Üveges Sanyi és Kopcsó Peti Miskolcon is ugyanolyan keményen taposta a gázt, mint Egerben, ám ezúttal egy helyet előrébb léptek a P12-ben. Borsodban szerencse is melléjük szegődött a szerencsétlenségben, mert ha néhány kilométerrel többet kell autózniuk a céldobogó után, akkor most nem a kettős sikerről, hanem egy nagyon bosszúsan véget ért versenyhétvégéről beszélgethettünk volna, Üveges Sándorral.
Ezüstérmet szereztetek Egerben, a P12-es géposztályban és megnyertétek a Lada kupát. Az autó zokszó nélkül gyűrte le akkor a versenytávot. Hogyan készültetek mindezek tükrében Miskolcra?
Eger után azt nyilatkoztam, hogy rendben van a kocsink. No ez, mint később kiderült, nem egészen volt igaz. Azt hittem, hogy nyugodt lesz a miskolci felkészülésünk, de ehhez képest az utolsó pillanatig az autóval kellett foglalkoznunk, hogy rajthoz tudjunk állni a hazai versenyünkön. Tesztelni nem tudtunk, így szokásunk szerint az első szakaszon mértük fel az elvégzett munkák eredményességét.
Nem kezdődött szerencsésen a versenyetek.
Szombaton valóban nem, de a prológot azt nagyon vártuk, jól éreztük magunkat a salakon, de a rajtot, a nagy izgalom miatt eltoltam egy kicsit. Aztán viszont raktuk szépen keresztbe a VFTS-t, ahol csak lehetett. Éjjel nem sokat pihentünk, mert még mindig az autót szereltük. Emiatt a reggeli, hernádvécsei gyorsaságin „bealudtam” és az első komolyabb balos kanyarban leestünk az útról egy kicsit. Ez átdobott a túloldalra minket, a szalagkorlát megütötte a futóművet, ami nem volt szerencsés, rögtön a verseny legelején. Annyi jó volt ebben a sztoriban, hogy nem keletkezett komoly kár és azonnal felébredtem. 🙂 Az első futómű nem úgy állt egész nap, ahogy kellett volna, de élveztük így is a versenyzést. A szakaszok közül, az első kettő igazi szűk, dobálós, kitűnő rallyepálya volt. Nekünk tetszettek. Gagyvendégi is szimpatikus volt, meglepett, hogy milyen jó eredményeket sikerült elérnünk rajta. A szervizben megpróbáltuk helyre tenni a futóművet, ami nem lett 100%-os, mert, amikor 5-ikben lobogtunk, nagy tempóval, akkor nagyon sétált az autó a féktávokon. A dobálós részeken szintén, úgyhogy volt mire figyelnünk.
Az eredményetek még szebb lett, mint az egri, de éppen csak be tudtatok érni a célba, a dobogóra csak feltolni tudtátok, vagyis mertétek a kocsit. Mi lett vele?
Az utolsó gyorsaságin zörgettünk lefelé, amikor kb. a szakasz felénél váratlanul elkezdett rohamtempóban melegedni a hűtőközeg. Ez nálunk egyáltalán nem megszokott, mert inkább azt szoktuk figyelni, hogy, hogyan hűl vissza, nem azt, hogy mennyire melegszik. A motort már kivettük, hamarosan feltárjuk a hiba okát is. Elgurultunk a célig, ott hűlt valamennyit, de a parc ferméig, Szikszó központjától, az Angel Petrol benzinkútig lévő 3 kilométernyi etapot csak nyögvenyelősen teljesítettük. Több, mint 100 Celsius fokot mutatott a hőmérő. Nem sok folyadék maradt a rendszerben. De begyűjtöttük a Lada kupa és a P12-es géposztály első helyezéséért járó trófeákat, amiknek nagyon örültünk. Annak tükrében különösen értékes ez a győzelem, hogy rengetegen kiestek a verseny során. Abszolút harmadiknak hirdettek ki minket, de végül negyedikként zártuk a futamot, egy időjóváírás miatt.
Hol láthatunk titeket legközelebb?
Miután elég jól alakult az évünk eleje én most azon dolgozok, hogy ott legyünk akár már a Szombathely Rallye-n is. Minden attól függ, hogy hogyan haladunk a motor javításával. Azért is lennék különösen kíváncsi az Iseum Rallye-ra, mert már nagyon régen autóztam a környéken és akkor szenzációs volt a vasi pályákon versenyezni. Szurkoljatok nekünk, hogy májusban sikerüljön ott lennünk a verseny rajtjánál!
Rallye2.hu – Salánki Gábor