Tim Gabi és Timár Tomi hamar elkapta a fonalat Miskolcon. A reggeli hátrányukat taktikusan ledolgozták és az utolsó szakaszon, egy ki-ki meccsen megszereztek a legnagyobb kupákat, illetve minden plusz pontot, amit egy Rallye2-es versenyen csak be lehet gyűjteni. A sikeres hétvégéről és pályafutásuk első Rallye2-es győzelméről Tim Gábort kérdeztük.
Nem titkoltan győzni mentetek a Miskolc Rallye-ra. Mit tettetek azért, hogy ez megvalósulhasson? Hogyan készültetek a versenyre?
Ahogy a legutóbbi beszélgetésünkkor is mondtam, nem az ezüstérem megszerzése volt a célunk Borsodban, hanem biztonságos körülmények és keretek között az első helyet szerettük volna elhódítani. Ehhez mérten készültünk fel. Ahhoz, hogy ezt sikerüljön megvalósítani mentálisan is rá kellett hangolódnunk a győzelemre, csakis erre koncentráltunk, semmilyen más lehetőséggel nem számoltunk fejben, a futamot megelőzően. Ehhez jött még egy sikeres teszt, a Miskolc Rallye előtt, kedden, ahol a tövezésre és a felhordásos kanyarok megfelelő teljesítésére fektettünk nagy hangsúlyt. A pályák felírását a megszokott módon végeztük el. Más lehetőséget nem hagytunk magunknak fejben, csakis az aranyérmet. Ezt, mint már tudjuk sikerült megszereznünk, úgyhogy nagyon boldogok vagyunk.
Óvatosan kezdtetek, a végére pedig alaposan felpörögtetek. Milyen volt a versenyetek?
Nagyon izgatottak voltunk a rajt előtt. A reggeli gyorsaságikra elrontottuk a gumiválasztást, hátulra olyan abroncsokat raktunk fel, amik nem voltak ideálisak. Ezt azért nem bántam igazából, mert az első kört biztonsági autózással abszolváltuk, nem akartunk hibát véteni, fel akartuk mérni a terepet, nem hátráltattak minket a rosszul kiválasztott abroncsok. Napközben nem volt technikai gondunk, vagy bármilyen kalandunk. Nagyon felhordásosak voltak a szakaszok, ezért necces pillanataink akadtak, de mindet megoldottuk sikeresen. A harmadik és a negyedik szakaszon már magunkra találtunk, abszolút időt futottunk. Az ötödiken, Szemerén lett még egy második helyünk, de onnantól csakis egyesek szerepeltek a nevünk mellett. Igazából a hatodik szakaszon kezdtük azt érezni, hogy még meg lehet a győzelem, ezért az utolsó körre úgy indultunk ki a szervizből, hogy mindenkinek megígértük, hogy győztesként találkozhatnak velünk legközelebb. Ezt sikerült megvalósítanunk, nagyon boldogok vagyunk. 0,8 másodperc volt a hátrányunk az utolsó szakasz előtt, és 4,6-el előztük meg végül Trencsényi Vincééket. Ezzel természetesen a 6-os géposztály legnagyobb kupáit és a power stage győzelméért járó plusz pontokat is megszereztük, átvettük a vezetést az éves értékelésben. Köszönjük a csapatnak, a csapatvezetőnknek, Farkas Kálmánnak, a szurkolóinknak, valamint mindenkinek, aki bármit is tett értünk, vagy drukkolt nekünk, és a sikerünkért. Ettől jobban nem teljesíthettük a versenyt.
Nehéz lett volna. 🙂 Hatalmas volt a boldogság a céldobogón.
Mindketten megkönnyeztük, amikor felcsendült a Queen-től, a We are the champions, szenzációs volt a hangulat, nagyot pezsgőztünk. 100%-os hétvégét zártunk ezzel. Az ünneplést később is folytattuk, de csak szolidan, nem vittük túlzásba.
Szombathelyen a pályafutásotok első murvás versenye vár rátok, már amennyiben ott lesztek.
Igen, szeretnénk részt venni az Iseum Rallye-n. Nem mentünk még soha murván, teljesen új kihívással fogunk szembe nézni a laza talajú pályákon. Jó lenne, ha tudnánk a verseny előtt tesztelni, de ez még most egyelőre bizonytalan. A 201-es rajtszámot sikerült elhódítani a versenyre, a nagyok azt szokták mondani, hogy aki elől megy, az takarítja a pályát, így ebből a szemszögből nézve nem igazán örülünk ennek a megtiszteltetésnek. De nem mondok inkább semmit. Se jót, se rosszat. Nem mentünk korábban murván. Ki tudja? Még lehet, hogy előnyünkre is válik ez az előkelő rajtszám a vasi pályákon nekünk. 🙂
Rallye2.hu – Salánki Gábor