Nem úgy sikerült pályafutása első Rallye2-es versenye Elek Robinak és Kőrösi Gyuszinak, mint ahogy a srácok azt elképzelték, ám az Egerben megvívott emberfeletti csatájukért óriási elismerés illeti a borsodi párost. A küzdelmes évadnyitójukról Elek Róbert mesélt nekünk.
Sokat dolgoztatok télen, az autón. Mit újítottatok 2018-ra?
Elsősorban arra próbáltunk törekedni, hogy műszakilag kifogástalan legyen a kocsink, az Eger Rallye rajtjára. Lényeges változások történtek a futómű beállításokban, valamint a motorban is. A verseny előtti főpróbánk szerencsére elérte a kívánt hatást, ugyanis több apróbb hibára fény derült, amiket így nem a versenyen kellett felfedeznünk és orvosolnunk. Mindent ki tudtunk javítani, amikorra kellett, Egerre teljesen összeállt az autó. Ebben elvitathatatlan érdemei vannak a navigátoromnak, Kőrösi Gyulának, mert az idénynyitó futam előtti hetekben én éjt nappallá téve dolgoztam, nem tudtam a Ladánk felkészítésével szinte egy percet sem foglalkozni. Gyuszi végezte el a munkák oroszlánrészét. Köszönöm neki, és a csapatnak is. A csapatunk, a versenyen is megoldott minden gondunkat, sőt, amíg mi versenyeztünk, addig ők fantasztikus hangulatot csináltak a szervizparkban. 🙂
Korábban csak ideiglenes rajtengedéllyel, MARB–os párosként voltatok ott a Rallye2 Bajnokság mezőnyében. Hogy sikerült az első olyan futam, amin „teljes értékű” Rallye2-es versenyzőként vettetek részt? Sajnos te nem voltál a toppon.
Kapkodósan indult a szombati napunk, a reggeli szervizben túl nagy volt a feszültség. A technikai átvételen találtak hiányosságokat az autónkon, amiket meg kellett a rajtig oldanunk. Még egy kerékcsere, még ezt csináld, még azt csináld, és ezek a sziszifuszi teendők rettenetesen vitték az időt, ketyegett az óra, fogytak a percek, és óriási szerencsénk volt, hogy mindennel végezni tudtunk, nem késtünk el az időellenőrző állomásról, valamint a szarvaskői gyorsaságiról. A lámpalázamnak köszönhetően az első szakaszon beragadt a váltó második fokozatba, így az utolsó másfél kilométert kettesben kellett teljesítenünk, amivel időt vesztettünk. A pétervásárai és az egerbaktai gyorsaságin hibamentesen autóztunk, magunkat tudtuk adni. A negyedik szakasz etap lett, viszont már ekkor kezdtem érezni, hogy valami nincs rendben velem. Kicsit szédültem, fájt a gyomrom, nem voltam 100%-os állapotban. De megembereltem magam, mert az volt a legfőbb célunk, hogy a versenyt a célban fejezzük be. A második kör kalandosabbra sikerült, mint az első. Szarvaskőn, a cél előtti kanyarban megforogtunk, tolatnunk is kellett, sárba ragadtunk, elég izgalmasra sikerült az ötödik szakasz finise. Mire Pétervásárára értünk már rettenetesen fájt a fejem is, tudtam, hogy esély nincs rá, hogy maximálisan koncentrálni tudjak, csakis a biztonságos szervizbe jutásért küzdöttem. Elspóroltam a féktávokat, és óvatosan mentünk a kanyarokban is. A következő pályán, Egerbaktán kiütöttünk egy útjelző táblát. Egerszalókon csak átgurultunk, a szervizben pedig vettem be egy újabb adag gyógyszert, hogy kibírjam az utolsó két szakaszt. Abból az egyik, a záró nekünk etap lett, de az utolsó előtti pályán még sikerült magunkra ijeszteni, mert majdnem árokba, vagyis patakba csapódtunk egy lassítónál. Végül eljutottunk a Dobó térre, a céldobogóra, amiért nagyon megszenvedtünk. Az, hogy átgurulhattunk a célon nekünk szinte felért a P12-es géposztály kategóriagyőzelmével.
A hazai versenyetek következik?
Jó a kérdés, mert mi is borsodiak, de Zubogyiak vagyunk. Egy Ózd, vagy Zemplén Rallye „hazaibb” lenne nekünk, mint a Miskolc, inkább mondjuk azt, hogy egy nagyon közeli verseny, a Miskolc Rallye szerepel a versenynaptárunkban, a soron következő eseményként. A pályák nekünk újak lesznek, nem autóztunk rajtuk, legutóbb gyerekkorunkban nézőként jártunk arrafelé. A selyebi szakasz pedig szerintem mindenkinek újdonság lesz. A pályák állapotáról sincs elképzelésem, mert legalább 15 éve még csak kirándulni sem voltam környékükön. Lesz kihívás bőven a Miskolc Rallye-n, igyekszünk ügyesen venni az akadályokat és mentálisan, valamint fizikálisan is törekszünk a jól felkészülésre. Az április végi versenyen szeretnénk elfeledtetni az egri balszerencsés hétvégénket.
Rallye2.hu – Salánki Gábor