Molnár Feri bácsi és Kása Feri ismét nagyot ment a jó öreg Honda Civic-jével Székesfehérváron, teljesítményükkel pedig újabb győzelmet könyvelhettek el a 2WD kupában. Feri bácsi egy kicsit morgolódott a futam szűkre szabott időbeosztása miatt, de összességében igen boldogan tértek haza, a Székesfehérvár Rallye-ról, amit ebben az interjúban foglalt össze nekünk.
Az Iseum Rallye-t kihagytátok, úgyhogy volt bőven időtök felkészülni Székesfehérvárra.
Ez igaz, de a gondos téli felkészítésnek hála, ezúttal sem volt szinte semmilyen dolgunk, amikor átnéztük a kocsinkat, a Miskolc Rallye-t követően. Lemostam a karosszériát, kitakarítottam az utasteret, ellenőriztem az olajokat, de még a futómű beállítására sem kellett időt fordítani, minden rendben volt a Hondánkkal. A szombathelyi pihenőnk okán hosszúra nyúlt a szünet, nagyon vártuk már Fehérvárt.
Szombathelyen jó eséllyel megnyerhettétek volna a 2WD kupát. Másfélszeres pontokat „dobtatok el” azzal, hogy nem álltatok rajthoz. Nagyon bánkódtatok utólag emiatt?
Szívesen mentünk volna Szombathelyen is, de a verseny időbeosztását nem tudtuk összehangolni azokkal a programokkal, amik nekünk azon a májusi hétvégén voltak. 15 pontot szerezhettünk volna, akár 24 pont előnnyel is várhattuk volna a 2WD kupában, a Székesfehérvár Rallye-t. Így csak 9 ponttal húztunk el a másodiktól, de Székesfehérváron szerencsére tovább növeltük az előnyünket. Ám minket ez nem érdekel túlzottan, nem pörögjük túl a dolgot, bajnokok is voltunk már, nem ez a fő szempontunk. Az volt a lényeg, hogy Székesfehérváron is jókat autóztunk és beszélgettünk a verseny ideje alatt. Egyszerűen jól éreztük magunkat, kikapcsolódtunk.
Milyen volt a fehérvári futamotok?
Kapkodós. Nagyon sűrű volt a program, szombaton nem tudtuk rendesen felírni a pályákat. Mi az olyan típusú szervezést szeretjük, ahol egy kicsit több idő van mindenre. Pénteken este indultunk el Székesfehérvárra, hogy ne szombaton hajnalban kelljen az utazást is megoldanunk. Fáradtan képtelenek lettünk volna a tréningezésre koncentrálni. Vasárnap az etapidők nagyon szűkre voltak szabva, egy bokorban, egy pislantás sem fért szinte bele a két szakasz között, ha nem akartunk kikésni. Vagy mi lett volna, ha egy defektes kereket kell kicserélnünk? A pályák ettől függetlenül tetszettek, a legszimpatikusabb Oroszlány volt, mert ott aztán volt minden. 🙂 Szűk és széles út, fehér aszfalt, erdő, kikerülő, betérő, 🙂 gyorsító, lassító, tempós és homokos szakaszok váltották egymást, ami a rallye-nak a sava-borsa, az benne volt az oroszlányi gyorsaságiban. Talán itt mentünk a legjobban, az egész verseny során, sajnáltuk, hogy ki kellett hagynunk a második körben. Mindettől függetlenül jó volt a verseny, kellemesen elfáradtunk a végére, kalandunk, technikai gondunk nem volt, ráadásul a 2WD kupában megszereztük az idei harmadik győzelmünket. A 6-os géposztályban sajnos az utolsó mért szakaszon csúsztunk vissza a negyedikről az ötödik pozícióba. De ezzel is elégedettek voltunk, nem szomorkodtunk a futam végén.
Közeleg a Veszprém Rallye.
Nekünk nem, mert a Balaton parti futamot egyáltalán nem terveztük, már az év elején sem szerepelt a elképzeléseink között. Így velünk a Baranya Kupán, Komlón, aszfalton találkozhatnak majd legközelebb a Rallye2 Bajnokság szurkolói. De ott leszünk még szeptemberben, Salgótarjánban és novemberben, a Zemplén Rallye-n is.
Rallye2.hu – Salánki Gábor
