Az Iseum Rallye legpechesebb párosa címet egyértelműen Szabó Attilának és Trescsik Ákosnak adhatták volna át a célban, mivel a ladás duó a hatodik szakasznak még az első helyről indult neki, de a cél előtt nem sokkal kellett félre állniuk, műszaki hiba miatt. Atsiék viszont nem szomorúak, mert megtudták, hogy az új motorjuk bombaformában van, ezt pedig Székesfehérváron is szeretnék bebizonyítani. Szabó Attilával beszélgettünk.  

Az Iseum Rallye-t megelőzően idén még nem álltatok rajthoz. Hol jártatok?

Dolgozni, és vártunk a motorunkra. 🙂 Tavaly, a Baranya Kupán szerepeltünk utoljára, de Komlón tropára ment a Ladánk motorja. Elég komoly dilemmában voltam a folytatással kapcsolatban, de végül a Kasza Motorsportot bíztuk meg az új erőforrás elkészítésével. Úgy volt, hogy már a Miskolc Rallye-n is ott lehetünk, de még Szombathelyre is éppen csak, hogy elkészült a motor. A verseny előtti héten állítgatták és padolták az autót, akkor azzal az információval hívtak fel a PSZA-s srácok, a szervizcsapatom, hogy nagyon jól sikerült a motor, 180 lóerős lett, amire be kell, hogy valljam még mi magunk sem számítottunk. Kíváncsian vártuk a tesztet.

Elégedett voltál a tapasztaltakkal a hivatalos teszten?

Rendben odaértünk Káldra, itt ismerkedtem meg igazából az új navigátorommal, Trescsik Ákossal is. Minden rendben volt, egy csavart nem kellett meghúznunk a kocsin. Ekkor már mi is éreztük a tempóból, illetve a motor erejéből, hogy tényleg remekül sikerült a motort, és az autót összerakni.

A versenyetek álomszerű volt, ami az utolsó métereken rémálommá vált. Milyen volt az Iseum Rallye?

Az első napon, a hosszú kihagyás miatt eléggé izgatott voltam. Ismertem a pályákat, de ezúttal nagyon feláztak, illetve átment rajtunk előttünk háromszor az ORB és az ORC mezőnye, nem tudtuk, hogy hogyan lettek átrendezve a szakaszok. Beírtuk a saras részeket, a tócsákat, és minden lehetőséget kihasználtunk a pályafelírásra. Közben láttuk, hogy nagyjából hogyan változnak a körülmények. A katlanról azt gondoltuk, hogy száraz lesz, nem is okozott csalódást. Szelestén voltak olyan pontok, ahol lehettünk volna bátrabbak, de nem mertük 100%-ban elvállalni, ott hagyhattuk volna a gázt, de bizonytalanok voltunk. Ám így is jó volt, ismerkedésnek, belerázódni, tökéletes volt.

Az első nap zárásaként igencsak kikerekedett a szemünk, amikor megláttuk, hogy a második helyen állunk az összetettben, a P12-es géposztályt, valamint a Lada kupát pedig vezetjük. Csak a saját tempónkat autóztuk és ez volt a terv a folytatásra is. Tavaly az ötödik helyen álltunk az első nap után, csak másnap kezdődött akkor is a vesszőfutásunk.

Ez az idei esztendőtökre is igaz, de addig még volt majdnem három szenzációs gyorsaságitok.

A harmadik szakasz után hirtelen az összetett értékelés első helyén találtuk magunkat. Sajnáltuk nagyon, hogy kiestek Neukirchner Andrásék, biztosan jókat csatázhattunk volna velük, de Krehlik Nándiékkal is folyamatosan ment az adok-kapok, hasonló időket autózgattunk. A saját tempónk is elég volt a vezető hely megtartásához.

Egészen az utolsó gyorsaságiig.

A 22,5 kilométeres hosszúperesztegi power stage-nek 6,6 másodpercnyi előnnyel futottunk neki. A kategóriában pedig igazából senki sem veszélyeztette a vezető pozíciónkat. A gond csupán annyi volt, hogy az ötödik szakaszon nekimentünk egy guminak, ami az első körben még lényegesen kintebb volt. Az, hogy nekimentünk nem is igaz teljesen, inkább azt mondom, hogy érintőre vettük. Valószínűleg ekkor sérült meg a fékünk, meglazult az egyik fékcsőcsatlakozó és elfolyt az összes fékolaj. Mindez egy gyors, tempós részen történt, majdnem eldobtuk az autót, alig tudtunk befordulni a következő kanyarba. Innentől csak a kézifékre számíthattunk. Sokat ezzel együtt sem kaptunk Nándiéktól, csak 1,1 másodpercet, de tudtuk, hogy ezzel mi ki is szálltunk a győzelemért folytatott csatából, maximum a célba érkezés lehet a célkitűzésünk. Azon töprengtünk, hogy végig menjünk vagy kiálljunk, de végül elrajtoltunk Hosszúperesztegen, óvatosan, féktelenül, lesz, ami lesz alapon. Lassan, de teljesítettük a távot. A fotocella előtti utolsó kanyarban ráhúztam a kéziféket és fordulás közben végleg elfáradtak a tőcsavarok, kitört a bal hátsó kerék. Be tudtunk volna gurulni a célba, hajtott a sper, de nem akartam kínozni az autót. Értelme nem volt, végtelenül peches futam lett ez nekünk.

Ott lesztek Székesfehérváron?

Természetesen, készülünk a következő fordulóra. A PSZA csapata beszereli az aszfaltra való futóművet, kijavítják a Szombathelyen keletkezett károkat, a váltóban pedig áttételt cserélnek. Ez eléggé kíváncsivá tesz, mert azt gondolom, hogy az autónk aszfalton még jobb lesz, mint a murván. A rajt előtt valószínűleg beiktatunk egy kis aszfaltos tesztet, a futamon pedig a Szombathelyen bevált, „megyünk a saját tempónkban” stratégiát fogjuk alkalmazni. Remélem a célig… Izgatottan várjuk a fehérvári rajtot, mert szeretnénk választ kapni arra a feltételezésünkre, hogy a Ladánk valóban gyorsabb tud e lenni az aszfalton, vagy csak mi gondoljuk ezt így, az első benyomások alapján?

Rallye2.hu – Salánki Gábor

Ha tetszett a cikkünk kérlek oszd meg másokkal is!