kupán. Megyünk Komlóra, támadunk, kellenek a pontok, egyértelműen nyerni akarunk a kategóriánkban, az összetett értékelésben pedig jó lenne odaérni az első öt hely valamelyikére. Magasra tesszük a lécet, ha már gyűjtjük a pontokat, akkor legalább jó sok kerüljön a nevünk mellé. Korábban nemhogy a Baranya Kupán, de még Pécs környékén, a Mecsekben sem versenyeztünk. Fogalmazhatnék úgy, hogy teljesen Baranya szüzek vagyunk. 😀 Ez most augusztus elején egészen biztosan meg fog változni, reméljük, hogy kellemesek lesznek az első komlói benyomásaink.

Rallye2.hu – Salánki Gábor

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.