Szabó Zoli és Milcsevics Lóci nagyon boldog volt Székesfehérváron, mert amellett, hogy sok, hasznos tapasztalattal gyarapodtak a versenyen, sikerült megtörniük a hagyományt és teljesen ép lökhárítóval gurulhattak át a céldobogón. A páros, most abban bízik, hogy ezt az eddig egy versenyes „sorozatukat” Veszprémben folytathatják, izgatottan készülnek a Rallye2 Bajnokság következő versenyére. Milcsevics Lóci foglalta össze a Székesfehérvár Rallye-t és szót ejtett a Szabó Zolival közös munkájáról is.

A problémás és melós hétköznapok után már nagyon vártuk, hogy újra autóba ülhessünk, régen volt már a Miskolc Rallye. Az első körben arra fektettünk nagy hangsúlyt, hogy megpróbáljunk hamar összerázódni az autóban és magával az autóval, mert a Miskolc Rallye óta nem ültünk a Peugeot-ban, azóta tesztelni sem tudtunk. A „tesztgyorsaságink” a kincsesbányai szakasz volt. Élveztük, jó volt menni rajta, de ezt minden székesfehérvári pályáról elmondhattuk. Ahogy fogytak a kilométerek egyre több mindent tapasztaltunk meg, miközben igyekeztünk minél inkább alkalmazkodni a körülményekhez. Sikerült apró kis fortélyokra ráéreznünk, amivel összességében tizedmásodperceket faragnunk az időeredményeinkből.

A rajt előtt voltak olyan gondolataink, hogy már sikerült összecsiszolódnunk Zolival és az autónkkal is, de rájöttünk, hogy ez nem egészen így van. Székesfehérváron megtapasztalhattuk, hogy vannak még ezen a téren hiányosságaink. Lesz még min csiszolnunk, de ez így a jó. Mi szeretjük az újabb és újabb kihívásokat. Az elején azt éreztük, hogy az lesz a közös munkánk egyik legfontosabb része, hogy elhiggyük egymást. Zolinak azt kellett elhinnie, amit én mondok, nekem pedig azt, hogy ő, az általam lediktált információkat meg tudja valósítani. Ez a kilométerek és a versenyek előrehaladtával természetesen egyre jobban megy szerintem. Zoli egyre ügyesebben terelgeti a kis 208R2-t.

(Szabó Zoltán)

A privát életben már régi jó barátok és ismerősök vagyunk, maximálisan megbízunk egymásban. Idén ezt a bizalmat a kocsiban is ki kell építenünk, a versenyautóban is meg kellett ismerkednünk egymással. Az összecsiszolódás és a bizalom pedig a minél több versenykilométer fog kiteljesedni. Az általános dolgainktól kanyarodjuk vissza a Székesfehérvár Rallye-ra. Jó volt a verseny, tetszett, hogy pörgős és pontos volt, egyedül azt sajnáltuk, hogy az utolsó gyorsassági szakaszt törölni kellett. Mindketten kedveltük a hosszú, 18 kilométeres, nyomvezetős, oroszlányi szakaszt. Nem panaszkodunk, a taktikánkat maradéktalanul be tudtuk tartani, fokozatosan gyorsultunk magunkhoz képest, amit a fentebb említett fortélyok alkalmazásának is köszönhető. Ezzel a géposztályunk negyedik helyét tudtuk megszerezni. Megforgásunk, technikai hibánk, rossz féktávunk, vagy műszaki problémánk sem volt, egy egészen tiszta és nyugodt versenyt sikerült teljesítenünk Fehérváron.

Ezért külön meg is kell dicsérnem Zolit, mert először fordult elő velünk az, hogy a versenyen sértetlen maradt az első lökhárító. Kabalából félre tettünk a szervizparkban egy lökhárítót, de ezúttal nem volt rá szükség, nem sérült meg, nem kellett felraknunk. Ezt pedig jó jelként értékeljük a következő futamunk előtt, ami nem más, mint a Veszprém Rallye lesz. Jól jönne, ha tesztelhetnénk egyet a futam előtt, de egyelőre nem tudunk róla, hogy lenne rá lehetőség. Mi szeretnénk.

A veszprémi rajtot azért is várjuk különös izgalommal várjuk, mert ez lesz az első közös murvás megmérettetésünk. Én már mentem murván, imádom a murvát, szerintem az az igazi rallye. Igyekszek majd minden tapasztalatomat és tudásomat átadni a Balaton partján Zolinak. Egyik nagy kedvencem a Veszprém Rallye, bízunk benne, hogy a célban ünnepelhetjük meg a futamunk végét.

Rallye2.hu – Salánki Gábor

Köszönet a Klausz-Motorsportnak, valamint a szerviznek, a tökéletesen felkészített versenyautóért.

Ha tetszett a cikkünk kérlek oszd meg másokkal is!