Szabó Zoli és Milcsevics Lóci komoly versenyzői múlttal mutatkozott be Egerben, a Rallye2 Bajnokságban, egy abszolút győzelemre is képes Peugeot 208 R2-vel. A technika ördöge azonban keresztbe tett nekik, de ők megpróbálták menteni, a menthetőt, csak sajnos, ahogyan a Black Jack nevű kártyajátékban mondani szokás, egy kicsit besokalltak, és kiállni kényszerültek. Ám ez véletlenül sem szegi a kedvüket, nagy lendülettel készülnek a következő, miskolci versenyre. Milcsevics Lóránttal beszélgettünk.  

Hogyan kerültetek a Rallye2 Bajnokság mezőnyébe?

Az idei esztendőre azt a tervet tűztük ki magunk elé, hogy teljes szezont teljesítünk a Rallye2 Bajnokságban ezzel, a jó kis Peugeot 208 R2-es versenyautóval. Reméljük, hogy az elképzeléseinket a költségvetésünk is megengedi majd. Az ORB-ben korábban mentünk már, ám egy első osztályú évre, 2018-ban szinte biztosan nem lenne időnk, és energiánk. A Rallye2-ben pedig ugyanúgy megkapjuk azt, amire vágyunk. Kényelmesebb, könnyebben kivitelezhető lesz itt a szezonunk. A Peugeot-ra úgy esett a választásunk, hogy mindenképpen R2-es autót szerettünk volna magunknak, és ez a 208-as tűnt mindenféle szempontból a legideálisabb ajánlatnak. Sok jót hallottunk már róla, ráadásul úgy gondoljuk, hogy ez egy igazán ütőképes kocsi lehet a mezőnyben, csak meg kell vele alaposan ismerkednünk.

Hogyan alakult a bemutatkozásotok? Hogy éreztétek magatokat a Rallye2 mezőnyében, valamint az Eger Rallye-n?

Kitűnően kezdődött a hétvégénk, mert már a pályabejárásunk is olyan remek hangulatban telt, mint a régi szép időkben. Olyan versenyzőtársakkal együtt írhattuk az itinert, tesztelhettünk és versenyezhettünk, akikkel korábban is sokat csatáztunk, barátkoztunk, bandáztunk, önzetlenül segítettük egymást. Ez nagyon pozitív emlékeket ébresztett bennünk, megalapozta a versenyünket. Ezúton is gratulálunk a Boroznaki Tibi-Bujdos Miki párosnak, akik jó barátaink, és hosszabb kihagyás után kategória győztesként tértek vissza Egerben, a rallye világába. A versenyünk nyögvenyelősen indult, mert az életben nem ültünk még ilyen kocsiban és ezért nem voltak hozzá ideális beállításaink. A hivatalos teszten, a kipufogógáz valahogy bejutott hozzánk, az utastérbe, amitől egyszerre lettünk rosszul, Zolival, mind a ketten. Émelyegtünk, hányingerünk volt, így csakis az ülés és az övek beállítására volt alkalmas a teszt, igazából nem tudtuk kipróbálni a kocsit. Az átbeszélővel is voltak problémák. Az ismerkedés értékelhető része szombaton, a gyorsaságikon kezdődött meg, miközben igyekeztünk fokozatosan növelni a tempót és egyre bátrabban autóztunk. Az örömünk és a mosolyunk nagy volt, mert jónak éreztük a kocsit, jól össze tudtunk dolgozni vele. Amíg versenyben voltunk nem történt semmilyen kirívó, vagy említésre méltó esetünk, kalandunk. Az hetedik gyorsasági szakaszon azt gondoltuk, hogy defektet kaptunk, mert elkezdett dübörögni az autónk egyik kereke. Sirokról lehoztuk a 208-ast, úgy, ahogy és a gyorsasági után kellett azzal szembesülnünk, hogy nem defektünk van, hanem a tőcsavarok kiszakadtak a bal első keréknél. Csak kettő csavar volt a helyén, szerencsére átlósan. Nem volt más lehetőség, a lehető legjobban rögzítettük a kereket, aztán úgy döntöttünk, hogy 19-re húzunk még egy lapot. 50-50% volt rá az esély, hogy célba, vagyis szervizbe érünk a kocsival. Mindössze egy szakaszt kellett volna kibírnia. Össze szorítottuk a fogunkat és neki iramodtunk a verpeléti pályának, de a negyedik lassítónál kiszakadt a bal első kerék, így fel kellett adnunk a versenyt. Rossz lapot húztunk. A géposztályunk ötödik helyéről álltunk ki. A cél alapvetően az volt, hogy felmérjük az erőviszonyokat, megtudjuk, hogy hová vagyunk jók ezzel az autóval a mezőnyben. Ez megtörtént és közben fülig ért a szánk, nagyon jól éreztük magunkat az egri évnyitó futamon. A későbbi futamokon pedig folytatjuk a barátkozást az autóval, tovább szeretnénk fejlődni, tanulni.

A miskolci futamon ott tudtok lenni?

Igen, indulunk Miskolcon, már alig várjuk, hogy ott legyünk az évad második futamán. Az autónkat nem sokkal az Eger Rallye után összerakta a csapatunk, így semmi akadálya nem lesz annak, hogy elrajtolhassunk a Miskolc Rallye-n. Szeretjük, kedveljük, jónak tartjuk a környékbeli pályákat. A népkerti salakpálya elsőkerekes autóval szerintem borzasztó lehet, a többieknek viszont szenzációs élményt ad. A lényeg, hogy a szombati gyorsaságikon ne csapjuk oda az autót, a technika se vicceljen meg és végig tudjunk menni a hét gyorsaságin, miközben az erőnkhöz mérten a lehető legtöbbet hozzunk ki a versenyünkből.

Rallye2.hu – Salánki Gábor

 

Ha tetszett a cikkünk kérlek oszd meg másokkal is!