Rallye2.hu
logo
…csak a Rallye2 -ről szól!

Cseke Péter: Végre megtört a jég

Cseke Peti és Csikós Borbála az utolsó pillanatban döntött arról, – de milyen jól! – hogy részt vesz idén is a Veszprém Rallye-n. A Lada VFTS-ük gond nélkül teljesítette a bajnokság legdurvább murvás pályáit is, Petiék pedig a célba érkezésükkor megszerezték pályafutásuk első kupáit is, a Rallye2 Bajnokságban, hatalmas volt az örömük a Veszprém Arénánál. A Veszprém Rallye-ról Cseke Péterrel beszélgettünk.

Hogyan készültetek a Veszprém Rallye-ra? Nem ígérkezett könnyű versenynek, miközben korábban nektek még soha nem sikerült célba érni, a Rallye2-ben.

Ehhez mérten szinte sehogy sem készültünk, mert úgy volt, hogy el sem indulunk a versenyen, pedig kedveljük Veszprémet. De addig-addig nézegettük a versenykiírást, addig tanakodtunk, hogy az utolsó utáni pillanatban eldöntöttük, hogy mégis rajthoz állunk a Balaton partján. Csak késve neveztünk, amit utólag fogadtak el a rendezők. A tervünk annyi volt, hogy élvezzük a csúszós murvát, amit alapvetően nagyon kedvelünk. A korábbi versenyeink nem sikerültek túl jól, ezért csak tét és feszengés nélkül szerettünk volna egy nagyot autózni, erre vágytunk, kizárólag ennyi volt az elvárásunk önmagunkkal szemben.

Végre megtört az átok! Célba értetek, hatalmas volt a boldogságotok. Hogy sikerült a verseny?

A tavalyi Veszprém Rallye-n nem éreztük jól magunkat a hatalmas hőségben, sikerélményünk sem volt, ráadásul annyi anyagi kár keletkezett az autónkban, a technikai hibák miatt, hogy azt nagyon nehéz lett volna bármiben is felülmúlni. Idén viszont egy pisszenése sem volt a kocsinknak, messze elkerültek minket a műszaki problémák. Igaz elég sok mindent tettem azért már évközben valamint a Veszprém Rallye-n is, hogy a kocsink kibírja még a legstrapásabb pályákat is, amiből azért most találkoztunk néhánnyal. Nem vállaltunk túl nagy kockázatot, de közben igyekeztünk élvezetesen, látványosan autózni a magunk és a szurkolók szórakoztatására. Ahol megüthettük volna az autót, illetve az olyan pontokon, amiket kockázatosnak ítéltünk meg, inkább elemeltem a lábam a gázról. Ezeket beírtuk az itinerbe, valamint igyekeztem fejben tartani a várhatóan rizikós helyeket. Az ugratókat nem kedvelem, mert fotón ugyan jól mutatnak, de csak arra jók, hogy tönkre tegyék az autót és a hétvégénket.

Nem az ugratással lehet versenyt nyerni. A tempósabb részeken kerestük a határokat, de vigyáztunk arra, hogy ne lépjük át egyszer sem. Kalandjaink nem sokszor voltak, mindössze egy kicsúszás színesítette a veszprémi hétvégénket. Ennek is köszönhetjük, hogy végre valóban sikerült célba érnünk, a P12-es géposztályban megszereztük a harmadik helyet. Miután mi alapvetően vidám emberek vagyunk, szeretünk viccelődni, a futam vége felé már azzal tréfálkoztunk mindenhol, hogy eddig előnyt adtunk az R5-öknek, de most már elég volt, innentől elporoljuk őket is. 🙂 Összességében nagyon örültünk a kupáinknak és annak, hogy sokat tanultunk, valamint átgurulhattunk egy nagyon jó hangulatú, eredményes verseny végén, a Veszprém Aréna előtt, a célkapun. Nagy szívfájdalmam volt az, hogy a Rallye2 Bajnokságban eddig – korábban négy versenyen vettünk részt – nem sikerült célba érnünk, csak amatőr versenyeken zártunk futamot a célban. Végre megtört a jég. 🙂

A Baranya Kupára el tudtok jönni? Mi lesz a következő versenyetek.

Ez egyelőre jó kérdés, meglátjuk, hogy mit enged meg nekünk a költségvetés, ezért nem tudok még egyelőre válaszolni erre a kérdésre. Ha rajtunk múlna, minden futamon ott lennénk, ahol lehetne. Az autót minden esetre néhány nappal a Veszprém Rallye után elkezdtük visszaalakítani aszfaltra, hogy ha összeáll minden az utolsó pillanatban, akkor ne ezen múljon a komlói indulásunk. Hogy mi a következő biztos pont a versenynaptárunkban? A Mikulás Rallye! 😀 Azt ki nem hagynánk a világ minden kincséért sem. De jó lenne még idén a Rallye2 Bajnokságban is versenyezni.

Rallye2.hu – Salánki Gábor

Köszönjük a segítséget a szervizcsapatunknak, a segítőinknek, a Gagarin Rally Team-nek és a szurkolóinknak, rajongóinknak! Köszönöm Borinak, hogy együtt csinálhatjuk ezt az egészet, illetve technikai oldalról köszönjük még Kálmán Tomiéknak, a Simonyi testvéreknek, és Osváth Petiéknek is, amit értünk tettek!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.