Fábián Donát és Bencsik Pisti hosszú kihagyás, valamint egy nem várt „papírozási” hercehurca után tudott csak eljutni fáradtan, a Miskolc Rallye-ra, ahol már éppen kezdtek magukra találni, amikor egy nagy gumin autóstól felborultak és feltörölték a Ladájuk oldalával a szemerei aszfaltot. Pisti, a helyszíni mentőegységekkel is megismerkedett, de szerencsére nem esett komoly bajuk a srácoknak. A kalandos miskolci versenyről, és annak tanulságairól Bencsik István beszélt nekünk.  

Egerben is szerettetek volna már ott lenni, de mégsem indultatok. Miért?

Az Eger Rallye előtt némi adminisztrációs problémánk adódott, konkrétan nem érkezett meg a rendszám, a kocsinkra, ezért nem tudtunk rajthoz állni az évadnyitó futamon. Célba vettük a Miskolc Rallye-t, ám a végén már itt is kezdtünk derelni, rezgett a léc, mert az utolsó napokban kaptuk meg a rendszámot, de úgy voltunk vele, hogy üsse kavics, végre átvehettük. Sokat dolgoztunk a kocsin, az utolsó percre szokás szerint elkészült. Felpattintottuk a lökhárítókra a rendszámokat, és kezdődhetett a móka, indulhattunk Borsodba. Szerettünk volna tesztelni, mert egy éve nem ültünk a versenyautóban, de azt már végképp nem sikerült megoldanunk a rajt előtt. Be is bizonyosodott újra, hogy Miskolc nem a mi versenyünk. Két éve és tavaly is technikai hiba miatt álltunk ki, idén pedig ettől rosszabbul végződött a miskolci futamunk.

Mielőtt kiállnánk, autózzunk egyet! Milyen volt a versenyetek?

Látszott a teljesítményünkön, mindkettőnkön érezni lehetett, még a mozgásunkon is, a hosszú szünetet. Az első kört óvatosra vettük, hagytunk időt magunknak arra, hogy belerázódjunk a ritmusba. A negyedik, de inkább az ötödik szakaszon kezdtük azt érezni, kezd hasonlítani az időnk és a teljesítményünk ahhoz, amilyeneket mi is elvárunk magunktól. Mindkétszer dobogós helyezést értünk el a P12-es géposztályban. A hatodik és a hetedik szakaszon is szenzációsan éreztük magunkat, jöttek az élmények, a kalandok, de sikerrel vettünk minden akadályt. A nyolcadik, vagyis az utolsó előtti gyorsaságin, Szemerén, egy féktávot túlzottan rövidre vettük, az egyik lassító előtt és egy teherautó gumi megdobta az első kereket. Oldalára borult az autónk, csúsztunk rajta jó pár métert és végül a kerekekre visszabillenve, „talpon” álltunk meg. Ekkor vertem be a könyökömet a bukócsőbe, a lendülettől csapódott oda a kezem. Semmi extra esemény vagy komoly sérülés nem volt sem akkor, és nincsen most sem.  Picit fájdogál még a könyököm, de túlélem. Szimplán feldőltünk. Nincs semmi baj, megyünk tovább.

Hol? Mi lesz a következő versenyetek?

A Szombathely Rallye-t biztosan kihagyjuk, sosem adta ki nekünk a murva, meg ugye a miskolci produkciónk nyomait is el kell tüntetnünk a Ladánkról, így szerintem legközelebb Székesfehérváron láthat minket a közönség. Szeretjük az ottani pályákat, legutóbb jól is sikerült Fehérváron szerepelnünk, jó lenne idén is labdába rúgni és megmutatni a többieknek, hogy ott tudunk lenni az élmezőnyben, ha elkapjuk a fonalat és visszanyerjük a régi formánkat. Ehhez a fejünkben is rendet kell rakni, kipihenten kell odaállnunk a rajthoz, valamint el kell felejtenünk a versenyek előtti kapkodást, mert az, mint Miskolcon is megtapasztaltuk semmi jóra nem vezet.

Rallye2.hu – Salánki Gábor

Szeretnénk megköszönni a segítséget az egész csapatnak azt, amit nyújtottak verseny előtt és közben.

Továbbá a támogatóinknak:

LLRacing Optimus 92 Kft. Mobil Credit Kft

 

Ha tetszett a cikkünk kérlek oszd meg másokkal is!