Rallye2.hu
logo
…csak a Rallye2 -ről szól!

Krehlik Nándor: Az utolsó pillanatig gyötört minket Hajmáskér

Krehlik Nándi és Madarász Szabi egész nap jól teljesített a Veszprém Rallye murvás pályáin, de azt, amitől a felkészülés során a leginkább tartottak, az utolsó szakasz célját követően tapasztalhatták meg. A hírhedt hajmáskéri gyorsasági akkor adta meg nekik a kegyelemdöfést, amikor már azt hitték, hogy megmenekültek és csak egy rövid etap vár rájuk a céldobogóig. Krehlik Nándor foglalta össze nekünk a veszprémi versenyhétvégéjüket, de elárulta azt is, hogy Komlón szeretnének rátenni még egy lapáttal a veszprémi eredményeikre.

Hogyan készültetek a Veszprém Rallye-ra? Negyedikként, de alapvetően jó egészségnek örvendő autóval értetek célba Székesfehérváron.

Ennek ellenére elég sokat foglalkoztunk a Ladánkkal, mert nem mentünk még ugyan korábban a veszprémi pályákon, de hallottuk róluk, hogy eléggé autógyilkosak, szerettük volna megelőzni a bajt, valamint a nagyobb károkat. Amikor végeztünk elégedettek voltunk az eredménnyel, de tesztelni, vagy komolyabban kipróbálni már nem volt sajnos időnk, a kocsit, mert későn indultunk, későn érkeztünk, örültünk, hogy nem késtünk el Veszprémből. A pályabejárás során az első benyomásunk az volt, hogy mégsem annyira rosszak a pályák, mint ahogyan azt otthon elképzeltük, de élesben, amikor már az ORB mezőnye szétcsapta előttünk a talajt mégiscsak az előzetes elképzeléseink látszottak beigazolódni, rettenetes lett a szakaszok minősége. Még ahhoz képest is, mint amilyennel a felkészülés során kalkuláltunk.

Úgy kezdtétek a veszprémi futamot, ahogy a szombathelyit abba hagytátok a murván. Szakaszgyőzelemmel. Milyen volt a Veszprém Rallye nektek?

Kislődön tényleg elég jót jöttünk bemelegítésnek, bár nem éreztük azt, hogy nagyon sietnénk, nem akartunk nagyon kapkodni az első gyorsaságin. Hegyesden, a kislődi eredményünk tudatában még annyira sem forszíroztuk a tempót, még óvatosabban kezdtünk. De a szakasz fele körül az az érzésem támadt, hogy ez már lehet, hogy sok lesz a spórolásból, nekiiramodtunk, próbáltuk behozni a lemaradásunkat. Egyszer fölmentünk egy dombra, egy kanyart elnéztem, lecsúsztunk az árok szélére, onnan kellett összeszednünk az autót. A lőtér előtt megbeszéltük, hogy a nagy ugratón nem megyünk át túl nagy tempóval, de ezt nem sikerült teljesíteni, nagyobbat ugrottunk, mint azt vártuk, az autónk orrán landoltunk. Elkezdett folyni a hűtővíz, a motor „darált” dadogott, majdnem leállt, durrogott a kipufogó, nem akart eljutni a kocsink a célig sem. Ekkor lett nagy a baj a kocsival, aminek a tetejébe még egy defektet is szereztünk. A szervizig elég nagy kínok között vergődtünk el, ahol a csapatunk megtette a tőlük telhetőt, gatyába rázták a kocsit – köszönjük nekik – így folytathattuk a versenyt. Kislőd megint jól alakult, de az utolsó néhány kanyarban szétment a fékünk, kb. 2 kilométert szinte fék nélkül kellett teljesítenünk, egyszer kisodródtunk a fűre. Etapon, ha nem is 100%-osra, de használhatóra javítottuk a féket, csak a légtelenítésre nem maradt időnk, mert elkéstünk volna Hegyesdről. Dudás Gergőék adtak nekünk szerszámokat, nélkülük nem tudtuk volna megszerelni a kocsit. Köszönjük nekik! Levegős fékkel, ám elég jó eredménnyel sikerült átérnünk Hegyesden, megnyertük a gyorsaságit és 3,3 másodperc előnnyel vártuk a power stage-et. Hajmáskéren siettünk mi, ahogy csak tudtunk, de Ráti Gergőék annyira szenzációsak voltak a finisben, hogy több, mint fél perccel kalapáltak el minket, amivel a dobogó második fokát szerezhettük volna meg a verseny legvégén. De a java ekkor még hátra volt, mert az ugratók megint túl „jól” sikerültek. Elállítódott a futómű, és újabb harci sebeket szerzett a VFTS, igen kritikus volt a helyzetünk a gyorsasági végére. De az beszéltük Szabival, hogy mindössze öt kilométerre vagyunk a Veszprém Arénától, azt már kibírja a kocsink. Amint ezt kimondtuk, abban a pillanatban le is állt a motor. Mint később kiderült leszakadt egy kábel, nem volt áram, nem tudtuk életre kelteni az erőforrást. Körülbelül – nem mértük 🙂 – három kilométert toltuk az autót a cél irányába. A cél előtti időellenőrzőben, kiderült, hogy késtünk egy percet, ezért 10 másodperc büntetést kaptunk, az összetettben szerzett ezüstérmünket el kellett cserélni Trencsényi Vincéékkel a bronzra, de a P13-as géposztály második helyét szerencsére nem befolyásolta a büntetésünk, azt megtarthattuk. Köszönjük szépen Pethő Tyutyuék segítségét!

A Baranya Kupára el tudtok jönni?

Mindenképpen elutazunk Komlóra, ott folytatódik nekünk is a bajnokság, de unatkozni nem fogunk a Baranya Kupa előtt, mert rengeteg a dolgunk az autóval, sietnünk kell, ha minden Veszprémben elszenvedett kárt és sérülést helyre akarunk pofozni rajta augusztus elejéig. A környék ismerős lesz, mert egy Mecsek Rallye-n már mentünk, talán 2015-ben, de azt nem tudtuk befejezni, mivel az első szakasz célja előtt beestünk, és nem sikerült visszatenni az útra az autónkat. A Baranya Kupa tehát alapvetően újdonság lesz nekünk, ám ennek ellenére az a tervünk, hogy a veszpréminél jobb eredménnyel érünk célba és jó sokat bezsebelünk a másfélszeres pontokból, az évad utolsó dunántúli Rallye2-es futamán.

Rallye2.hu – Salánki Gábor

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.