Karner Zoli és Faludi Gabi első éles versenyét futotta a Rallye2 Bajnokságban azóta, hogy Milkát, a szép lila Lada VFTS-t egy Cirtoen C2R2-re cserélte. A verseny előtti tesztek eredményesek és sikeresek voltak, ám a páros Miskolc Rallye-jának egy teljesen ártatlannak tűnő szituáció vetett véget, amiről Karner Zoltán beszélt nekünk.

Tudtatok e készülni, tesztelni az Miskolc Rallye előtt?

Többször is teszteltük a kocsit, a legutolsó tesztet a mezőkövesdi repülőtéren tartottuk. Ott a féktávokat és a lassítók precíz teljesítését igyekeztünk jól begyakorolni, mert a VFTS-hez képest a Citroen vezetése teljesen más technikát kíván meg.

 

A reptéri betonhoz viszonyítva valószínűleg sokkal másabb érzés volt a miskolci salakon, majd másnap, az igazi gyorsaságikon autózni. Milyen volt a Miskolc Rallye?

A prológ az volt, amilyen volt, elsőkerekes autóval teljesítettük, túl voltunk rajta és ennyi. Sok mindent nem tudtunk mutatni a nézőknek a Citroennel. Reggel, az első gyorsaságin tapogatózva, óvatosan kezdtünk neki a versenynek, ami az időnkön is látszott. Már Hernádvécsén éreztem, hogy a tapadással nincsenek gondok. A guminyomás jó volt, a gumik felmelegedtek, ezért a második szakaszon fokoztuk a tempót, tesztüzemre váltottunk, bátrabban közelítettük meg a lassítókat. Az egyik előtt meg is úszott a kocsi fara, de korrigáltuk szépen. Az eredményünkön is tudtunk javítani. Majd jött a Selyeb-Gagyvendégi, ami sokaknak a mumusa lett, többeken kifogott. Elrajtoltunk, de megláttuk Baksai Laciék csúnyán összetört kocsiját, úgyhogy azonnal eldöntöttük, hogy visszafogjuk a lovakat, csak egyetlen célunk maradt erre a gyorsaságira, ami nem más volt, mint a célba érkezés. A baktakéki terelőig nem történt semmi baj, de onnantól lefelé sima jobb, sima bal kombinációk követték egymást. Nem éreztem azt, hogy annyira gyorsan mennénk a kocsival, hogy baj történhet, de az egyik sima balban kitört az autó hátulja és a Ladás reflexeim miatt sajnos túl nagyot kormányoztam bele. Ettől megpördült az autó 180 fokban és az árokban kötöttünk ki. Ez önmagában nem lett volna még tragédia, mert nem történt semmilyen kritikus sérülés a kocsin, csak úgy sikerült „landolnunk”, hogy a kerekek a levegőben voltak. A nézők próbáltak segíteni, de a C2R2 teljes súlya az autó elején volt, meg sem bírták mozdítani a segítőink. A rescuenak kellett kihúznia, leadtuk a menetlevelet, és elkezdtük nézni a roncsderbit. Jó lett volna végig érni a gyorsaságikon, mert kellett volna a tapasztalatszerzés, kellettek volna a versenykilométerek, de ez így sikerült. Eddig is gusztustalannak tartottam a fehér aszfaltot, a véleményem pedig egy csöppnyivel sem lett jobb a Miskolc Rallye után. Bár tisztában vagyok vele, hogy mindenkinek egyformán csúszott a pálya.

Hol fogtok legközelebb versenyezni?

Életünkben először kipróbáljuk magunkat murván, részt veszünk a Szombathely Rallye-n, amit már nagyon várunk. A tesztelésről, tanulásról fog szólni az egész verseny. Szeretnénk megtapasztalni az autó viselkedését laza talajon. Kíváncsiak vagyunk arra is, hogy mi hogyan viselkedünk és teljesítünk a murván, de ennyi az elvárásunk. Szeretnénk végig menni az Iseum Rallye összes gyorsaságiján és a célunk csakis a célba érkezés. Ha ez sikerül, akkor a következő bejegyzés a versenynaptárunkban a Székesfehérvár Rallye lesz. Veszprém egyelőre erősen kérdőjeles, de még az is megeshet, hogy a hírhedt Balaton parti murvát is kipróbáljuk az idei évben.

Rallye2.hu – Salánki Gábor

Ha tetszett a cikkünk kérlek oszd meg másokkal is!