Szabó Zoli és Milcsevics Lóci rengeteg élménnyel, valamint kalanddal abszolválta a Miskolc Rallye kilenc gyorsasági szakaszát és sikeresen célba értek, a rettentően felhordásos borsodi pályákon. Zoli és Lóci számára a temérdek munka miatt kimarad a szombathelyi versenyhétvége, de Lóciék úgy kalkulálnak, hogy Székesfehérváron újra ott lehetnek a Rallye2 Bajnokság mezőnyében. Milcsevics Lóránttal beszélgettünk.

Hogyan sikerült a felkészülésetek a Miskolc Rallye-ra?

A sűrű munkarendünk miatt sajnos egyáltalán nem úgy, mint ahogyan azt szerettük volna. Vártuk nagyon a rajtot és a számunkra ismeretlen nyomvonalú gyorsasági szakaszokat, de csak pénteken tudtunk elutazni Miskolcra. Ekkor nyílt lehetőségünk bejárni a pályákat, amik nem jelentettek akkora kihívást, hogy ne tudtuk volna kizárólag pénteken megoldani a felírásukat. Ennyi időnk volt rá, ebből kellett gazdálkodni, sikerült, háromszor mentünk Hernádvécsén, Szemerén és Selyeben is. Azért autóztunk ennyit mindegyiken, mert én nagy jelentőséget tulajdonítottam a várható tövezések miatt, vagyis a megelőzésük érdekében lerakott gumik elhelyezkedésére. Ahol lehetett tőre akartuk tenni az autót, ahol nem, ott meg ki akartuk kerülni a gumikat. A Miskolc Rallye-n nem azzal a kocsival mentünk, mint amelyikkel Egerben. A Klausz Motorsporttól egy teljesen másik autót kaptunk a borsodi futamra, amit nem ismertünk, a prológon ültünk bele először, ott tudtuk „tesztelni”. 🙂

Sok versenyzőtársatokkal ellentétben ti célba tudtatok érni, izgalmas versenyt teljesítettetek.

Az első szakasz számunkra teljesen zökkenőmentes volt. Szerencsénkre ez jó alkalmat adott arra, hogy összerázódjunk az autóval. Elrajtoltunk a következő szakaszon, Szemerén, ahol egy lassító után, egy versenyautó állt az árokparton, félig az úton, félig a susnyásba csúszva, nem túl jó helyen. Mi küzdöttünk a féktávon azzal, hogy biztonságosan teljesítsük az előttünk lévő lassítót, kikerüljük a gumikat, és aztán az autót is. Eközben megcsíptük az autónk első lökhárítójával az egyik jobb oldali gumikupacot. Zolival viccelődtünk is, hogy valamiért nem szeretjük az első lökhárítót, Eger után megint összetörtük, keresni kéne egy jó lökhárítós szponzort a következő versenyünkre. 🙂 A Miskolc Rallye-n igazi embert és gépet próbáló szakaszok vártak ránk. Folyamatosan változtak a körülmények, ami alapvetően nem lenne gond, mert ezért választottuk a rallye-t, és nem mondjuk a pályaautózást, a Hungaroringen. De ezúttal éppen ez jelentette a legnagyobb problémát, mert majdnem minden gyorsaságin volt valamilyen kalandos szituációnk, a körülmények miatt. Ezeket igen nagy százalékban az okozta, hogy az itinerbe beírt gumik, az eredeti elképzeléshez képest, vagy máshol voltak a kanyarokban elhelyezve, vagy ott sem voltak, ami sok fej és autótörést okozott a futamon. Szinte mindenütt számítani lehetett, és kellett is a kőfelhordásra.

Volt egy 360 fokos piruettünk. Az egyik kanyar belső ívére a nézők betettek elénk egy bútorlapot, szerencsére Zoli jól reagált, sikerült tiszta nyomon tartania az autót, és a nem várt tereptárgyat is kikerültük. Selyeben, a harmadik szakaszon Baksai Laciék baleseténél megálltunk, reméljük, hogy ők már jobban vannak, és újra köszönthetjük őket hamarosan a pályákon. A kezdeti nehézségeket átugorva Zoli remekül állta a sarat, ügyesen kezdte használni a töveket és a zizis részeken a nyomkeresés is jól ment neki. Az utolsó előtti gyorsaságin jött ki végre mindenben a lépés. Szemerén tudtunk végre egy zavartalan, tempós, jó kedvű szakaszt abszolválni. Ha nehezen és kalandosan is, de beértünk a Szikszó főterén felállított célba, kategória ötödikként fejeztük be a Miskolc Rallye-t. Sok élményt, valamint tapasztalatot gyűjtöttünk, amit remélünk, hogy a következő versenyeinken majd tudunk hasznosítani.

Hol szeretnétek kamatoztatni a Miskolcon tanultakat?

Szerettünk volna menni a Szombathely Rallye-n, de visszakanyarodnék a miskolci beszámolónk legelejére, hiszen újra a munkánkról kell beszélnem. Ez nem teszi lehetővé, hogy ott lehessünk az Iseum Rallye-n. Magán a versenyen, a szombati és/vagy vasárnapi napon ott tudnánk lenni, de a pályabejárást nem, vagy csak nagy nehézségek árán, esetleg kapkodva tudnánk elvégezni. Ezért azt beszéltük meg, hogy ha nem tudunk becsülettel felkészülni, és biztonságos feltételeket teremteni, akkor inkább nem indulunk, mert elég nagy anyagi kárt lehet okozni egy Peugeot 208 R2-es versenyautóban. Ezt nem szeretnénk, nem látjuk értelmét a felkészületlen versenyzésnek, így inkább kihagyjuk az Iseum Rallye-t. Nem kényszerít minket senki, semmire, nekünk csak hobbi a rallyesport, kedvünkre dönthetünk, számunkra pedig a biztonság mindennél többet ér. Úgy tervezzük, hogy a Székesfehérvár Rallye lesz a következő versenyünk, arra a futamra szerintem már tökéletesen sikerülhet a ráhangolódás.

Rallye2.hu – Salánki Gábor

Ha tetszett a cikkünk kérlek oszd meg másokkal is!