Rallye2.hu
logo
…csak a Rallye2 -ről szól!

Kiss Zsolt: Ami megtörténhetett, az meg is történt velünk

Nagyot csatázott a saját Ladájával Kiss Zsolti és Berényi Gabi Szombathelyen, de végül siker koronázta a srácok küzdelmét, kupákat érő helyen abszolválták a 104 kilométeres gyorsasági távolt. Székesfehérvárra alaposan megerősíti a kis híján széthullott kocsiját, a nyíregyházi páros, amivel csak egyetlen céljuk lesz Fehérváron: mosolyogva szeretnének kilométereket és tapasztalatot gyűjteni. Kiss Zsolttal beszélgettünk.

A Miskolc Rallye nem volt tökéletes. Mivel telt az időtök az Iseum Rallye-ig?

Megkerestük és kijavítottuk a Ladánk hibáit. Szükség volt egy erősebb kuplungszerkezet beszerelésére, valamint a karburátort kellett volna beállítani, de nem tudtuk megoldani. Így minden jobbos kanyarban darált a karburátor és a motor. Ez nem változott Szombathelyre sem. Nem sikerült normális rugókat sem szereznünk, csak vékonyabbakat, mint amit a többiek használnak. Ennek köszönhetően a kerekek mindenbe beleértek, alakítgatni, vagdosni kellett a kasztnit is a környékükön, hogy elférjenek a kerékjáratban. A tesztre nem tudtunk eljutni, a két szombati gyorsaságin próbáltuk ki a kocsit, ott igyekeztünk újra formába lendülni.

Régen sikerült célba érnetek, pláne kupát érő pozícióban. Milyen volt az Iseum Rallye?

Izgalmas, a végén eredményes, ám sok technikai gondunk volt. A karburátor problémánk miatt az összes jobbos kanyarban rugdosni kellett a kuplungot, amit ugye még egy erősebb kuplung sem igazán kedvel. Kiszakadt a hátsó híd, a hátsó stabilizátor kar, a kutyacsont úgyszintén. Mindeközben én nem találtam önmagamat sem a kocsiban, sem a pályákon. Sem az első napon, sem a másodikon. Ennek hatására a csapatom, már csak azért, hogy tovább erősödjön az amúgy sem gyenge önbizalmam 🙂 elkeresztelt Ördög Mixinek. 😀 Mondtam nekik, hogy majd alakítok rajta.

Kívülről nem tűnt az annyira rossznak…

Az lehet, csak az óra nem volt a barátunk, mert azt mutatta, hogy egy ilyen autóval, nem ilyen időket kellene menni. Nagyon sajnáltam, hogy Szabó Attiláék, a kategóriatársaink, az utolsó kanyarban estek ki, pedig vezették az abszolút és a P12-es géposztály értékelését is. Krehlik Nándiék Ladája ugyan P13-as, de ők is ott voltak folyamatosan a mezőny elejében, végül futamot nyertek. Igaz az ő motorjuk elég nyomatékos is. Szóval van hová fejlődnünk. Arra már rájöttünk, hogy teljesen másképpen kell vezetnünk a Ladát, mint a régi BMW-nket. Erről beszélgettem hozzám hasonlóan Ladázó és BMW-ző Nagy Varga Gézával. Egyetértettünk abban, hogy totálisan más a két autó karaktere. Azzal nagyon sokat küzdöttem a vasi gyorsaságikon, hogy a kocsinknak fentebb volt a hátulja, mint az orra. A legkisebb hupli is képes volt elemelni a talajról a kocsi farát, ami onnantól kezdve csak utazott mögöttünk a levegőben, amíg az autó gurult a két első kerekén. Többször is imádkozni kellett, hogy el ne hajítsa a farát keresztbe, mert abban a pillanatban vége lett volna a dalnak. Kicsúszás, megforgás, túlcsúszás, minden volt, ezt nem is részletezném, mert ami megtörténhet egy rallye-n, a boruláson kívül velünk szinte minden megtörtént. De nagyon élveztük ezt a murvás hétvégét. A célban még kupákat is kaptunk, amiket nem a tempónkkal érdemeltünk ki szerintem, hanem azzal, hogy teljesítettük a versenytávot, miközben az ellenfeleink közül többen is kiestek. Mégis örültünk ennek az apró sikernek, mert elég régen értünk már célba, serlegeket pedig még régebben vehettünk át egy futam végén.

A Székesfehérvár Rallye nevezési listáján a ti nevetek is ott van. Mik lesznek a tervek?

A rajtig mindenképpen helyre kell állítani és meg kell erősítenünk az egész autót. A karburátor problémánk sajnos nem fog megoldódni addigra, Orbán Norbi nem tudja bevállalni az autónkat. Szombathelyen ráadásul a motorolaj is elkezdett fogyni. Két gyorsasági, vagyis egy kör alatt bepuszilt belőle négy decilitert. Fehérvár után viszont nem kérdés, ráncba kell szedni a motort. Azt tervezem a székesfehérvári futamra, hogy úgy fogok pengetni végig, mint Ördög Mixi, 🙂 vagy még gyorsabban. Fejben kell rákészülnünk leginkább a soron következő futamra, mert a mentális felkészülésnek és a megfelelő pihenésnek a hiányát sokszor szoktam érezni a versenyek közben. A legfontosabb, hogy gyorsuljunk illetve, hogy menjünk, autózzunk, és még többet menjünk. Lehetőleg jó kedvvel, mosolyogva, nem pedig stresszesen, valami hasmenés közeli állapotban. Ez az autóváltás utáni év számunkra kizárólag erről szól.

Rallye2.hu – Salánki Gábor

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük